Hiller haver bejelentette: eljött az ideje annak, hogy a holokauszt tagadóit börtönbe zárják idehaza is. Nos, miután a Hillerhez hasonlóan síkhülye Barack Obama is harcot hirdetett a "holokauszt-tagadás" ellen, nem lehet kétségünk: a nyugati világ fölött uralkodó cionisták erőszakkal kívánnak leszámolni a gondolkodó és bátor emberekkel, vagyis azokkal, akiket nem sikerült elhülyíteniük, illetve teljes behódolásra kényszeríteniük.
Azonban, merem remélni, az inkvizítoroknak nem lesz könnyű dolguk. Egyáltalán nem egyértelmű ugyanis, mi tekinthető a holokauszt "tagadásának”. David Matas, a cionista B'nai B'rith szervezet egyik vezetője a következőképpen foglalta össze a szent krédót: "A holokauszt hatmillió zsidó megölését jelenti, akik közül kétmillió gyermek volt. Nagy részüket gázkamrában gyilkolták le. A holokauszt tagadása annyi, mintha másodszor is megölnék azt a hatmillió embert. Aki kétségbe vonja a holokausztot, maga is bűnrészessé válik."
Nem tudom, holokauszt-tagadónak minősülök-e például akkor, ha felteszek néhány kérdést.
A holokausztról azt hazudják, a "világ legjobban dokumentált történelmi eseménye." (Ehhez képest egy írásos dokumentum sem létezik, amely a zsidók tömeges megsemmisítését elrendelné, és furcsa módon a számtalan szövetséges katona vagy túlélő fogoly egyikének sem jutott eszébe, hogy legalább egy fényképfelvételt készítsen valamelyik gázkamráról.) Mármost, ha annyira jól dokumentált esemény a holokauszt, akkor könnyen meg lehetne válaszolni az alábbi kérdéseket.
A hatmillió áldozat közül hányan haltak meg gázkamrában, hányan tífusz, illetve más betegségek vagy éhínség következtében? Az úgynevezett "háborús bűnösök" fölött ítélkező nürnbergi törvényszék állásfoglalásában leszögezte: hatmillió zsidót öltek meg a németek, akik közül négymillió halt meg koncentrációs táborokban. Ebből azonban nem derül ki, hogy a többi kétmillió közül mennyien voltak, akik harci cselekmények során, mint katonák, partizánok, vagy mint civil lakosok vesztették életüket? Ezekre a kérdésekre teljesen ellentmondó válaszokat kapunk, ha a "hivatalos" holotörténészek (ál)történelmi tanulmányait és könyveit olvassuk.
Na de a hatmilliós számmal is baj van. Ha holokauszt-tagadásnak minősül a hatmilliós szám kétségbe vonása, akkor Raul Hilberg professzort, a holokutatás "hivatalos és felkent" szakértőjét is bíróság elé kell állítani. Ő ugyanis Az európai zsidóság megsemmisítése című "alapművében" 5,1 millióra teszi a második világháborúban életüket vesztett zsidók számát. Ez vajon nem bűncselekmény akkor? De ez semmi, mert egy másik "hivatalos" holotörténész, Gerald Reitlinger még ennél is tovább megy: A végső megoldás című művében 4,6 millió zsidó áldozatról beszél. Igaz, hozzáteszi, hogy kevés pontos információ áll rendelkezésünkre, ezért a pontos adat meghatározása roppant nehéz. (De ha nincs elég adat, akkor miképp lehet a holokauszt a "világ legjobban dokumentált történelmi eseménye"?)
Felteszek továbbá még egy rettenetes kérdést: szabad-e kételkedni például az emberi zsírból készített szappan létében? A nürnbergi per hivatalos dokumentumai leszögezik: a nácik igenis tettek "kísérletet" arra, hogy szappant állítsanak elő a meggyilkolt zsidók tetemeiből. Később aztán filmekben, tankönyvekben is tényként szerepelt az emberi zsírból készített szappan meséje. Csakhogy 1990-ben a Yad Vasem Intézet részéről egy bizonyos Shmuel Krakowski nevű kutató a következőt mondta: "A történészek arra a következtetésre jutottak, hogy emberi zsírból a nácik nem állítottak elő szappant. Amikor oly sokan tagadják a holokausztot, miért adnánk a kezükbe egy érvet, amit az igazság ellen felhasználhatnak?"
