Egyetlen hét választ el minket a hazai országgyűlési választásoktól, a feszültség az egész országban jól kitapintható, ezzel párhuzamosan pedig rekord részvételi arányra is számíthatunk április 12-én. Ma és holnap azonban a kereszténység egyik legnagyobb ünnepét, húsvétot ünnepeljük.
Egyre szélesebb körben, és egyre többször emlegetjük, avagy rójuk fel a modern világ számlájára a túlzottan rohanó, túl sok ingert eredményező életmódunkat, teljes joggal. A valósággal ránk ömlesztett információhalmazból sokszor még a tapasztaltabbak is nehezen tudják kihámozni a lényeget (lásd a mai, Török Áramlattal kapcsolatos híreszteléseket, ahol még túl korai bármit is pontosan meghatározni, mégis sokan kész tényekkel bombázzák az embereket, ami elképesztő nagy felelőtlenség), ez pedig szükségszerűen lefárasztja az ember mentálisan, majd fizikailag is, amely idővel egészségügyi problémákat, főleg lelki bajokat is okozhat.
Prohászka Ottokár lánglelkű püspökünknek több remek, időtálló gondolata is született húsvétról, ennélfogva tavaly is az ő gondolataival színesítettem az ünnepi írásomat, és idén is így teszek.
A húsvét a föltámadásnak s a megdicsőült életnek ünnepe; ünnep, mely hirdeti, hogy a halál nem cél, nem vég, s hogy a létnek s az életnek titka és célja a megdicsőülés.
Foglalta össze a keresztény ünnep egyik lényegét Prohászka. Mivel ünnepeink kivételes összhangban állnak az anyatermészet változásaival (karácsony, mint a fény győzedelmeskedése a hosszú sötétség felett), húsvét esetében is elmondhatjuk, hogy a halál nem csak az ember számára nem vég(cél), úgy a természet is új ruhába öltözik a hideg szürkeségből, ezer színben pompázik, hirdeti a tavaszt. Az emberi lét, az emberi élet pedig sokkal értékesebb annál, hogy értelmetlenségbe, majd a halál sötétségébe fulladjon.
Prohászka gondolatai azért is éppen aktuálisak, mert a posztmodern, az értékeiből kiforgatott, ösztönszinten működő tömegember teljesen elfelejtette küldetését, egyszerű fogyasztóvá züllesztették a világunkat felforgató erők – elsősorban a médián, illetőleg a politikán keresztül.
Pedig az emberi élet ennél sok több misztikumot, feladatot, küldetést rejt – persze csak annak, aki ezt hajlandó elfogadni és magáévá tenni. A lét és élet titkát, melyet Prohászka a megdicsőüléssel azonosít, csak úgy érhetjük el, ha küldetésünket beteljesítjük, életünket, az ajándékot pedig nem eltékozoljuk.
Amikor a püspök papírra vetette gondolatait, ez az elképzelés még sokkal inkább benne élt az emberben, a 21. századra ettől jóval távolabb sodródtunk már – a túlnyomó átlag legalábbis.
Azonban az egyéni és az adott közösség szempontjából is kiemelten fontos lenne, hogy az egyes személyek visszataláljanak ehhez az életfelfogáshoz. Jézus kereszthalálával megváltotta az emberiséget, legyőzte a halált és feltámadt. A feltámadás nagyszerűsége és ereje viszont egyben üzenet a halandó számára. Ajándék Krisztus határtalan szeretetétől, de egyben felelősség is, mely hitet, küzdeni akarást és tudást kell, hogy teremtsen.
Az ébredő természet ölelésében sosem szabad megfeledkeznünk erről a végtelen szeretetről, az újjászületés pedig minden lélek számára biztosított ajándék. Húsvétkor szálljunk ki néhány pillanat erejéig a mókuskerékből, a rohanó világ darálásából!
Ahogy tavaly, úgy idén sem szeretném az aktuálpolitika mezejére terelni e sorokat, azonban egyetlen gondolat erejéig – a kiemelten fontos országgyűlési választások miatt – muszáj erre is kitérnem. A ma ünnepe a holnap harca, így kiemelten fontos a politikai tér megfelelő alakítása is, hogy küldetésünket beteljesíthessük. E politikai tér alakítása pedig úgy lehetséges, ha a háttérben összefonódó két nagy pólust és a mögöttük álló sötét erőket ellensúlyozni tudjuk. Ez a tétje jövő vasárnapnak.
Azonban ma és holnap még adjuk át magunkat a feltámadás, az újjászületés örömének, miközben kiszakítjuk magunkat a posztmodern halálos öleléséből, a véget nem érő szennyáradat folyásából!
Krisztus feltámadt! Alleluja!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
