Pedig kellene emlékezni, főként annak tükrében, ha megnézzük, mi történt az elmúlt években. Mi is volt a túlóratörvény?
2018 decemberében a magyar országgyűlés elfogadta a munka törvénykönyvének módosítását, amit a közbeszédben gyorsan rabszolgatörvényként emlegettek. A legfontosabb változások a munkaidő és túlórák szabályozását érintették.
- Az éves elrendelhető túlórák számát elvileg 250 helyett akár 400 órára emelték a munkáltató és munkavállaló írásbeli megállapodása esetén, függetlenül a kollektív szerződéstől;
- a munkaidőkeret elszámolási időszaka pedig maximálisan 36 hónapra (3 évre) nőtt, ami azt jelenti, hogy a „pluszmunkaórákat” akár évekig is el lehet halasztani a fizetés számítása szempontjából.
A törvény így lényegesen rugalmasabbá tette a túlórák elrendelését a munkáltatók számára, s a kritikák szerint a dolgozók számára pedig kiszolgáltatottságot jelentett. Ez ellen több szakszervezet is tiltakozott, és az akkori balliberális ellenzék is, az biztos, hogy a bohóckodásuk nemhogy nem segített semmit az ügynek, hanem ártott is. De ettől függetlenül a törvény itt van velünk és a mai napig él.
Pedig a jelentősége több, mint ami látszik, főként ha megnézzük, az évek alatt végül is hogyan kapcsolódott össze a vendégmunkás-invázióval. Mert onnantól fogva, hogy a munkaerőpiac más jelentős tendenciákat is mutatott a 2018-as állapotokhoz képest, mint például a harmadik országbeli vendégmunkások számának növekedését, érdemes összefüggésben vizsgálni a jelenségeket.
A 2020-as évek első felében Magyarországon munkaerőhiány alakult ki, különösen az iparban, az építőiparban és a logisztikában, ennek oka pedig a kormány elhibázott gazdaságpolitikája volt, amely egyoldalúan a globális nagytőkét szolgálta, és az érdekükben történő mindenáron való munkahelyteremtést tette fókuszba, nem pedig a meglévő magyar vállalkozások támogatását, hogy azok jobb fizetéseket tudjanak adni a magyaroknak.
Kép: hrportal.hu
Nyilván a multik számára olcsó munkaerőre volt szüksége, ezek lettek a vendégmunkások.
2022-től tehát a vendégmunkások, harmadik országbeli munkavállalók toborzása és foglalkoztatása egyre gyakoribbá vált, sőt már 2021-ben olyan törvényi módosítás is született, amely egyes toborzócégek számára leegyszerűsítette a harmadik országbeli munkások alkalmazását.
Egy idő után pedig már nemcsak oda vettek fel vendégmunkásokat, ahová nem jelentkeznek magyarok, hanem a magyarokat egyenesen ki is rúgják, mégpedig tömegével.
Bár a túlóratörvény és az idegen munkavállalók jelenléte nem közvetlenül ugyanazon jogszabályi csomag eredménye, de a dolgozói jogok gyengülése együttesen járultak hozzá ahhoz a környezethez, ahol a munkáltatók egyaránt alkalmaznak túlórát és külföldi munkaerőt.
Ugyanis a rabszolgatörvény megadja a törvényi hátterét a kizsákmányolásra, ehhez pedig tökéletes alanyok a vendégmunkások. Ha a magyar ezt nem vállalja, mert nem akar saját hazájában rabszolga lenni, akkor felőlük nyugodtan távozhat az országból is. Ez a helyzet jelenleg. Az elmúlt 8 évben tehát minden mozaik a helyére került, végső soron megállapítható, hogy a rabszolgatörvény is egy mozaik volt abban az összképben, amelyben a magyar dolgozó, a magyar ember egyre inkább szorul vissza saját hazájában…
Lantos János – Kuruc.info