Úgy hiszem tehát, az "emberből készített szappan" mítoszában nem kell többé hinnünk, habár azért ez mégsem egészen biztos. Valami tájékoztatás azért mégis csak elkelne, mielőtt felállítják itt nekünk a kínzókamráikat.
Vannak aztán a holosztorinak más elemei is, amelyekről nem lehet tudni, hinni kell-e bennük vagy sem. Itt van például mindjárt a Wannsee-konferencia ügye. Ez az esemény állítólag 1942 januárjában zajlott le, és a részt vevő magas rangú náci politikusok és katonatisztek itt határozták volna el a zsidóság megsemmisítését. Aki ebben kételkedik, az vajon holokauszt-tagadónak számít? Ha igen, akkor nagy baj van, mert az egyik leghíresebb zsidó holotörténész, Yehuda Bauer 1992-ben a következő kijelentésre ragadtatta magát egy interjúban: "Sokan időről időre ismételgetik az ostoba történetet a wannsee-i konferenciáról, ahol is elhatározták volna a zsidóság megsemmisítését... Azonban ez az esemény egyáltalán nem volt konferencia, és alig hangzott ott el bármi konkrétum is a megsemmisítéssel kapcsolatban."
Nem tudom, holokauszt-tagadó vagyok-e akkor, ha kijelentem a nyilvánvaló tényt: nincsen egyetlen, magától Hitlertől származó írásos dokumentum sem, amely elrendelné a zsidóság kiirtását. Igaz, Raul Hilberg Az európai zsidóság megsemmisítése című könyvének 1961-es első kiadásában még azt olvashatjuk, hogy két 1941-es parancs is létezik a Führer aláírásával, amelyek a "végső megoldással" kapcsolatosak. Csakhogy a holotörténelem alapművének számító könyv 1985-ös kiadásából maga a szerző eltávolította az utalást az állítólagos két Hitler-rendeletre. Muszáj volt, mivel a legszorgalmasabb keresés és kutatás során sem voltak képesek fellelni egyetlen Hitlertől (vagy más náci vezetőtől) származó, a zsidók tömeges legyilkolását elrendelő dokumentumot sem. Roppant kínos, hiszen ne feledjük, mégis csak a "világ legjobban dokumentált történelmi eseményével" volna dolgunk. A híres revizionista kutató, Ernst Zündel 1988-as perében maga Raul Hilberg is elismerte, hogy nincs semmiféle parancs, rendelet, terv, amely a "végső megoldás" végrehajtására vonatkozna. Raul Hilberg holokauszt-tagadó lenne?
Javasolnám továbbá Hiller havernak, meg minden nácivadásznak, hogy Arno J. Mayert, a Princeton Egyetem neves zsidó származású professzorát is haladéktalanul tartóztassák le. Azt írja ugyanis a Miért nem sötétültek el az egek? című, 1988-ban megjelent könyvében (A 88-as angol kiadás 365. oldalán), hogy "1942 és 1945 között, Auschwitzban bizonyosan, de valószínűleg másutt is, több zsidó hunyt el "természetes okok" következtében, mint amennyien erőszakos halált haltak." Micsoda skandalum ilyet még mondani is, nemde?
De az Auschwitzban kivégzettek száma körül különben is hallatlanul nagy a kavarodás. A nürnbergi törvényszék hivatalos dokumentumaiban kőbe vésték a négymilliós auschwitzi áldozati számot. (Bár voltak korábban 8 és 9 milliós "becslések" is). A koncentrációs táborban 1945-ben elhelyezett emléktáblán négymillió legyilkolt emberről lehetett olvasni. 1990-ben az Auschwitzi Állami Múzeum és az izraeli Yad Vasem Intézet azonban alighanem a holokauszt-tagadás bűnébe esett, mert kétségbe vonták, hogy négymillióan haltak volna meg az elhíresült lágerben. Új emléktáblát állítottak fel, amely arról tájékoztatja a látogatót, hogy Auschwitzban 1,1 millió embert öltek meg. Akik közül pedig nem mindenki volt zsidó!
