A korábban a változás jelszavával kampányoló Barack Obama bejelentette: az USA az elkövetkező hónapokban 17 ezer újabb katonát vezényel Afganisztánba. Jelenleg 36 ezer fős amerikai megszálló erő tartózkodik a közép-keleti országban. Igaz, a tábornokok 30 ezer katonát kértek az elnöktől.

Érdekes helyzet áll elő: egyelőre az amerikai fegyveres erők Irakban tartózkodnak, Afganisztánban pedig 50%-kal nő az USA katonáinak a száma. Közben az izraeliek tovább sanyargatják a gázaiakat, és Irán sem került ki az USA és Izrael célkeresztjéből. Vagyis egy hónappal a "békepárti" amerikai elnök hatalomra jutása után nem hogy csillapodott volna a feszültség a Közel-Keleten, sőt, éppenséggel növekedett.

Obamának nem sok esze van: Afganisztánban ugyanis aligha terem az amerikaiak számára babér. A tálib szabadságharcosok támaszpontjainak egy jelentős része ugyanis Pakisztán nyugati területein, az ún. Wazirisztánban található. A tálibokat csakis abban az esetben lehetne térdre kényszeríteni, ha az amerikaiak kiterjesztenék hadműveleteiket Pakisztánra is. Időnként ugyan hullik oda is egy-egy bomba, de sokkal intenzívebb légicsapások kellenének a tálib bázisok és utánpótlási vonalak teljes megsemmisítéséhez, s az is lehetséges, hogy az USA fegyveres erőinek be kell majd hatolnia Wazirisztánba, ha le akarnak számolni a szabadságharcosokkal.

Vajon egy ilyen fejlemény milyen hatással lenne Pakisztánra, ahol az iszlamista erők így is komoly  befolyással bírnak, és ahol a társadalom jelentős tömegeinek már így is teljesen elegük van a terjeszkedő, erőszakos, agresszív Amerikából?

Nem tette volna bölcsebben Obama, ha bejelenti a "terrorellenes" háború végét? Itt volt a történelmi lehetőség: ha tudna önállóan gondolkodni ez az ember, kijelenthette volna, hogy a "terrorellenes háború" elérte célját, hiszen 2001. szeptember 11. óta nem történt terrorakció amerikai földön. Az "al-Kaida romokban", mondhatta volna, és szépen elhúztak volna az amerikai katonák Afganisztánból és Irakból is.

Ehelyett egyre mélyebben fog belesüppedni az afganisztáni mocsárba, és egy megnyerhetetlen háborúba küldi meghalni a katonáit. Amerika és vazallusai immár több, mint hét éve képtelenek legyűrni a pastu tálibok ellenállását. Ha Afganisztánban teljesen elszabadul a pokol, könnyen lángba borulhat Pakisztán is, és még egy iszlamista fordulat is bekövetkezhet Iszlámábádban. Ebben az esetben ismét erőre kapnak majd az iraki szabadságharcosok is. Mindez, azzal együtt, hogy Irán tekintélye és ereje egyre nő a térségben, megoldhatatlan feladat elé állítja Amerikát. Nem mintha sajnálni kellene, megérdemli a sorsát.

 Ha Obamának lett volna egy csöpp esze - no és persze bátorsága, hogy szembeszálljon a cionista lobbival -, helyreállíthatta volna Amerika tekintélyét a világban, és megmenthetett volna egy csomó emberi életet. Talán Amerikát is megmenthette volna. Megtehette volna, hogy megfékezi a teljesen megvadult Izraelt, és visszaparancsolja az 1967-es határok mögé a zsidó államot. Amennyiben helyreállította volna a békét a Közel-Keleten, alighanem a világgazdaság is rövidesen magához tért volna. Barack Obama pedig mint a nagy béketeremtő vonult volna be a történelembe. Persze tudom, Obama csak egy báb, dróton rángatják, kevés a sütnivalója is, és a jelek szerint nincsen a helyén szíve sem.

Így tehát a "nagy lehetőség" talán valóban csak sok millió ember álmaiban létezett. Ideje végre felébredni. 

Perge Ottó