Az elmúlt időszak atmoszférájában nem volt meglepő, hogy a Tisza nyerte a választást, de egy újabb kétharmadra – immáron egy másik párttól – talán kevesen voltak felkészülve. Az extrém magas részvételi arány, a jelenség, hogy boldog-boldogtalan közéletről értekezett az elmúlt hónapokban – olyanok is, akikre ez nem jellemző –, mind abba az irányba mutatnak, hogy ismételten „politikusnemzet” lettünk, ezt pedig véletlenül sem pozitív értelemben írtam.

Ünneplő tömeg a Batthyány téren, a Tisza eredményvárójának helyszínén. Még nem sejtik, mi vár rájuk (fotó: Melegh Noémi Napsugár/Telex)

A tiszás kétharmad legalább annyira szól a Fidesz iránti – teljesen jogos – utálatnak, mint annak az óriási propaganda-áradatnak, amit Magyar Péterék – a Meta hathatós segítségével – a társadalomra zúdítottak. Ha frappánsan akarjuk megfogalmazni, akkor annyira jól sikerült ez a beetetés, hogy a magyarok (kétharmaddal!) lecserélték a Fideszt egy másik Fideszre. Nem az „eredeti” Fidesz riogatását kell elhinni, hogy a Tisza-kormány másnapján megyünk a lövészárokba, lényegi kérdésekben viszont nem lesz eltérés az egykori és mostani kormány között, ugyanazok maradnak a motívumok.

A Tisza melletti, vagy inkább a NER elleni „forradalom” tanulságait azonban érdemes levonni.

Ez a „színes forradalom” átrajzolta a belpolitikai térképet abban az értelemben is, hogy a Mi Hazánk Mozgalmon kívül lényegében minden más pártot elsöpörtek. A DK és a Kutyapárt megsemmisült, a Fidesz pedig – remélhetőleg – rálépett a lassú szétesés útjára (erről majd később), de semmi esetre sem sikertörténet, amit maga mögött tudhat.

Persze, szerintem kivétel nélkül mindenki jobb eredményre számított a Mi Hazánk részéről, ennek ellenére lehet sikernek elkönyvelni az eredményét.

1. Legfontosabb feladatunkat, a magyar belpolitikai élet kétpólusúvá válásának megakadályozását sikeresen elvégeztük.

2. Ilyen mostoha, kiélezett körülmények között nemcsak ez sikerült, de a szavazóbázist is sikerült növelni. Ez a visszafogott eredmény dacára is előrelépés.

3. A parlamenti jelenlét biztosítja a nemzetvédő politikai folytatását, lehetőségek széles tárháza áll Mi Hazánk előtt. Egyrészt nem tudhatjuk, mennyire lesz labilis a Tisza kormányzása, amely látványosan a radikális párt malmára hajthatja a vizet, másrészről a Fidesz napjai várhatóan meg vannak számlálva.

Utóbbinál érdemes elidőzni, mert fontos. Hétfő reggel Szentkirályi Alexandra árról álmodozott, hogy indul a „nemzeti ellenállás” – persze a bukott pártja vezetésével. A valóság az, hogy a Fidesz sosem volt igazán nemzeti, „ellenállást” meg végképp nem fog vezetni. Ellenkezőleg. A jobboldalnak a rátelepedett szennyeződésektől meg kell tisztulnia.

A választási vereség után – mely sokakat meglepett az ő soraikban – a Fidesz még jelenleg is óriási konglomerátum, azonban el kell süllyednie, és remélhetőleg is fog süllyedni. Egy óriás – gondoljunk például a Titanicra – nem két perc alatt esik szét, de a cionista párt számára egyértelműen a „B oldal” pörög, haláltusája akár évekig is eltarthat.

Az erodálódás már pusztán a megtisztulás szempontjából is kívánatos, de van még egy pozitív hozadéka. A valami rejtélyes oknál fogva Fideszre voksoló, megtévesztett, jobboldali szavazók kénytelenek lesznek új párt után nézni maguknak, ők pedig nem fognak tudni másra voksolni, csak a Mi Hazánkra. Ugyanitt pedig vigyázni kell arra is, hogy az omladozó Fideszből egyetlen politikusuk se tudjon átmigrálni ide – a legalsó szinteken se, de gondolom, ezt mondanom sem kell.