1993-ban Jean-Claude Pressac, neves francia holotörténész azt írta egy nagy port felvert tanulmányában (Les Crematories d'Auschwitz: La machinerie du meurtre de masse, Paris, 1993), hogy összesen 775 ezren vesztették életüket az auschwitzi koncentrációs táborban. És nem volt mind zsidó! Ha ez így van, akkor pedig a hatmilliós áldozati számot is radikálisan csökkenteni kell. De akár így van, akár nem, Jean-Claude Pressac-ot nem kellene mégiscsak holokauszt-tagadónak minősíteni? És holokauszt-tagadó-e az, aki megkérdezi: nem lenne itt az ideje végre tisztázni az auschwitzi áldozatok pontos számát? Nem kellene tudni, hogy a "világ legjobban dokumentált történelmi eseménye" során az állítólag legborzasztóbb náci lágerben, hányan haltak meg éhínség, járvány következtében, és hányan az állítólagos gázkamrában? És vajon börtönt érdemel az, aki tudni szeretné az áldozatok pontos nemzetiségi és vallási összetételét?
Ami pedig a holodogma legfontosabb tételét, a gázkamrákat illeti, a következő elképesztő mondatokat olvassuk Arno M. Mayer "hivatalos" holopap Miért nem sötétülnek el az egek? című könyvében, az 1988-as angol kiadás 362-363. oldalán: "A gázkamrákkal kapcsolatos információink roppant hiányosak és megbízhatatlanok." Mayer nem kételkedik a gázkamrák létében, de legalább becsületesen leszögezi: "Amit tudunk, főként náci tisztségviselőknek és katonáknak a háború utáni tárgyalásaikon tett vallomásaira, illetve a túlélők visszaemlékezéseire épül. Ezeket a beszámolókat alaposan meg kell vizsgálnunk, de emlékeiket szubjektív tényezők sokasága befolyásolhatta."
Hát igen. A náci foglyok jó részét például az befolyásolta, hogy alaposan megverték és megkínozták őket a börtönben, és erőszakkal csikarták ki belőlük a "vallomásaikat". (És ezeket a vallomásokat tekintik a "hivatalos" holotörténészek a legfontosabb forrásoknak, és állításaik legfőbb bizonyítékainak!) A túlélők esetében pedig a bosszú, ezen kívül anyagi megfontolások is szerepet játszhattak, amikor a képtelenebbnél képtelenebb történeteikkel előálltak. No és persze a németeket vadállatoknak és ördögöknek lefestő elképesztő propagandakampány is nyilván hatott az egykori foglyok "emlékeire".
Nagy kérdés továbbá, hogy szabad-e például mondjuk egy iskolában, vagy akár csak egy baráti társaságban beszélni Fred A. Leuchterről, aki 1988-ban alaposan megvizsgálta az auschwitzi gázkamrákat, és megállapította: azokban nem öltek meg embereket Ciklon-B "gáz" felhasználásával, mivel a kamrák falaiban nyoma sincs a hidrocyanid alkotóelemeinek. 1993-ban a kémikus Germar Rudolf erősítette meg Fred Leuchter vizsgálati eredményeit. Germar Rudolf börtönben ül, Leuchter pedig elvesztette állását, pereket kezdeményeztek ellene, eredeti szakmájában nem dolgozhat, a médiában nem szerepelhet. De legalább szabadlábon van, mert az USA-ban, eddig legalábbis, még nem tartóztattak le senkit azért, mert valamely történelmi kérdésben el merte mondani a véleményét.
E két "sátáni" figura nevét a nyugati világban kimondani sem szabad, de kérdés, ha valaki kutatási eredményeikről beszélni merészel, hány év börtönre számíthat? Vagy csak az állását veszíti el? Minden esetre javasolnám a napjaink új inkvizítorainak és gondolatrendőreinek, hogy állítsák össze a holokauszt "bibliáját", esetleg üssenek össze valamilyen hitvallást, mert a holomítosz az elmúlt évtizedek során is sokat módosult, így pedig nemigen lehet tudni, melyik is az éppen érvényes, hivatalos változat.
Perge Ottó
Kapcsolódó: - Holokamu-dosszié