A választásokat követően megalakult új Országgyűlés képviselői május 9-én tették le hivatali esküjüket. A Parlamentbe jutott pártok korábban látszólag elfogadták a Mi Hazánk Mozgalom azon indítványát, hogy az eskütétel a Szent Korona előtt történjen. Ez azonban nem valósult meg. Egyfelől azért, mert a Szent Korona Testület, melynek tagja az eskütételt megelőzően még hivatalban lévő miniszterelnök, a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke, a Kúria elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, és a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, a Szent Koronának az Országház plenáris üléstermébe való ideiglenes áthelyezését elutasította. A Mi Hazánk Mozgalom ezek után szorgalmazta, hogy akkor a képviselők vonuljanak a kupolacsarnokba a Szent Korona elé, és ott tegyék le esküjüket. Ezt a javaslatot azonban a Tisza Párt kategorikusan elvetette.

Ki kell jelentenünk tehát, hogy az éppen javában „megújulni szándékozó”, álkeresztény, álnemzeti Fidesz, és a bukott miniszterelnök, valamint az új, a néha ugyan taktikai okokból nemzeti követeléseket is hangoztató, szintén globalista kormányfő és pártja együtt mondtak nemet a Szent Koronára. Pedig jól tudjuk, az előtte való eskütétel sokkal több, mint puszta szimbólum. A Szent István királyunk által Szűz Máriának felajánlott ereklyénk az ezer éves független magyar állam megtestesítője és évszázadokon át, egészen az 1945-ös szovjet megszállásig, illetve a szuronyaik árnyékában a köztársaság kikiáltását beiktató 1946. évi I. törvénycikk elfogadásig a magyar állam közjogi helyzetének, a történelmi alkotmánynak az alapja volt. Sok más mellett történeti alkotmányunknak az egyik legfontosabb tartalma az, hogy a Szent Korona jogi személy, a jog és a hatalom forrása, és mint ilyen, feje az uralkodó (államfő), teste pedig a magyar nemzet, melyek tehát organikus egységben vannak egymással, és e kettő együttesen gyakorolja a politikai hatalmat. Az uralkodó (valamint a kormány) nem kormányozhat a nemzet nélkül, és a nemzet ellen, ha ez megtörténik, a nemzetnek joga van az ellenállásra.

A két globalista pártnak, illetve tisztségviselőinek a döntése, tehát nyilvánvalóan kifejezik, mit is jelent számukra az ezeréves keresztény magyar állam, a magyar nemzet. Az Orbán Viktorok, Kövér Lászlók számára hosszú kormányzásuk során léteztek más, sokkal nagyobb prioritással bíró ügyek. Például a hatalom, a pénz, vagy egy milliárdos állami megrendelés Tiborcz István és Mészáros Lőrinc cégeinek, a hatvanpusztai komplexum felépítése, egy újabb vendégmunkásokat foglalkoztató kínai akkumulátorgyár létesítése, a végrehajtó és felszámoló maffia működtetése, pedofil- és más bűnözők simogatása, vagy éppen testvérpártjuk miniszterelnökéhez, a Gázában népirtást jóváhagyó Benjamin Netanjauhoz, és a cionista-, tőkés körökhöz, lobbicsoportokhoz fűződő feltétlen hűségüknek kinyilvánítása. Azt is látjuk, hogy az éppen a sebeit nyalogató bukott miniszterelnöknek, valamint utódódának nem volt például egyetlen szava sem a román miniszterelnökhöz és az államelnököz a román hatalom által kilakoltatni szándékozott nagyváradi premontrei főapát, Fejes Rudolf Anzelm atya érdekében, de soha nem álltak ki ténylegesen a határon túl élő nemzettestvéreink önrendelkezési törekvései mellett sem. Persze ez a sor még hosszasan folyatható.

De nézzük csak, mi volt közvetlenül a választások után Magyar Péter nulladik lépése! Elődjéhez hasonlóan, ráadásul október 23-ra, nemzeti ünnepünkre, meghívta országunkba az említett, tömeggyilkosságokért felelős Benjámin Netanjahut, és telefonbeszélgetésük alkalmával hangsúlyozta, mennyire fontos számára „Magyarország és Izrael jó viszonyának a fenntartása”. Ugyanakkor a józanul gondolkodó magyarok megtévesztése céljából április 20-i sajtótájékoztatóján önmagának ellentmondva (láttunk már ilyet) Netanjahu esetleges letartóztatásáról beszélt. Azt is tudjuk, hogy ez nem fog megtörténni, kijelentése színjáték csupán. Úgy tűnik tehát, nincs új a nap alatt, minden folytatódik tovább ugyanúgy. A Magyar Péterek, Ruff Bálintok, Kapitány Istvánok, Radnai Márkok, Bódis Kriszták, Rost Andreák, és Nagy Ervinek minden esetleges külsőség ellenére, valóságosan irtóznak a Szent Koronától, és attól, ami magyar. Megkaptuk viszont tőlük az alakuló ülésen a „cigány himnuszt” és az Európai Unió „himnuszát”. Ezeknek a lépéseknek is nagyon komoly üzenet értékük van.

Persze bennünket mindez egy pillanatig sem tölt el csodálkozással. Hiszen jól emlékszünk rá, hogy az ő hasonló nézeteket valló, idegenszívű, magyargyűlölő elvtársaik hogyan is nyilatkoztak korábban a Szent Koronáról. Nevezték nemzeti ereklyénket „svájci sapkának”, első szent királyunk jobbját „tetemcafatnak.” Nem fogjuk ezeket elfelejteni.

Jobb is, hogy minden így történt az alakuló ülés körülményeivel kapcsolatosan. Saját elhatározásából a kupolaterembe vonulva csak az a hat képviselő tett esküt a Szent Korona előtt, akik valóban tisztelettel viszonyulnak iránta, átérzik jelentőségét, és arra valóban méltóak.

Kölcsényi László