Néhány héttel ezelőtt bemutattuk portálunkon Roberto Vannacci egykori olasz tábornokot és pártját, a Nemzeti Jövőt (Futuro Nazionale), amely igencsak ígéretesen és olyan üzenetekkel indult útnak, amelyek számunkra igen szimpatikusnak tűnnek. Itt vesszük fel most az olasz belpolitika fonalát, és megtesszük következő kitekintőnket az „olasz csizmára”.
Roberto Vannacci 2024. május 31-én, az európai parlamenti választás kampányában buzdított szavazásra a „Decima” kifejezéssel, amely egyszerre jelentett egy szavazólapon elhelyezett X-et és utalást egy történelmi olasz katonai alakulatra. Az alakulatnak komoly kultusza van az olasz fasiszták között, ugyanis az 1943 után is tovább harcolt az Olasz Szociális Köztársaság oldalán a németekkel együtt a szövetségesek és az olasz kommunisták/partizánok ellen (fotó: quotidiano.net)
Érvényesen állítható, hogy az elmúlt hetek olasz belpolitikájának egyik legfontosabb fejleménye, hogy Roberto Vannacci új pártja önálló politikai tényezővé próbál válni, miközben a Giorgia Meloni vezette jobboldali koalíció a 2027-es parlamenti választás előtt átalakította a választási szabályokat. Korábban az, hogy Meloni át tudta alakítani a választási szabályokat, egyértelműen siker lett volna, de Vannacci kissé „bezavar” a képbe, de erről majd alább.
Haladjunk sorjában! Szeptember derekán lombardiai regionális választásokat tartottak Olaszországban, és itt már megmérettette magát a Nemzeti Jövő, s bizony sikerrel is vette az akadályt, hiszen Luca Ferrazzi és Pietro Macconi is képviselői helyeket szerzett. Ez volt a párt első ilyen regionális áttörése.
A jó híreknek azonban még nem volt vége, ugyanis Tommaso Calderone, aki korábban a Forza Italia képviselője volt, átállt Vannacci pártjához az olasz parlamentben. Ezzel a Futuro Nazionale képviselőinek száma kilencre emelkedett az olasz képviselőházban. Jól látható a stratégia, a párt tehát nem csupán új választókat próbál megszólítani, hanem a már megválasztott politikusok között is építi a parlamenti hátterét és erejét.
Majd jött a soron következő próbatétel, ugyanis választásokat tartottak Calabria régióban is, s ez már országgyűlési volt, igaz, csak egy választókerületben. A párt Domenico Giannettát indította, s Vannacci személyesen is részt vett a kampányban, amelyet a Nemzeti Jövő a következő évi országos választások előtti fontos erőpróbaként is kezelt. Fontos tényező, hogy a választás azért is volt különösen jelentős, mert a körzet korábban úgymond jobbközép bázis volt. Az eredmény figyelemre méltó volt, ugyanis 10,94%-ot értek el, amely meghaladja a korábbi közvélemény-kutatási adatokat, amelyek jellemzően 8% körül mérik a pártot.
Azt sem szabad elhallgatni, hogy nemcsak sikerek, hanem belső konfliktusok is tarkították az elmúlt idők eseményeit. Történt ugyanis, hogy még szeptemberben Calabriában Francesco D’Aleo, a párt egyik helyi szervezője távozott, és azt állította, hogy vele együtt mintegy 70 ember hagyta ott a helyi szervezetet. S most jön a csavar, ugyanis a kilépés okaként azt jelölték meg, hogy „túlságosan radikalizálódik” a párt, azonban országos kilépési hullám vagy nagyobb megrázkódtatás nem követte az esetet. Vannacci azonban jelezte, milyen irányvonalban hisz. Pozitív példaként megjelölte a német AfD-t is.
Tekintsünk most kissé szélesebben az olasz politika világára! Jött ugyanis a nemzetközi hírekbe is bekerülő esemény, Giorgia Meloni kormányfő október 8-án keresztülvitte az új választási törvényt. Az olasz képviselőház október 8-án, titkos szavazással, 227 igen és 164 nem szavazattal véglegesen jóváhagyta a törvényt. De miről is szól ez?
Foglaljuk össze: arányos választási rendszer lesz, megszűnik a korábbi vegyes rendszer, amelyben a mandátumok egy része egyéni választókerületekből származott. Bejön a „többségi mandátumbónusz”, a 42 százalékot meghaladó szavazatarányt elérő koalíció 70 extra képviselői és 35 szenátori mandátumot kaphat, a törvényben meghatározott felső korlátokkal. Előre meg kell nevezniük a miniszterelnök-jelölteket a pártoknak és koalícióknak már a választás előtt. Szigorúbb indulási feltételek is lesznek, ez azt jelenti, hogy a parlamenten kívüli pártoknak választókerületenként 1500 helyett 6000 aláírást kell összegyűjteniük.
Természetesen éles viták kereszttüzébe került az új lebonyolítási rendszer. A kormány indoklása szerint az új rendszer kiszámíthatóbb kormányzást tesz lehetővé, nyilván az ellenzék ezzel szemben azt állítja, hogy a reform a hivatalban lévő koalíciónak kedvez, és torzíthatja a választói akarat parlamenti megjelenését. Sőt, a balközép pártok alkotmányossági kifogásokat is megfogalmaztak.
De ami jelen írásunk szempontjából érdekes: hogyan hat ez a Vannacci vezette Nemzeti Jövőre?
Tudni érdemes, hogy a választási rendszer megreformálásának gondolata már jóval azelőtt megfogalmazódott Meloniék fejében, hogy berobbant volna az olasz politikába Vannacci. S egy Vannacci nélküli aktuálpolitikai helyzetben ez a helyzet teljesen tökéletes is lett volna Meloninak. Csakhogy nem ez a helyzet. Akárhogy is számoljuk, a 42%-os jobboldali többség Vannacci nélkül nem nagyon képzelhető el, márpedig Meloni korábban kizárta az együttműködést. Bár sok víz lefolyik még addig a Tiberisen, de a 2027-es választás közeledik, még ha az csak decemberben is lesz. Ez már a kampány előszobája.
Azt gondolom, a következő hónapok egyik legfontosabb kérdése lesz tehát, hogy Vannacci pártja tud-e tovább erősödni, és minél erősebb alkupozícióba kerülni. Ha megnézzük, hogy Vannacci programpontjai kifejezetten radikálisak, sőt, akár még odáig is elmegy, hogy emlékezetpolitikai szinten, bizonyos aspektusokat kiemelve, a fasizmust is pozitív színben értékeli, szóval ha egy ilyen párt tud akár a „mérleg nyelveként” feltűnni Olaszországban, azt csak üdvözölni tudjuk. Meglátjuk.
Henney Viktor – Kuruc.info
