Egyedül állni a viharban, elviselni a hatalmasok fenyegetéseit, az ellenünk feltüzelt tömegek szidalmait, a kirekesztést, a szegénységet, a megbélyegzettséget, miközben kimondjuk, amit lelkiismeretünk diktál, kimondjuk az igazat...
Mennyire ismerős helyzet ez, nagy próféták, jeles gondolkodók, meg nem értett tudósok és művészek közös sorsa. Nekünk, keresztényeknek mennyire ismerős sors ez: hiszen Jézus Krisztus is elszenvedte, miként Assisi Szent Ferenc, Husz János, Luther Márton, továbbá tudósok, mint Giordano Bruno, Galileo Galilei, és hosszú a sora a magányos, koruk hatalmasaival és koruk tévképzeteivel szembeszálló hősöknek, akiket cserben hagyott az elbutított, gyáva, haszonleső tömeg. És most ismét ugyanezt látjuk: Richard N. Williamson atyára a rágalmak özöne hullik, szidalmazzák, gyalázzák, átkozzák, még saját felekezetének hívei is. És miként egykor Galileo Galilei vagy Luther Márton esetében, arra szólítják föl: vonja vissza a holocausttal kapcsolatos kijelentéseit, mert különben nincsen helye a katolikus egyházban!
A katolikus egyház kétezer éves történetében még nem fordult elő, hogy valakit azért üldözzön az "inkvizíció", mert a világi történelem egy bizonyos eseményével kapcsolatban másképpen vélekedik, mint azt a zsidók helyesnek tartják. Az eretnekeket, beleértve a középkori tudósokat, azért vonta felelősségre a Szentszék, mert olyasmit hirdettek, amely az akkori katolikus álláspont szerint nem volt igazolható sem a Biblia, sem pedig a keresztény hagyomány alapján. A holocaust, pontosabban az a kérdés, hogy hányan és milyen körülmények között haltak meg Németország koncentrációs táboraiban a második világháború idején, semmiképpen sem hitbéli kérdés. A gázkamrákról nincs szó sem a Bibliában, sem pedig a középkori egyházatyák írásaiban. Következésképpen teljes képtelenség elvárni a katolikus papoktól, hogy úgy vélekedjenek a holocaustról, mint ahogyan azt a katolikus egyházon kívül álló személyiségek előírják!
De pontosan mit is kellene gondolniuk? És kiknek? Csak a püspököktől várják el a "holocaust helyes ismeretét", vagy az egyszerű papoktól is? És mi a helyzet az egyszerű katolikus hívekkel? Bűnnek számít-e a kételkedés a holocaust "hivatalos" történetében (jó lenne tudni egyébként, pontosan melyik is az, hiszen az elmúlt évtizedek során alaposan megváltozott a hivatalos holodogma). Ugyanis ha bűnnek számít, akkor meg kell gyónni a papnak? "Atyám, vétkeztem, kételyek merülnek fel bennem a holocausttal kapcsolatban." Elhangozhat egy ilyesfajta kijelentés a gyónás során? De ha nem bűn a hivatalos holodogma tagadása, akkor miért üldözik Williamson atyát?
És most azt várják el tőle, hogy "vonja vissza kijelentéseit, mégpedig egyértelműen, világosan, a nyilvánosság előtt" - miképp a Szentszék február 4-i nyilatkozatában fogalmaz. Nos, tegyük fel, visszavonja kijelentéseit. Ez elvileg két esetben lehetséges. Hangsúlyozom, elvileg, mert az egyik lehetőség a valóságban kizárható: az nem eshet meg, hogy mondjuk ténylegesen rájön, hogy tévedett. Miképp jöhetne erre rá? Hiszen bárki, aki elkezdi alaposan tanulmányozni a szóban forgó kérdést, maga is azonnal kételkedni kezd, hiszen agyaglábakon áll az egész holoépítmény. De tegyük fel mégis, valóban rájönne, hogy alapos tudás nélkül, hebehurgyán nyilatkozott. Akkor egy olyan embert ölel a keblére a katolikus egyház, aki ilyen fontos ügyekben (mert semmi kétség, korunk legfontosabb kultuszává emelték) meggondolatlanul, alapos tájékozódás nélkül nyilatkozik. Ez esetben elégedettek vele?
De mondom, ez a lehetőség kizárt. Ami viszont elképzelhető: az ellene irányuló iszonyatos nyomás hatására megtörik, és visszavonja kijelentéseit, noha lelke mélyén továbbra is meg van győződve igazáról. És ez esetben is keblére öleli őt a katolikus egyház? Jó lesz papnak, püspöknek, vagy bármi másnak egy olyan ember, aki mást mond, mint amit gondol? A teljesen megzavarodott, kapkodó, gyáva Szentszék azt üzeni a híveknek és a papságnak: nem kell őszintének lenni! Nem kell hallgatnotok arra, mit diktál a lelkiismeret szava! Csak a látszat számít, csak az számít, mit mondotok, vagy inkább hallgassatok, csak ne legyen baj, csak ne legyen botrány, csak ne bántsanak, csak ne haragudjanak meg ránk, keresztényekre a világ hatalmasai! Azt üzeni az elgyávult, reszkető, Szentszék a híveknek és a papoknak, hogy nem számít az igazság!
Hihetetlen, hogy ide jutottunk. Mindaz, amit Williamson atyával művelnek, azt is jelenti, hogy a katolikus egyház nem akarja, vagy nem tudja megvédeni a saját híveit sem. Márpedig egy közösség, amely nem áll ki bajba került, mások által üldözött tagjai mellett, menthetetlenül széthullik. És ha ez a közösség - mely Jézus Krisztus titokzatos testének nevezi magát - mások utasításainak engedelmeskedik, és tagjai átkozzák, üldözik azt a társukat, aki lelkiismeretének parancsát követve merészel szólni, akkor nincs tovább. A katolikus egyház gyáva, gerinctelen vezetői nyilvánvalóan abban bíznak, nem lehet nagy baj, mert Isten nem engedi elveszni egyházát, hiszen a Bibliában is írva van: "De én is mondom néked, te Péter (kőszikla) vagy, és ezen a kősziklán építem fel anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat". (Máté, 16, 18-19) A kőszikla talán áll még valahol, de az "Anyaszentegyház" már régen nem arra építkezik.
Perge Ottó