Figyelem, néhol szatirikus, szubjektív sorok következnek. Lehet vele egyetérteni vagy sem, ez mellékes körülmény. Emlékszünk még a 2010-es „fülkeforradalomra”? Nevetséges és szánalmas megnevezés volt arra, hogy a Fidesz átvette a kormányzást. Úgy tűnik, sikerült a lécet lentebb tenni, ugyanis körvonalazódni látszik egy újabb „forradalom”, ez pedig én a röhögő fejes forradalomnak” kereszteltem el. Lássuk csak, mit értek alatta!

Illusztráció: Adobe Stock

A virtuális térben, a közösségi médiában (a Facebookon) egy valóságos „proletár áradás” zajlik. Aki azt gondolja, ezt valamely politikai oldalhoz kötöm, téved. Jellemző a Tisza és a Fidesz híveire, de jellemző ez az „áradás” a politikától teljesen független csoportokban, bejegyzések alatt is. Kétségtelen persze, hogy nagyon lendített a dolgon Magyar Péter feltűnése, de legyünk igazságosak, a jelenkori társadalomra ez már korábban is jellemző volt.

Nézzük először, mi is a proletár (továbbiakban proli) jelenkori definíciója.

Nem anyagi helyzetfüggő, sokkal inkább egy szellemi állapot. Manapság pedig már, mikor a hagyományos társadalmi osztályok, mint paraszt, munkás, értelmiségi, meglehetősen átrendeződtek, összekuszálódtak, nem beszélhetünk klasszikus osztályöntudatról, még inkább mellékes a pénzügyi helyzet, már ha a proliságot vesszük górcső alá. Ettől függetlenül társadalmi rétegződés továbbra is van, csak egészen más koordináta-rendszerben kell leírni, de jelen írásnak ezt boncolgatni nem célja.

Szóval attól, hogy valaki vagyonos, lehet proli, attól, hogy valaki szegény, még nem válik prolivá. Használhatnánk olyan nagy szavakat is, hogy prolinak lenni létszemléleti kérdés, már ha a proli egyáltalán tudná, mit is jelent ez a szó. Magát a létet sem igazán tudja értelmezni, annak magasabb összefüggéseivel meg egyenesen semmit nem tud kezdeni.

Zsigerileg irigy mindenre és mindenkire, beképzelt, önnön fontosságáról a végletekig meg van győződve, cinikus, gyűlölködésre, trágárságra nemhogy vevő, alapvető lételeme. S természetesen taszítja mindenféle tekintély, azokat gúnyolja, utálja. Istenhitre és hazaszeretetre képtelen. A proli ösztönlény.

Közösségben maximum addig képes együttműködni, amíg érdekei úgy kívánják, de ez nem szívből jön nála. Ezt a típust megtalálhatjuk a társadalom valamennyi szegmensében, ott is, ahol legfeljebb egy kannás borra futja, de ott is, ahol több tízmilliós luxusautóval járnak.
Bár utóbbi nyilván kikérné magának, hogy bármi közös lenne benne az előbbivel, előbbi pedig nyilván proli módon fröcsögne a luxusban élő társára, mégis az a helyzet, elgondolható köztük közös kapocs: ez pedig a proliság. Egy nemzet, egy társadalom erkölcsi és szellemi egészségének fokmérője pedig az, számszerűleg mennyire nyertek teret benne a proli elemek - írtuk erről korábban portálunkon.

Az a sajnálatos valóság, hogy ezek az utóbbi időben elárasztották a virtuális teret. Sőt, ez már odáig ment, hogy van egy közös ismertetőjelük is, ha úgy tetszik, szimbólumok, ez pedig a röhögő fejes emoji. A cinikus proli jelképe!

Ha egy ilyen példány valahol olvas valamit a Facebookon, amely szól (számára teljesen felfoghatatlan) mondjuk egy kicsit is az anyagtól elrugaszkodottabb témáról, az az első, hogy nyom a bejegyzésre egy röhögő fejet (proli emoji). Majd utána „kommentet” ír. Sok esetben ezek a hozzászólások nélkülözik a magyar nyelvtan legalapvetőbb szabályainak betartását is (alany vagy állítmány nélküli mondatok), majd ha erre a naiv ellenérdekelt fél érvekkel válaszol, kap rá egy újabb röhögő fejet.

Vannak természetesen értelmesebb proli példányok is, az „intellektus” itt mélyen össze van fonódva a maró gúnnyal, cinizmussal, ezek talán képesek helyesen írni, de nyilván hiányzik belőlük bármiféle képesség a valódi intellektus, szellem megragadásához. Az ilyenek jellemzően a fővárosban élnek.

Naponta, óránként, percenként okádják magukból ezekben a percekben is azt, amit ők „véleménynek” gondolnak. Legyen ez politikai csoport/bejegyzés, vagy akár egy főzős vagy kutyás platform. Édesmindegy. A fröcsögés és a cinizmus a lényeg.

Az igazi gond, a katasztrófa viszont az, hogy hála a „csodálatos” tömegdemokráciának, egytől egyig szavazati joggal is bírnak. Nem is nagyon kell csodálkozni azon, hogy ilyen a politikai közbeszéd állapota, a Fidesz és a Tisza csúcsra is járatja a kommunikációs színvonaltalanságával ezt.

Természetesen jelen írást lehet túlzásnak tartani, lehet komolyan vehetetlennek gondolni. Ha így van, akkor engedtessék meg, hogy kicsit fantáziáljak. Azt még lehet. Mi lenne akkor, ha jönne egy olyan rendszer, amely gyökerestül megnyesegeti ezt a „röhögő fejes forradalmat”, mondjuk úgy, hogy komoly választói cenzust vezet be? Hogy képzelem ezt?

Játsszunk el a gondolattal, hogy minden magyar, mikor megszületik, az államtól megkapja a „biológiai magyar” besorolást. Mivel számos pszichológiai tanulmány igazolja, hogy az ember teljes személyisége körülbelül a 25. életévére alakul ki, addig ebben a „biológiai magyar” kategóriában marad.

De ezután egy állam által felállított vizsgálóbizottság előtt, melyet természetesen egy széleskörű környezettanulmány előz meg, megállapítást nyer, hogy az illető állampolgár alkalmas-e arra, hogy megkapja a „szellemileg magyar” státuszt. Ha ezt megkapja, akkor jár neki szavazati jog is. Aki nem, annak nincs szavazati joga. Ezt 5 évente vizsgálnák felül, de nem a végtelenségig, hanem legfeljebb 40 éves koráig.

Mindez természetesen „nagyon csúnya” dolog lenne, „borzalmas”, „antidemokratikus és kivitelezhetetlen”, „komolyan vehetetlen”, de azért álljunk meg egy pillanatra. Nem hangzik jól, és nem volna igazságosabb? Ha ez egy Facebook-bejegyzés lenne, azt írnám: aki egyetért a koncepcióval, nyomjon egy lájkot, aki nem, annak marad a „proli emoji” (röhögő fej)...

Henney Viktor – Kuruc.info

Ui. Mielőtt félreértenék: Természetesen ha valamely tartalom vicces, arra indokolt a nevetős fej, jobban mondva csak arra való...