Grzegorz Braun, aki az országa parlamentjében elhelyezett provokatív hanukai menóra „mint sátáni kultusztárgy” elleni poroltós merénylete óta a világ antiszemita közönségének egyik kedvence, most az európai parlamentben az iráni háború felelősségének kérdését feszegette, nyolc napon túl gyógyuló poszttraumás stressz szindrómát okozva a jelenlévő sameszgojoknak.

Mivel Kaja Kallas, az EU külügyi főcsinovnyikája óvakodott feltárni az Irán elleni amerikai-izraeli támadás lényegét, Gregorz Braun emlékeztette rá, hogy mennyire fölösleges és haszontalan a hivatala, világossá téve, hogy az agresszió elkövetői a zsidók, Izrael és a zsidó diaszpóra, a fegyverük az amerikai haditengerészet és légierő, a hangtompító pedig maga Kallas és az apparátusa.

A lövész - a fegyver - a hangtompító

Ekkora zsidófelségsértés hallatán a láthatóan agyvérzést kockáztató David McAllister, a németországi Kereszténycionista Unió (alias CDU) skót-német mamelukja a szokásos antiszemitázással szó szerint belefojtja a szót Grzegorz Braunba. „Pofa be!”, mondta neki pofátlanul a „szólásszabadság mint európai érték” nevében, a hozzá hasonlóan zsidócsahos „népképviselők” tapsikálásától kísérve (abszolút kontrasztban a nép hangját ténylegesen képviselő Youtube-kommentelők elsöprő többségének véleményével).

Kallas és az egész bagázsa ugyanazt a kognitív disszonanciát tanúsítja az iráni háború esetében is, mint korábban a gázai genocídium kapcsán. Nem merik észrevenni az elefántot a szobában, csak még nevetségesebbé és szánalmasabbá téve kollektív sumákolásukat és zsidómentegető pánikreakciójukat, amely a fehér népeket 1945 óta sújtó filoszemita pszichológiai kondicionálás nyilvánvaló eredménye. Ennek szellemében a zsidókat sohasem szabad kritizálni, mi több, engedelmesen szolgálni kell őket, bármilyen bűncselekményeket is követnek el. A legutóbbi zsidó háborúk azonban egyre több embernek nyitják fel a szemét világszerte, akár tetszik az EP zsidóbűnpártolóinak, akár nem.

„Ti, izraeli és amerikai zsidók már nem fogjátok irányítani a világot, a ti időtök a történelemben a végéhez közeledik”, mondta Gregorz Braun a tavalyi elnökválasztás egyik jelöltjeként, amelyben a felmérések 1-5,3 százalékos eredményt jósoltak neki, de végül a tisztesnek mondható 6,3 százalékkal a negyedik helyen végzett

Egyébként egy friss felmérés szerint a lengyelek 40 százaléka – horribile dictu – nem szereti Jahve kedvenceit, a 22 százalékuk viszont továbbra is pozitív érzelmeket tanúsít velük kapcsolatban, miközben a palesztinok iránti szimpátiájuk immár enyhén meghaladja az Izrael iránti támogatásuk mértékét, és a fiatalabb nemzedék Lengyelországban is nagyobb valószínűséggel hajlik a palesztinok felé. (40% of Poles say they do not like Jews, survey shows, ynetnews.com, 2026.02.11.)

Ez a tűrhetetlen helyzet nyilvánvalóan drasztikus állami beavatkozást igényel, ezért a lengyel kormány totális háborút hirdetett az antiszemitizmus ellen, Maria Ejchart igazságügyi miniszterhelyettes vezényletével törvényileg tilalmazva a zsidók bírálatát. Elvileg továbbra is szabad lesz kritizálni Izraelt, de szinte biztos, hogy nyugati mintára előbb-utóbb ez is a „herem” kategóriába fog esni.

Ez az eszelős tekintetű Varga Judit-klón fog gondoskodni róla, hogy történelmi hagyományaikhoz híven a lengyelek ismét szeressék a zsidókat, akik közül a múltban legtöbben Lengyelországot „boldogították” a jelenlétükkel, amelyet sokáig a „zsidók paradicsoma” (Paradisus Judaeorum) néven emlegettek

A zsidóajnározó program része többek között a főügyészség és a rendőrség közötti szoros együttműködés jelentős megerősítése az antiszemita bűncselekmények interneten történő hatékony üldözése érdekében; speciális intézkedések bevezetése az antiszemita gyűlöletbeszéd nyomtatott sajtóban és online hírportálokon történő megnyilvánulásai elleni küzdelemhez; az internetes közösségi platformok 24 órás aktív monitorozása (MI-algoritmusok alkalmazásával) az antiszemitizmus megnyilvánulásainak jelentése és eltávolítása érdekében; állandó együttműködés a különböző zsidó és zsidókollaboráns spicliszervezetekkel az online antiszemitizmus elleni küzdelem területén.

Izrael lengyelországi nagykövete kiakadt, hogy az elnökválasztási kampány során az auschwitzi munkatábor közelében is látható volt Grzegorz Braun óriásplakátja, aki egyébként a gázkamrákat „hamisítványnak” tartja, mert szerinte „a létezésük feltételezése ezen és számos más helyen gyenge lábakon áll, nem olyan tényeken alapul, amelyeket a történelmi és tudományos gyakorlat szabványai szerint ellenőriztek”. E miatt a kijelentése és a menóraincidens miatt büntetőeljárás folyik ellene

A kulcsfontosságú szempontok közé tartoznak a biztonsági intézkedések is az alábbi prioritásokkal: a zsidó helyszínek (zsinagógák, iskolák, temetők, közösségi központok) biztonsági előírásainak javítása; a bűnüldöző hatóságok éberebb és kíméletlenebb reagálása az antiszemita bűncselekményekre; a zsidók biztonságérzetét növelő általános intézkedések; a zsidó élet támogatása, ami túlmutat a puszta védelmen, és gyakorlati lépéseket tartalmaz, lehetővé téve a zsidóság növekedését és fejlődését, így a zsidó bevándorlás és a zsidó közösségek finanszírozását adópénzből; plusz természetesen a holokauszt-haszbara fokozása a lengyelek körében.

Ennek a tavaly novemberben indított 5 éves nemzeti stratégiának tehát az a deklarált célja, hogy növelje a zsidók számát Lengyelországban, ahol jelenleg 40 ezer dekkol belőlük, ami ugyan jelentős növekedést jelent a kommunizmus bukása utáni ötezres létszámukhoz képest, de az egykori történelmi szinttől messze elmarad. Úgy tűnik, hogy a jobbliberális Donald Tusk megirigyelte az illiberális Orbán Viktor ténykedését a magyarországi „zsidó reneszánsz” érdekében, és a babérjaira törve egyre több zsidót szándékozik Lengyelországba telepíteni. Alapvető politikai nézeteltéréseik ellenére e tekintetben legalábbis teljesen egy húron pendülnek, ahogyan az a magukfajta kóserdemokratákhoz illik.

Mindehhez bizonyára Grzegorz Braunnak is lesz néhány keresetlen szava a lengyelek 40 százalékával a háta mögött.

GI - Kuruc.info