Ma az uralkodó korszellem azt diktálja mindenkinek, hogy vannak kérdések, amelyek tabuk, amelyekről nem lehet beszélni, mert az „tudománytalan”. Az antropológia bizonyos aspektusai is ilyennek számítanak. A „faj” vagy „fajta” szótól pedig egyenesen irtóznak, ezekkel magyar és európai embereknek foglalkozni is tilos, hiszen az már „maga a nácizmus”, halljuk megállás nélkül évtizedek óta.

Pedig a valóság ettől még valóság. Ezen valóság jegyében szeretnénk egy könyvet ajánlani olvasóink számára. Ez pedig dr. Doros Gábor műve, a Magyarság életereje, amelyet 1944-ben adtak ki. Akkoriban alapműnek számított, és bár a 20. század közepén még nem volt elérhető a manapság egyre terjedő archeogenetika, amelynek eredményeit, ha Doros ismerte volna, egész bizonyos, hogy felvillanyozódott volna, hiszen az nincs ellentmondásban a régészeti és antropológiai kutatásokkal. Azonban mégsem ez az igazi különbség korunk és Doros kora között. Ugyanis az antropológiai égisze alatt Doros írt és beszélt fajegészségről és eugenikáról is. Ma ez a fősodorban elképzelhetetlen.

Doros Gábor magyar orvos, bőr- és nemibetegségek szakorvosa és egyetemi tanár volt a 20. században. 1892-ben született, és 1980-ban halt meg. Orvosi munkássága elsősorban a bőrgyógyászat, a nemi betegségek kutatása és a közegészségügy területéhez kapcsolódott. Pályája során foglalkozott a nemi úton terjedő betegségek megelőzésével, azok társadalmi hatásaival, valamint a közegészségügyi szabályozás kérdéseivel is. A két világháború közötti időszakban és a második világháború idején több tanulmányt és könyvet írt, amelyekben a népesedési helyzetet, a családvédelmet és a lakosság egészségi állapotát vizsgálta.

Művei között szerepel például „A nemi betegségekre és azok leküzdésére vonatkozó magyar törvények és rendeletek” (1926), amely a nemi betegségek elleni küzdelem jogi és egészségügyi szabályozását foglalta össze. A későbbi munkáiban a népesedési kérdésekkel is foglalkozott, ilyen például „Az egészséges magyar népszaporodás feltételei” (1943) és „A magyarság életereje, amelről jelen írásuk is szól.

Milyen faji, biológiai és élettani sajátosságok jellemzik a magyarságot? Miben térnek el a magyar nép fizikai adottságai, lelki alkatának és képességeinek vonásai más népekétől? Fenyegeti-e a magyar nemzet fennmaradását a vérkeveredés, a vegyes házasságok vagy az asszimiláció folyamata? És milyen egészségügyi, valamint családvédelmi intézkedések járulhatnak hozzá az egészséges népszaporulat biztosításához a Kárpát-medencében?

Ezekre a kérdésekre kereste a választ az orvostudomány, a népélettan, az eugenika és a statisztika eredményeire támaszkodva dr. Doros Gábor, a Székelyföldről származó budapesti főorvos.

Nem meglepő, hogy a család- és fajvédelmi témájú írásait 1945-ben az „Ideiglenes Nemzeti Kormány” bezúzásra ítélte, akárcsak 1944-ben megjelent fő művét, „A magyarság életereje” című könyvet. Ez jellemző volt a kommunistákra.

Pedig Doros Gábor azon kevés szerzők közé tartozott, akik tudományos igénnyel próbálták feldolgozni a magyarság antropológiájának és eugenikájának kérdéseit. Németországban hasonló témában például Hans F. K. Günther publikált tanulmányokat a különböző népek faji jellegzetességeiről, míg Magyarországon Gáspár János „Fajismeret” (1928) című munkája, Kausz János „Az emberfajok élete és jövője” (1928) című írása, valamint Méhely Lajos publikációi foglalkoztak a fajvédelem kérdéseivel.

A Kárpát-medence magyarságának faji összetételéről azonban Doros Gábor kísérelt meg átfogó, enciklopédikus jellegű összegzést adni. A korabeli kézikönyvekben gyakran említett Bartucz Lajos antropológussal szemben Doros külön hangsúlyt fektetett a „faj” fogalmának értelmezésére. Felfogása szerint a faj nem pusztán antropológiai, élettani és biológiai jellemzők együttese, hanem ezekkel összefüggésben lelki és szellemi egységet is jelent.

Álláspontja szerint ez a megközelítés a nemzetnevelés egyik alapvető kategóriáját képezi. Művében a magyarság fizikai, szellemi és lelki adottságait igyekezett bemutatni, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar népet a kultúraalkotásra és államszervezésre képes népek közé sorolják.

Henney Viktor – Kuruc.info