"A pokol kapui sem vesznek erőt rajta" - szólt egykor az ígéret. Ebbe a mondatba kapaszkodnak most lusta, gondolkodni, de főleg cselekedni rest papok és lelkészek szerte a nagyvilágban. Nem kell aggódni, nem kell különösebb erőfeszítéseket tenni, volt már a kereszténység nehéz helyzetben máskor is, Isten nem hagyja elveszni egyházát - gondolják, és mondják is a különböző keresztény felekezetek elkényelmesedett vezetői, papjai és hívei.

Holott valójában én úgy hiszem, az összeomlás már bekövetkezett. XVI. Benedek véletlenül fején találta a szöget, amikor pünkösdvasárnap azt mondta a rezidenciája előtt összegyűlt híveinek, hogy ha a katolikus egyházat nem hatná át a Szentlélek, akkor csak egy "humanitárius szervezet" lenne. Részben az is. Másrészt pedig - nézzünk szembe a szomorú ténnyel - egy pénzelosztó intézmény, amelyből igen sokan, főként érsekek, püspökök, de mások is, így különböző intézmények igazgatói, egyetemi tanárok, stb. - remekül megélnek. Éppen a Szentlélek az, ami kivonult a keresztény felekezetekből, de mondhatnám úgy is, a keresztény egyházakból elillant az éltető hit. Mintha csak a test létezne még, amely ha lassan, öregesen, félősen is, de mozog még /mindig arra, amerre mások lökdösik/, de valahogyan az élet kiveszett volna belőle.

Nyilván hosszadalmas történelmi-kulturális-szellemi folyamatok eredményeképpen veszett el a hit: a reneszánsz idején indult el a lejtőn Jézus Krisztus egyháza, a barokk korban még ellentámadásba lendült, ám a felvilágosodás, és az abból életre kelő liberalizmus és kommunizmus megadta neki a kegyelemdöfést. A kereszténység nem történelemformáló erő többé, az emberek tömegei nem a keresztény elvek jegyében rendezik be életüket. Az egyházak vezetői fölveszik a meglehetősen magas fizetésüket, ide-oda utazgatnak gyönyörű autóikkal, és sok más egyházi alkalmazott és pap is jól elvan ebben a "langyos vízben".

Persze ahhoz, hogy nyugodtan lehessen lubickolni, ki kell szolgálni a világ hatalmasságait, legyenek azok kommunisták,"demokrata" politikusok, bankárok, a média irányítói vagy a félelmetes hatalmú zsidó lobbi tagjai. MIndegy, ki, csak kímélje meg az életünket, hagyjon minket létezni, és mi azt mondjuk, és úgy cselekszünk, ahogy ők parancsolják - íme a mai "modern" keresztény hitvallás lényege. Elkeserítő.

Mindeközben pedig a hitét elveszített, gerinctelen, langyos, a pénzért, megmaradt intézményeinek működtetéséért bármiféle ülepet végignyalni hajlandó egyházi vezetők és papjaik időnként az emberek fejére olvassák bűneiket, mondván, csak az élvezeteknek, a fogyasztásnak élnek. Ami persze igaz. De elsősorban saját berkeikben kellene söprögetniük, mégpedig sürgősen. Kegyetlen, szigorú önvizsgálat nélkül a kereszténység menthetetlenül elveszett.

Perge Ottó - Kuruc.info