A fősodratú ideológiának kényszeresen megfelelni igyekvő, ultrakonformista Földinek tehát nyilvánvalóan az a baja Morvai Krisztinával, illetve írásával, hogy egy tabu témához nyúlt: Izraelről, illetve a gyarmatosító izraeli gazdasági-politikai törekvésekről szólt elítélően, de egyúttal ironikusan is, hazája védelmében.

Levélírónk kijelentette: Földi nem zsidó. Mi azért nem mernénk megesküdni rá.

Kapcsolódó: Morvai ellen kampányol kollégája az ELTE-n (körlevél mellékelve) + adalékok, háttérinformációk

A hazája és nemzete sorsa iránt felelősséget érző embernek nap mint nap déja vu érzése támad: mintha ezeket a ma velünk megtörténő dolgokat átéltük volna már egyszer tragikus 20. századi történelmünk során. Például azt, hogy cenzor elvtársaink megfellebbezhetetlenül kijelentik, miről mit kell, lehet, sőt, ajánlatos gondolnunk, illetve hogy kik azok az ideológiailag felkészült „szakemberek”, akik egyetemeken és a közoktatásban munkát vállalhatnak, oktathatják és nevelhetik a jövő nemzedékeit. Ennél a ténynél már csak az sajnálatosabb, hogy egykor harcos ellenzékiként indult pártok képviselői is mind több kérdésben jutnak közös nevezőre újabban az egykori kommunistákkal, illetve politikai-eszmei örököseikkel.

Ezúttal Morvai Krisztina került e konformista társaság célkeresztjébe. Munkahelyének, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának egyik oktatója, bizonyos Földi András levelet intézett minden kar vezetőjéhez, sőt, magához a dékánhoz is, melyben azt az épületes – egyébként bolsevik gondolkodásmódból eredő – álláspontját fejti ki, hogy kolléganőjét, Morvai Krisztinát el kell távolítani mihamarabb az egyetemi polgárok közösségéből. Vajon miért is, és milyen oka lehet egy ilyen javaslatnak? – fogalmazódik meg azonnal a közéleti történések iránt érzékeny honpolgárban a kérdés.

Földi több indokot is említ levelében, igaz, valamennyi az 1990 óta unalomig ismételgetett ócska, tartalmatlan, nagyrészt az SZDSZ értelmiségi holdudvarának tagjai által használt közhely. A levélíró szerint Morvai kirekesztő, emberi közösségek ellen irányuló politikai nézeteket képvisel, írásainak és nyilvánosság előtti beszédeinek stílusa elfogadhatatlan (megjegyzés: számára!) közéleti szerepvállalásával és megnyilvánulásaival a közvélemény széles köreit botránkoztatja meg (megjegyzés: ellenben a kocsmai színvonalon káromkodó Gyurcsány őszödi beszéde nyilván Földi szerint is retorikai csúcsteljesítmény. Akkor vajon miért nem fogalmazott tiltakozó levelet a tudós kolléga?).

A magukfajta Földi szerint a Jobbik európai parlamenti listavezetőjének folytatólagosan elkövetett szélsőséges megnyilvánulásai „lejáratják a Kart, rombolják azt a különleges tekintélyt, amelyre a Kar nagyszombati megalapítása óta eltelt évszázadok során méltán tett szert.” Nos, Földi doktor vagy nem tudja, mit beszél, vagy – az ókori római jog szakavatott ismerőjeként – nem kellőképpen tájékozott az egyetem alapítójának, Pázmány Péternek közéleti tevékenységét, szónoklatainak stílusát, „szélsőséges” hangvételét illetően. Ezért a teljesség igénye nélkül néhány idézet következik a nagy érsektől, hogy lássuk, miként is vélekedett korabeli „pártpolitikai” ellenfeleiről, a protestáns prédikátorokról és politikusokról.

