A néger Obama megkapta az elnöki kenetet a washingtoni Fehér Házba költözéshez. Igaz, a cionista hatalom e „rátermett” – legújabb céljaiknak megfelelő – választottja és eskető lakájuk, John G. Roberts, a Legfelsőbb Bíróság elnöke kölcsönösen összezavarodtak a mindössze 35 szavas elnöki eskü olvasásánál és recitálásánál. A bakik miatt az esküt később újramondatták Obamával, távol a nyilvánosságtól, a kameráktól, mert hátha csúfot űz velük megint a sors, s megtréfálja őket Ábrahám Lincoln meghazudtolt szelleme.

Mert a liberális körök által sulykolt hiedelemmel ellentétben a négereket felszabadító Lincoln mégiscsak méltó volt elődeihez, az Alapító Atyákhoz! Például egy pillanatra sem fogadta el a felszabadított négerekkel való faji, kulturális keveredés gondolatát! Joggal tartotta, hogy a rabszolgaság intézménye méltatlan az európai kultúrkörből származó amerikai szellemiséghez. De úgyszintén tudatában volt a kívánalmaknak, melyeknek egy önmagát civilizációs- és kultúrszintjével, kiemelkedő tetteivel tartósan a történelem fejezeteibe írni szándékozó nép meg kell hogy feleljen. Lincoln nem látta a lehetőségét a felszabadított négerek millióinak asszimilálására, még kevésbé tartotta ezt kívánatosnak.

Arról, amit a liberális körök agyonhallgatnak Lincoln fekete rabszolgaság intézményét megszüntető rendelkezésével kapcsolatban, bővebben szóltam korábbi írásomban a Kuruc.infón. (Az Obama-faktor és a Nyugat alkonya) Onnan idézem az ide vonatkozó lenti sorokat, az újólag hozzáadott kiemelésekkel:
„Liberális körök borgőzös hőzöngéssel tagadnák még a lehetőségét is annak, hogy már a rabszolgaság intézményét eltörlő, Amerika négereit felszabadító Ábrahám Lincoln is tudatában volt, egyenjogúsító intézkedései dacára, a fajkeveredés vagy pusztán az együttélés által a fehér fajra, az amerikai fehér társadalomra leselkedő veszélynek. „Lincoln, csakúgy, mint korábban Jefferson” vagy Monroe és Washington, „szilárdan elkötelezte magát a faji elkülönülés mellett, és támogatásáról biztosította Illinois állam egy törvényi rendeletét, ami bűncselekvénynek nyilvánította a feketék és fehérek közti házasságot.”

Elődeihez hasonlóan, Lincoln a néger emancipációt helyes módon az összes fekete Amerikából Afrikába való visszatelepítésével, ottani fekete települések, ill. különálló államok alapításával együtt képzelte el. „Sürgettem a négerek államalapítását (colonization) és ezt folytatom is. Felszabadító nyilatkozatom ezzel a tervvel volt összekapcsolva. Nincs helye a fehér ember két eltérő fajának Amerikában, még kevésbé fehérek és feketék két eltérő fajának” – mondta 1863-ban, a Felszabadító nyilatkozat aláírását követő beszédében. A kétféle fehér faj alatt Lincoln a rabszolgaság intézménye, a polgárháborúba torkolló testvérviszály által megosztott Amerikát értette. Mint azt 1862-ben, a teljes egyenjogúsításért őt felkereső „Szabad Négerek Küldöttségének” mondta: „ha a maguk faja nincs itt körünkben, nem lenne háború” a fehérek közt.

„Nem tudok elképzelni nagyobb csapást, mint a velünk egyenlőnek nyilvánított négerek asszimilációját társadalmi és politikai életünkbe” – érvelt Lincoln. „Húsz éven belül békés módon megteremthetjük a néger számára saját államát” – Afrikában – „és átadhatjuk neki nyelvünket, irodalmunkat, vallásunkat és kormányzási módszerünket, olyan feltételek mellett, melyekkel a teljes értékű ember szintjére tud emelkedni. Ezt itt sohasem tudja megtenni. Sohasem tudjuk elérni az apáink megálmodta ideális egyesülést, köztünk a sok millió idegen és alacsonyabb rendű fajúval, akiknek beolvasztása sem nem lehetséges, sem nem kívánatos.” Lincoln 1865-ös, zsidó ügynök általi meggyilkolásával – hát persze, hogy pénzhatalmukat akarta megnyirbálni! – a négerek számára teremtendő független afrikai „kolóniák” ügye legnagyobb támogatóját vesztette el, és a kérdés hamarosan kikerült a közérdeklődés szférájából.

Végül 1869-ben a négerek amerikai állampolgárságot kaptak, amit Lincoln vagy az alapítóatyák bármelyike minden bizonnyal ellenzett volna. A zsidó orvgyilkos örökre kioltotta az államférfiúi akaratot, amelyik eltökélt volt a néger faji kérdés egyetlen radikális és humánus módon való megoldására. Egyben elültette az időzített bombát, ami majdan, mintegy másfél száz évvel később az amerikai fehér kultúra és faj nyakába bábnak odaültetett néger elnökben kulminálódó hatalmukat szimbolizálja a széteső fehér társadalom felett." (Richard Preston, Az Alapító Atyák elárulása… National Vanguard, 2007)

Balla József