Csapjunk szét köztük végre!
Az európai parlamenti választási kampányban a szocialisták és a szabad demokraták semmilyen pozitív, értelmes üzenetet nem tudtak megfogalmazni. Televíziós reklámklipjeik, óriásplakátjaik, szórólapjaik nem szólnak semmi másról, mint hogy azért kellene őket választania a magyar polgároknak, mert félniük kell a szélsőjobboldaltól, maga lenne az apokalipszis, ha a Jobbik  képviselői kijuthatnának Brüsszelbe, és a különféle deviáns magatartásformák sokkal inkább elfogadhatók, mint a Magyar Gárda vagy történelmi jelképeink, mint például Árpád-sávos lobogónk használata. Nos, akkor itt álljunk meg néhány gondolat erejéig.

1. Számos felmérés igazolja, így a legfrissebb, Jobbik szimpátiával a legkisebb mértékben sem vádolható, Gyurcsány-közeli, Dessewffy Tibor Demos alapítványa által készített közvélemény- kutatás, hogy a magyar társadalom többségét a legkisebb mértékben sem érdekli a „fasisztákkal” való riogatás, sokkal inkább az egzisztenciális lecsúszás, a kiszámíthatatlan politikai-gazdasági viszonyok, a munkahely elvesztésétől való félelem, a borzalmas közbiztonság, a cigánybűnözéstől való rettegés, tehát csupa olyan dolog, amit a szocialista- szabad demokrata koalíció hét esztendős politikai ámokfutása szabadított erre a szerencsétlen országra.
 
2. Való igaz, emberfeletti nehézséget igénylő feladat lenne ezen pártok részéről bármiféle pozitív jellegű kampány lebonyolítása, mert mit is mondhatnának potenciális választóiknak, különösen a legkiszolgáltatottabbaknak, az idősebbeknek és a nyugdíjasoknak? Ezt csináltuk hét évig! Történelmileg soha nem látott mélységekbe taszítottuk hazánkat! Uralkodó közhangulattá tettük az apátiát, kilátástalanságot, elkeseredést! Elnyomorítottuk a magyar társadalom nagy részét! Az igazi megpróbáltatások még csak ezután várnak rátok! Igen, ha mindezt bevallanák, még az 5 százalék is merész célkitűzés lenne részükről.
 
3. A szélsőségekkel való riogatás egy szűk szabad demokrata-szocialista beltenyészet kivételével senkit nem érdekel, sőt növekszik a Jobbik és a Magyar Gárda népszerűsége. Csupán azért veszik elő teljesen hatástalan fegyverként, mert rossz a lelkiismeretük és el akarják terelni a közvélemény figyelmét nemzetpusztító tevékenységükről és politikai impotenciájukról. Tökéletes sikertelenséggel, hiszen - mint fentebb már volt róla szó - még az ő közvélemény-kutatóik és alapítványaik is - nagy fájdalmukra - azt mérik, hogy a magyar embereket ez a probléma totálisan nem érdekli, ezzel szemben - micsoda „fasiszta” gondolat! - nyugalmat, rendet, biztonságot és jogegyenlőséget szeretnének, például azt, hogy ne érvényesüljön a kettős mérce az igazságszolgáltatásban, tehát azonos bűnért azonos büntetés járjon, függetlenül a bűnös társadalmi helyzetétől, érvényesüljön viszont az arányosság, vagyis a pitiáner, a társadalomra nagy veszélyt nem jelentő bűnelkövetők kapjanak felfüggesztett börtönbüntetést, a brutális lincselőkre és gyilkosokra pedig örökre záruljon rá a fegyház kapuja, ámbár a halálbüntetés visszaállításáról is megérné elgondolkodni esetükben.
 
És akkor Hagyó Miklós MSZP-s budapesti főpolgármester-helyettes kellőképpen aljas és cinikus kampánylépéséről: történt, hogy Hagyó kampányanyagát egy borítékban kézbesítették egy biztosító-társaság meg egy temetkezési vállalat reklámkiadványával, melyben ez utóbbi felhívja a megajándékozottak figyelmét kegyeleti szolgáltatásaikra, arra, hogy már életükben gondoljanak túlvilági üdvösségükre, s gondoskodjanak majdani temetésükről, s ők megfelelő és méltó kegyeleti szolgáltatásban részesítik majd a megboldogultat. Na persze, ráadásul nyilván jó summáért. E társaság tagjai már nem tudnak olyat tenni, amin a jóérzésű ember megbotránkozna. Jól ismerjük valamennyiüket. Ennek a Hagyóhoz köthető lépésnek azonban van egy szimbolikus üzenete is. Ezek legszívesebben minél hamarabb temetnének minket, mert csak tehertételt jelentünk számukra. Egész politikai tevékenységük, egészségügyi reformjaik, szociálpolitikájuk, a tervezett ingatlanadó és minden más arról szól, hogy minél hamarabb a túlvilágra küldjenek bennünket, valamint más vonatkozásban is a halál kultúrájának képviselői, értve ezen például abortusz, eutanázia és a homoszexuálisok „párkapcsolatának” ügyében vallott álláspontjukat.

Mindazonáltal mind többen vannak Magyarországon, akik ezt a gyászos, bűnöző kompániát kívánják már igencsak a pokol fenekére, s minél hamarabb részesítenék őkelméiket méltó végtisztességben, konkrét és politikai értelemben egyaránt. Esetükben ez persze valami olyasfajta kegyeleti szertartást és bánásmódot jelentene, hiszen ezt érdemelnék, amilyenről a halálra ítélt és akasztására váró nagy bűnös, de egyben nagy középkori francia  költő, Villon elmélkedett a börtönben és fogalmazta meg ott látomását ekként:

„Ázunk, mosódunk, ha eső csurog,
S ha nap süt, bőrünk szikkad, feketül.
Szemünkkel szarka, varjú tesz csúfot,
Tép szőrt szakállunk, szemöldökünk közül.
Pihenésünk egy percnyi nem kerül,
A szél szerint kell erre-arra lengnünk,
Hol jobbfelé, hol balfelé peregnünk.
Gyűszűként vagyunk tele csőrnyomokkal.
 Örüljön ki-ki, aki nincs közöttünk
És kérje Istent, legyen irgalommal.” 

Természetesen ateista elvtársaink esetében az utolsó sor értelemszerűen elhagyandó, lévén, hogy számukra se Isten, se erkölcs, se haza, se család nem létezik.

Lipusz Zsolt-Kuruc.info