A karvaly egy olyan ragadozó madár, amely, amint kiszúrja a lehetőséget, lecsap és megszerzi a zsákmányt, majd tovább is áll. Nincs hezitálás. Nem érdekli semmilyen más szempont. Persze, nyilván ez igaz más állatra is, ebben a tekintetben némileg furcsa is lehet, miért pont a karvaly mint kifejezés ment át a politikai metafora világába (persze vannak még más állatok is ott), de ez itt most talán mellékes is. A lényeg, hogy az emberi társadalomban is megtalálható ez a típus, s ebből gazdasági rendszerek is kifejlődtek. Ez pedig - akkor jobb híján - karvalykapitalizmusnak is nevezhető. De miért fontos ez most?

Pusztán azért, mert úgy gondolom, ez pontosan illeszkedik Magyarország jelenlegi gazdasági és energetikai miniszterére. Kapitány Istvánra, akit kvázi nem hivatalosan mint „kávéfőzésügyi minisztert” is leírhatunk, ugyanis a kávéfőzők előtti pózolós fényképeiből egész biztos, hogy több volt, mint azon kijelentéseiből, amelyek hasznukra válhattak volna a dolgozó magyaroknak.

Illusztráció: 444

Most ezen kijelentéseinek számát gyarapította.

Mint ismeretes, napok óta jelen van a Kossuth téren a Független Benzinkutak Szövetsége. Szerintük a jelenlegi üzemanyagpiaci szabályozás és adózási környezet ellehetetleníti a kis, független benzinkutakat. Nehezményezik a nagykereskedelmi–kiskereskedelmi árak és az import miatt kialakult helyzetet. Továbbá tisztességes versenyfeltételeket és kiszámítható szabályozást követelnek. De azt is szeretnék, hogy a kormány érdemben egyeztessen velük, ne csak a nagy szereplőkkel, ugyanis a kisbenzinkutak megszűnése különösen a kisebb településeken ellátásbiztonsági problémát is okozhat.

Kapitány István válasza minderre csupán annyi: „ismeri a problémát”, de „oldják meg maguk”, hiszen a „piac majd elrendezi”. Nos, igen, a „szent” piac. Amelyik érez, gondolkodik, gondoskodik, tehát már-már személyi vonásokkal rendelkező entitás, ahogy a materialisztikus-kapitalizmus követői időnként sejtetik. A valóság azonban az, hogy amikor a piacra és a szabad versenyre hivatkoznak nálunk, Magyarországon, akkor a mögött nem nehéz felfedezni a cinizmust. Mert nincs szabad verseny. A globális nagytőkével szemben a magyar kkv-szektor sohasem indulhatott egyenlő feltételekkel, így amikor a „piac rendez”, az annyit jelent, hogy a globális nagytőke, az emberi önzőség „oldja meg” a helyzetet. Mert egy szempont van. Ez pedig a profit. Ez a karvalykapitalizmus.

Ellenben egy magyar érdekeket szem előtt tartó kormánynak az volna a feladata, hogy igyekezzen olyan koncepciót kidolgozni, amelyben a magyar kisbenzinkutak (amelyek egyébként a mai napig az ország összes kútjainak felét teszik ki) is talpon tudjanak maradni, de a magyar emberek is megfizethető áron tankolhassanak. Ehhez nyilván adócsökkentés útján vezetne az út, de láthatólag ez fel sem vetődik.

S ellentétben azzal, amit Kapitány István állít, egy magyar szempontokat figyelembe vevő gazdaságpolitika úgy nézne ki, ha a „piaci folyamatok” több ezer család megélhetését sodorják veszélybe, az üzemanyag-ellátást veszélyeztetik, az államnak be kell avatkoznia, és olyan feltételeket kell teremtenie, amelyek mellett a kisbenzinkutak is működőképesek maradhatnak. Ezt az elvet sokan, sokféleképpen nevezték már, sokunk számára ismerős a szociális piacgazdaság kifejezés is.

Igenis, az államnak fel kell többek között lépnie a kartellek, monopóliumok, az erőfölénnyel való visszaélés ellen. Biztosítani kell az erős munkavállalói védelmet, munkajogi garanciákat kell adni, normális munkafeltételeket és erős szakszervezetiséget kell létrehozni. S ami a legfontosabb vezérlő elv, az államnak igenis feladata bizonyos esetekben beavatkozni, amikor a piac önmagában nem biztosít megfelelő eredményt vagy szolgáltatást. Természetesen a magántulajdon talaján kell állnunk, az szent és sérthetetlen, és a tiszta és egészséges verseny jó és támogatandó, mint ahogyan az egyéni vállalkozási kedvet, szorgalmat, tehetséget, kreativitást támogatni kell, de az elmúlt évtizedek Magyarországán nem ez történt, és most sem ez történik.

Lantos János – Kuruc.info