Pár napja a teljes magyar közösségi média és a polkorrekt sajtó is attól volt hangos, hogy a balliberális Molnár Áron (noÁr) színművészt, aki inkább egy propaganda által éltre keltett Michelin baba, 72 órára elkussoltatta a Meta, mert „olyan képet vagy videót tett közzé, amely nem felel meg a Facebook Jogi és Felelősségi Nyilatkozatában foglaltaknak”.

"Emberi jogok" alatt persze csak a politikailag korrekt emberek jogait kell érteni (forrás: a le nem tiltott noÁr Facebook-oldala)

Jó liberálishoz mérten Molnár telebömbölte az összes létező internetes felületet, amit csak lehetett, nála jobban pedig már csak az említett ballibsi sajtó, illetve a követői – vagyis inkább szektásai siránkoztak „egyenlőtlen politikai feltételeket” emlegetve.

Most azt hagyjuk, hogy noÁr szerint az „orosz titkosszolgálatok” álltak az elhallgattatása mögött (vicces, hogy ennyire fontosnak gondolja magát, hogy egy nagyhatalom vele foglalkozzon), de földrajzi tudása is szegényes lehet, a Meta ugyanis ízig-vérig atlantista érdekeltségű vállalat.

Ami azonban nekünk ebből az egész hisztiből fontos, az a szokásos liberális kettős mérce. NoÁr azóta már vidáman posztolgat újra (ráadásul az Instagram-oldalát eleve nem érte korlátozás, sőt, amit ott megosztott, tovább tudta küldeni Facebookra, ami azt a paradox helyzetet teremtette, hogy közvetve a Facebook-falán is tudott rinyálni, hogy letiltották), de sem ő, sem a védelmére siető agyhalottak egy szót nem ejtettek arról, hogy pont előtte pár nappal szedték le a Molnár Áronnál ezerszer népszerűbb Bűnvadászok Facebook-oldalát. Nem elnémították 72 órára, hanem leszedték, letörölték az oldalt. Vélhetően örökre.

Ugyanezen gondolat mentén haladva a noÁr-félék akkor sem emelik fel soha a szavukat, akkor sem fontos a szólásszabadság nekik, amikor Toroczkai László Meta általi elnémításáról van szó – szintén nem 72 órára, hanem idestova 7 esztendeje. De ha már itt tartunk, ezeket az álszent liberális létrontókat az sem zavarja, hogy a Kuruc.infónak több mint tizenkét éve (!) nem lehet saját Facebook-oldala.

Akkora volt az összeborulás, hogy noÁr „tragédiájáról” még a nyíltan tiszás Tibi atya is megemlékezett, „állj ki te is azokért, akik kiállnak értünk” mottóval, pedig 2022 októberében az ivós pap még parazitának nevezte a liberális aktivistát. Vicces, de ez a szlogen – mármint a kiállás – sokkal igazabb a Bűnvadászok tevékenységére, ott még sem volt fontos a tiszás „papnak” sem, hogy számonkérje a Metán a szólásszabadságot, pedig a brand mögött álló személy elég gyakran bejár okoskodni a Magyar Jelen Nyílt Sisak című műsorába.

Nyilván sem Tibi atyától, noÁrtól, a szektásaitól meg a liberális lapoktól pedig végképp nem várunk semmilyen együttérzést, ha olyan tartalmak letiltásáról van szó, amely nem illeszkedik a cukormázas, „toleráns” világképükbe, de van itt még egy fontos szempont, ami mindenképpen ebbe a témahalmazba illeszkedik.

Pár hete a Meta kinyírta a Molnár Áronnál is ezerszer elviselhetetlenebb Mérő Vera második oldalát is, s amikor ennek híre ment, magukat „jobboldalinak” valló megmondóemberek, újságírók is kiálltak Mérő „szólásszabadsága” mellett. Nos, Mérő kártékony szellemi tevékenysége úgy gondolom, nem kérdés, de akik még nála is kártékonyabbak, azok pontosan ezek a „jobboldali” jóemberkedők. S, hogy miért? Egyrészt, mert valami hamiskás „tolerancia” által vezérelve felemelik a szavukat a szellemi kútmérgezés legitimálása mellett, de végső soron azért, mert olyanokért állnak ki, akik fordítva értünk soha az életben nem fognak. Sem ma, sem holnap, de száz év múlva sem, hiszen itt azokról a személyekről beszélünk, akikkel tényleg semmi, de semmi közös pontunk nincsen, eltérően mondjuk a baloldal azon részétől, akik például elítélik Izrael közel-keleti terrorakcióit.

Kommunikálni, eszmét cserélni lehet, sőt kell is tőlünk eltérő világnézetű emberekkel – de csak azokkal, akik alkalmasak erre és partnerek ebben. Nagy részük viszont nem az, noÁr vagy Mérő végképp nem. Előbbi 72 órás korlátozás miatt is telebömböli a kispárnáját (meg is ragadta az alkalmat, hogy a hírlevelére toborozzon feliratkozókat), amely azok számára, akik ismerik a közösségi média tényleges börtönét, nem csak hogy visszataszítóan álszent, de ráadásul még férfiatlan is. Utóbbinak pedig nincs szüksége „jobboldali” védelemre, amíg ez a társadalmi-politikai rendszer áll fenn, úgyis súlyosabb korlátok nélkül tudja ontani magából a penészvirágot is lelohasztó ultrafeminista agymenéseit.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info