Puzsér Róbert a Szélsőközép című műsorban nemrég több alkalommal is kikelt az ellen, hogy Orbán Viktor a „nemzeti oldal” kifejezést használja. Állítása szerint a Fidesz ezzel kirekeszti a választást megnyerő többséget a nemzetből. Abban egyetértünk, hogy a Fidesz méltatlanná vált a nemzeti megnevezésre, Puzsér viszont vagy nem érti a szó jelentését, vagy szándékosan félrevezeti a hallgatóit.

Az említett podcastban a három műsorvezető ingerülten támadja a „nemzeti oldal” elnevezést, ami szerintük eredetileg a posztkommunistákkal szemben alakult ki (ami igaz), de ma már idejétmúlt, mert a Fidesz az egyetlen posztkommunista párt. Tényleg így lenne?

A posztkommunista politikai és értelmiségi elit a kommunista örökségből fejlődött ki a rendszerváltás után. Egyik meghatározó vonásuk az internacionalizmus volt (a nemzetköziség vagy nemzetek felettiség), amelyet korábban a Szovjetunió képviselt, a rendszerváltás után pedig az úgynevezett Nyugat és az EU. A nemzeti oldal sohasem kizárólag a posztkommunistákkal állt szemben, hanem az őket mozgató eszmével is, az internacionalizmussal. Puzséréknak ezért nincs igazuk, amikor a nemzeti eszmét csak a korábbi kommunistákkal állítják szembe.

Az internacionalisták és a nacionalisták ellentéte a rendszerváltás utáni írásokban, véleményekben gyakran megfogalmazódott, ami szebben mondva a nemzetköziség és a nemzeti eszme képviselőinek az ellentéte. A balliberális oldal pedig mindig is nemzetközi volt, amely eszme a globalizmussal és a multikulturalizmussal is rokon.

A kommunisták egykor a Szovjetuniót éltették. A posztkommunista elit az EU-csatlakozás előtt a Nyugatot ajnározta: nekik a Világbank, az IMF, a külföldi NGO-k és más nemzetközi szervezetek voltak mindennek a mérőfoka. Az európai országokat tanárokra és diákokra osztották, ahol a kelet-európai országok voltak a diákok, a nyugatiak pedig a tanárok. És ők voltak azok is, akik a magyar kultúrát, a magyar szokásokat és hagyományokat állandóan lesajnálták és gúnyolták.

Az EU-csatlakozás után az internacionalizmust az EU-integráció jelentette, melynek végső célja az Európai Egyesült Államok létrehozása, tehát Magyarország megszüntetése és beolvasztása egy mesterséges szuperállamba. (Amit leginkább a DK és Dobrev Klára tűzött a zászlajára.) Puzsérék ma ezt a nyugatosságot és nemzetek felettiséget képviselik, ezért ma ők testesítik meg az internacionalizmus kommunistákon, posztkommunistákon és EU-párti balliberálisokon keresztül átívelő folytatólagosságát. Számukra ma a nemzeti mázzal leöntött Tisza Párt jelenti a „visszatérést” az EU-ba, az EU elvárásaihoz való újbóli igazodást.

Puzsér műsorvezetőtársa, Csunderlik Péter a Népszava egykori főszerkesztőjére, Garami Ernőre (születési nevén Grünbaum Ernő) hivatkozva támadja a nemzeti oldal kifejezést. Csunderlik tolmácsolásában (36:40-nél) Garami Hazafiság és nemzetköziség című könyve szerint: „Haza egyenlő jog és kenyér. Ez egy másféle hazafogalom. Ebben ugye [annak] nincs szerepe tehát, hogy óbégatjuk a himnuszt”.

Értjük? Szerinte nehogy már a magyarok mondják meg, hogy mit értünk nemzet alatt, nehogy már ez a szuverenitást, a nemzeti összetartozást vagy a himnusz „óbégatását” jelentse. Majd Grünbaum megmondja, hogy mit jelent. A haza lehet a Szovjetunió is, ha onnan jön a jog és a kenyér. Csak onnan valahogy egyik sem jött. És miközben ezt Csunderlik előadta, a nézőtéren lehetett érezni, ahogyan a Tanácsköztársaság idején megszokott csatornaszag felárad.

Erre szokták mondani, hogy „ezek ugyanazok”.

Puzsér Polgári Ellenállás mozgalma: piros-fehér-zöldbe öltöztetett bolsevik szimbolika

A politikai szembenállás felosztása egy internacionalista, nemzetellenes oldalra és a nemzeti oldalra tehát ma is ugyanúgy érvényes, mint az elmúlt 36 évben bármikor. Ez nem annak a függvénye, hogy a legutóbb melyik pártra hányan szavaztak. És nem véletlen, hogy Magyar Péter sem engedte a rendezvényein az EU-s zászló lengetését, ugyanis erős lett volna a kontraszt a nemzeti oldallal, ahol a magyar, a székely és az árpádsávos zászló szokott lengeni.

Az internacionalizmus ikonikus szervezete a Nemzetközi Munkásszövetség volt (más néven az I. Internacionálé), amelynek mozgalmi dala 1944-ig a Szovjetunió himnusza volt. A dalban minden benne van, amit az internacionalisták a világról gondolnak, szellemisége számukra mai is irányadó. A refrén így hangzik: „Ez a harc lesz a végső, / Csak összefogni hát, / És nemzetközivé lesz / Holnapra a világ.” Valamint: „A múltat végképp eltörölni, / Rabszolgahad, indulj velünk!”, „Védelmező nincsen felettünk, / se isten nem véd, sem király.”

Az internacionalizmus a nemzeti eszme meghaladására tett kísérlet azoktól, akik a múltat, a nemzetet és a hagyományos értékeket végleg eltörölnék. Az internacionalisták ezért a történelemben soha nem az aktuális kormány ellenzéke voltak, hanem Magyarországé.

Velük szemben áll a nemzeti oldal, akik szerint Magyarország a legértékesebb örökség, amit a következő nemzedékre hagyhatunk.

Doktor Faust

(A szerző olvasónk, írása Substacken is megjelent.)