Ha bárkinek kétségei lettek volna, milyen célokat is szolgál a digitális pénz bevezetése, illetve hogy létezik-e sajtószabadság az Európai Unióban, az alábbi eset kapcsán alighanem megvilágosodik. A németországi Frankfurt am Main Kerületi Bírósága ugyanis a közelmúltban helybenhagyta a palesztin-barát híradásairól ismert berlini újságíró, Hüseyin Doğru bankszámláinak felfüggesztését. A férfit és családját így most a hajléktalanság és az éhezés réme fenyegeti. Az üzenet egyértelmű: a jövőben ugyanez a sors vár mindenkire, aki másképpen merészel gondolkodni, mint a magát „demokratikusnak” hazudó EU hivatalosságai elvárják. Lenin, Sztálin, csak csettintene, látva a „demokratikus diktatúra” szárba szökkenését, de George Orwell is bólogatna, mondván: „Én megmondtam”.

A Hüseyin Doğru körüli jogi csata ugyanakkor politikai vitát váltott ki Németországban. Az ítélet kritikusai ugyanis a döntést a sajtószabadság súlyos sérelmének, „társadalmi-gazdasági halálbüntetésnek” minősítették. A bírósági döntés természetesen végzetes hatással van Doğru személyes életére, aki attól tart, családjával együtt rövidesen az utcára kerül. „Nemcsak engem, hanem a feleségemet és három gyermekemet is ténylegesen szankcionálják” – panaszolta a férfi. Az elhallgattatásra ítélt személyekre vonatkozó európai uniós rendelkezések értelmében ugyanakkor még ilyesfajta letiltás esetén is havi 506 euróra állítólag igényt tarthat az üldözött személy. Ebből az összegből azonban – állítja az újságíró – nem tudja eltartani a gyermekeit. Csakhogy még az 506 euróhoz sem tudott hozzáférni hónapokon keresztül, mivel a számlavezető bankja nem volt hajlandó feloldani a zárlatot. „Az ellenem foganatosított (európai uniós) szankciók azt írják elő, hogy jogom van hozzájutni a nélkülözhetetlen forrásokhoz. A bankom ennek ellenére letiltja ezeket a pénzeszközöket, ezzel pedig véleményem szerint sérti a hatályos jogszabályokat" – fejtegette Doğru. Így azután az ügyvédeinek kellett közbelépniük az érdekében. Az eredmény egyelőre nem ismert.

Hüseyin Doğru 2025 májusa óta szerepel az EU szankciós listáján, ahová a gondolatbűnözőket helyezik. De vajon mi a török származású eretnek újságíró bűne? A második gondolatunk lesz a jó: nem a holokausztot tagadta, hanem írásaiban a palesztinok mellett merészelt állást foglalni a gázai vérontás és a ciszjordániai telepesek kegyetlenkedéseinek ügyében. Ezzel pedig „etnikai, politikai és vallási viszályt szított” – szól a hivatalos brüsszeli érvelés. No és persze a 3. számú „gondolatbűnt” is elkövette: támogatta az „oroszok destabilizáló tevékenységét”. Doğru tagadta ezeket a vádakat, rámutatva: az ukrajnai inváziót követően megszüntette korábbi munkaviszonyát egy orosz érdekeltségű cégnél, mi több, nyilvánosan bírálta is a moszkvai vezetést a háború megindítása miatt.

Mint arról a Berliner Zeitung beszámolt, a török származású újságíró „Oroszországot támogató tevékenységének” igazolására konkrét bizonyítékokat még nem mutattak be. Persze hogy mit jelent pontosan az „Oroszországot támogató tevékenység”, azt ebben az orwelli világban aligha tudja és akarja pontosan bárki meghatározni. Mint ahogyan „az etnikai, politikai és vallási ellentétek” szításának fogalma is meglehetősen ködösnek tűnik.

Tény, ami tény: immár ott tartunk, hogy a „nagyon demokratikus és jogállami” Európai Unió valamelyik, az „álhírek” és a „gyűlöletbeszéd” kiszűrése céljából létrehozott felügyeleti szerve bírósági határozat nélkül cenzúrázhatja és anyagilag tönkreteheti a szűkre szabott hivatalos dogmák keretein kívül gondolkodni merészelő újságírókat, illetve bárki mást is. (Többek között Roger Köppel, a Die Weltwoche hetilap svájci főszerkesztője is felkerült az elhallgattatásra ítélt médiamunkások listájára.)

A Junge Welt című lap a német Gazdasági Minisztérium illetékeseinél érdeklődött az „ellátási tilalom” mibenlétéről, mellyel a másként gondolkodó személyeket sújtják. A hivatalos válaszból kiderült, hogy az elfogadhatatlannak ítélt vélemények kinyilvánítása miatt szankcionált személyek számára „semmiféle gazdasági előnyt biztosító tevékenységet nem lehet engedélyezni”. Magyarán: nem csupán a bankszámlájukat tiltják le, de munkát sem vállalhatnak!

Macit Karaahmetoğlu, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) parlamenti képviselője jellemző módon megvédte az EU és a berlini kormány álláspontját az ügyben. Mint mondta, a szóban forgó rendelkezések az „EU stabilitását, függetlenségét és integritását aláásó személyeket célozzák meg”. A német kormány „aktívan dolgozott azon, hogy létrehozza és megerősítse azokat a szabályokat, melyek védelmet jelentenek a hibrid fenyegetésekkel szemben” – ködösített és hazudott szemérmetlenül a politikus.

Meglepő, de még elvétve vannak jogi szakértők és újságírók, akik ki merik mondani: Hüseyin Doğru helyzete egyfajta „belső száműzetésként” írható le. Mivel német állampolgár, nem kitoloncolható, de az európai cenzúrahivatal intézkedései következtében megfosztották személyi igazolványától, és eltiltották a foglalkoztatás minden formától. Mi több – mutatnak rá egyes a diktatúra gépezetével bátran dacoló jogvédők – még azok a barátok és családtagok is büntetőjogi vádemelés alá vonhatók, akik pénzt szeretnének adományozni Doğrunak.

Gergely Bence