A NER 16 év után szétesett. 2010 óta ültek a nyakunkon, és megmondom őszintén, még nekem is szoknom kell a helyzetet, pedig napi szinten foglalkozom közélettel. De a 16 év az mégiscsak 16 év. Akkor érettségiztem, mikor a Fidesz átvette az ország vezetését, majd mentem egyetemre szeptembertől. Az azóta eltelt idő érzésre gyorsan elrepült ugyan, mégis rengeteget változott azóta minden. A társadalom, a politika természete, a kommunikációs csatornák is átalakultak, de maga az egyén is változott, utóbbi egyáltalán nem az előnyére.

Régen sem kellett aljasságért és hazugságokért a szomszédba menni a politikában, de a 2026-os választási szezon tükrözte, milyen mélyen is van a magyar társadalom, ez pedig végtére is független mindenféle politikától.

A modern, "sikeres ember" archetípusa, ahol a hagyományos értékek ismeretlenek - mindig a győztes oldalon

Egyrészt láthattuk, hogy a gusztustalan hazugságoknak semmiféle következménye nincsen a közéletben (elsősorban Magyar Péter hangzatos kijelentéseire gondolok például a mi hazánkos „visszalépésekkel” kapcsolatban, de a Fidesznek sem kell szomszédba mennie hazugságokért), amely a „fejétől bűzlik a hal” bölcsességnek megfelelően a társadalom összes rétegében legitimálja a hazudozást – például magánéletben is, másrészt az a társadalom, amely a rosszból való menekvést úgy orvosolja, hogy belelép egy ugyanolyan rosszba, ráadásul az előző pontos másolatába, ott valami rettenetesen nagy baj van a fejekben és értékrendben egyaránt. Beszédes, hogy amíg a Bűnvadászokat – nagyon helyesen – rengetegen szeretik, az is látható volt, hogy a Mi Hazánk szavazatarányán ez már kevésbé látszott. Ennek magyarázata – környezetemben is több ilyen volt –, hogy, habár szeretik a Bűnvadászokat, inkább leszavaztak a Tiszára, pedig tudták, hogy a projekt a Mi Hazánk Mozgalomnak köszönhető, tehát megvolt a fejükben a „termékkapcsolás”, politikai rövidlátóként addig azonban már nem jutottak el, hogy ha nincs Mi Hazánk, nincs Bűnvadászok sem.

Végül érdemes azt is leszögezni, mit kell tennie magának a Mi Hazánk Mozgalomnak mint pártnak a (közel)jövőben. Egyrészt folytatni kell azt, amit eddig, nem letérni a világnézeti sarokpontokról, de ápolni, fejleszteni azokat, megtartani a sikeres projekteket, bővíteni a repertoárt, még több témát felölelve, végül pedig újra aktívan kellene használni olyan kifejezéseket, mint például a cigánybűnözés, valamint Izrael és a zsidóság szerepéről is többet kell értekezni, főleg, de nem kizárólag a közel-keleti háborúk tükrében.

A kétpólusú politikai posványtól sikerült megóvni az országot, ami pedig feltétlenül szükséges még a valódi jobboldali kibontakozáshoz, az a Fidesz teljes szétesése, a nemzeti gondolatból bazári vásárt gyártók elsüllyesztése. Ennek már mutatkoznak jelei a Fideszen belül is (részletesebben erről majd külön cikkben), de a szükséges forgatókönyv természetesen nem az ő saját belső megújulásuk –, amire amúgy is képtelen lenne egy ilyen csapat, hanem szétesés, majd teljes eltűnés.

Ahogy azt már sokszor leszögeztük vasárnap óta: a harc folytatódik. A lehetőségekkel teli jövő öröme mellett ez legalább akkora felelősség is, hiszen nem csak a Mi Hazánk Mozgalomra voksolók számítanak ránk, de Magyarország mint állam és örökség, illetve az északi civilizáció is, létünk pedig mindenki számára fontos a Földön, akik a sátáni erők ellen szállnak harcba.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info