A reformáció atyjáról, Lutherről például úgy tudja, hogy „az ő anyja fürdőházban szolgáló leány vala, ki az ördögtől megnyomatván, Luthert nem természet folyása szerént firfiútúl, hanem az ördög mesterségéből szülé.” Később így folytatja elmélkedését a nagy reformátorról Pázmány: „…mikor Luther ördögöt akarna űzni, úgy megszorongattaték, hogy nadrágját is elokádná féltében.” Ennélfogva arra inti politikai ellenfeleit, hogy „nemigen tiszta bezzeg, hogy ilyen szaros próféta után indultok, de nem én bűnöm, ha nyelve alá nem tette volna a pince kulcsát.” A korabeli Magyarországon leginkább elterjedt református egyház közösségét pedig nemes egyszerűséggel „ördögfingszagú kálvinistáknak” nevezi.

Nos, vajon mennyire tekinthető Pázmány politikailag korrektnek? Nem szélsőséges-e? Netán szélsőjobboldali? Merjük-e ezek után műveit az egyetemisták kezébe adni kötelező olvasmányként? S amennyiben igen, nem fertőzi-e meg őket a kirekesztés és gyűlölködés szélsőjobboldali vírusával? A klerikális reakcióról már nem is szólva…

Földinek valójában azonban nem az eddigiekben említettekkel van baja, s az sem véletlen, hogy levelét éppen mostanra időzítette, nevezetesen Morvai Krisztinának egy az Élet és Irodalom c. sajtótermékben ez év november 14-én megjelentetett olvasói levelére – kimondatlanul – történő reflexióként. Morvai Krisztina közéleti szerepvállalása felett – Földi szerint – kollégái sokáig szemet hunytak, noha nem értettek vele egyet, az ÉS-ben publikált olvasói levele azonban „példátlan megütközést” váltott ki a munkatársak körében. Vajon miért?

Morvai azért írt az említett hetilapnak, mert annak egy korábbi számában Megyesi Gusztáv tolvaj bűnözőknek nevezte az egri kórházvédőket. Válaszában Morvai az egész libertáriánus klikknek címezve olyan „szörnyűségeket” ír, mint hogy az elvtársak „szeretett főnökük”, Simon Peresz előtt hajbókolnak, s hazánk izraeli felvásárlásával kapcsolatos kijelentésére azt válaszolják, hogy „Shalom, shalom, jöjjön csak bátran, és szolgálja ki magát.” Azt is megemlíti a parlamenti ellenzék férfi képviselőit bátorságával megszégyenítő jogásznő, hogy amennyiben még ma is élne a legendás magyar virtus, úgy az elvtársak ki sem csomagolták volna legendás bőröndjeiket, hanem1990-ben íziben kereket oldottak volna ebből az országból, ahol valójában nagyon is jól érzik magukat, s hogy lelki komfortérzetük tökéletes legyen, kreálnak maguknak egy kis virtuális fasizmust meg antiszemitizmust.

A fősodratú ideológiának kényszeresen megfelelni igyekvő, ultrakonformista Földinek tehát nyilvánvalóan az a baja Morvai Krisztinával, illetve írásával, hogy egy tabu témához nyúlt: Izraelről, illetve a gyarmatosító izraeli gazdasági-politikai törekvésekről szólt elítélően, de egyúttal ironikusan is, hazája védelmében, ám úgy tűnik, ez még magukat jobboldali konzervatívokként meghatározó közszereplők számára is egyfajta politikai bűntett.

Sajnálatos, hogy a fideszes hírében álló levélíró teljes egészében egy SZDSZ-es gondolkodásmódot tesz magáévá, és értelmetlen levelet fogalmaz kolléganője eltávolítása érdekében. Vajon a jogtudomány jeles művelőjeként felemelte-e szavát a 2006 óta több ízben ismétlődő rendőrterror és statáriális bírósági eljárások ellen, a megkínzottak és a megalázottak, megnyomorítottak védelmében, miképpen tette azt, illetve teszi azóta folyamatosan a levélíró kolléganője, Morvai Krisztina?

E kirekesztő, gyűlölködő, történetileg a polgári radikalizmus eszmeiségét képviselő társaság mentalitását – az őket sajnálatos módon belülről is ismerő – Ady így jellemzi: „Ők a szabadgondolkodók. Ők gondolkodnak szabadon. Ők mondják meg, ki gondolkodhat szabadon.”

Valóban itt az idő, hogy ezek az alakok ebben az országban, a magunkfajták hazájában többé soha, semmit ne mondjanak, ne mondhassanak meg!

Lipusz Zsolt