A német katolikus egyház és az AfD (Alternative für Deutschland) viszonya kifejezetten feszült, az egyházi vezetés nyíltan elhatárolódik a pártól, és összeegyeztethetetlennek tartja annak ideológiáját a keresztény értékekkel. Ez az álláspont azonban – nem az én szubjektív vélemény szerint – meglehetősen félrevezető, s úgy értelmezendő, hogy a német egyház vezetése sajnos már hosszú évtizedek óta a progresszív, modernista teológia béklyója alatt van, amely már nyíltak politikai állásfoglalásokhoz is vezet.

Kép: katholisch.de

A Német Püspöki Konferencia (Deutsche Bischofskonferenz) álláspontja szerint az AfD keresztények számára nem választható, mivel a párt radikalizálódott, és nézetei (pl. migrációellenesség, „kirekesztő” retorika) ellentétesek az emberi méltóság és a szeretet keresztény tanításával.

A legfrissebb információk szerint az egyház már döntött arról, hogy AfD-s politikusok vagy a párt aktív támogatói nem tölthetnek be tisztségeket a katolikus plébániai képviselő-testületekben vagy más egyházi pozíciókban. Georg Bätzing, a német püspöki konferencia elnöke többször felszólalt az AfD ellen, hangsúlyozva, hogy a párt „etnonacionalista nézetei nem férnek össze a katolikus tanítással”. Az AfD pedig válaszul kritizálja is a német egyházakat, azzal vádolva őket, hogy túlságosan politikusak, "szivárványideológiát" támogatnak, és elszakadtak a hívőktől, ezért a párt egyes tagjai a központi egyházi adó eltörlését szorgalmazzák.

A kérdés tehát az, a nacionalizmus összefér-e a katolikus tanítással. Erre megint csak nem magam kútfőjéből válaszolok, viszont nincs nehéz dolgunk, egyházatyák hosszú sora nyilatkozott erről.

Mindenekelőtt szögezzük le, a nacionalizmus nem ugyanaz, mint a sovinizmus, a nacionalizmus lényegében egy formába öntött és markánsan képviselt hazaszeretet, amely a politikai térben is megjelenik, s amely felöleli a nemzethez tartozás valamennyi dimenzióját. Természetesen ezen kereten belül is több értelmezés lehetséges, de az alap meghatározás megkérdőjelezhetetlen.

Aquinói Szent Tamástól tudjuk, hogy minden erény ellen kétféleképpen lehet véteni, túlzással vagy annak hiányával. Az erénytanát főleg a Summa Theologiae-ben fejti ki. Az egyik alapelve az, hogy az erkölcsi erény a „helyes közép”. A közép nem matematikai közép, hanem erkölcsi, ami az adott helyzetben helyes.

Szent Tamás a következő erényeket sorolta fel: bátorság (gyávasággal vagy vakmerőséggel lehet véteni), mértékletesség (érzéketlenséggel vagy kicsapongással lehet véteni), nagylelkűség (kishitűséggel vagy kevélységgel lehet véteni), szelídség (közönnyel vagy haragossággal lehet véteni), igazmondás (hazugsággal vagy dicsekvéssel lehet véteni).

A nacionalizmus és a katolikus tanítás szintézise melletti érvelésünkben további fontos tényező a „szeretet rendje”. A szeretet rendje (ordo caritatis) azt jelenti, hogy a szeretetnek van helyes sorrendje és aránya: kit kell jobban, kit kevésbé szeretni, nem kizárva másokat, hanem a szeretetet helyesen rendezve. A fogalmat főként Aquinói Szent Tamás dolgozta ki itt is.

Az embernek mindenekelőtt Istent kell szeretnie, mert Ő a legfőbb jó és minden szeretet forrása. Isten után az embernek saját lelke és üdvössége következik, hiszen kötelessége törekedni az örök életre, és a lelki jó mindig előbbre való, mint a pusztán testi.

Ezt követően a felebarát szeretete következik, de nem azonos mértékben: először azoké, akik természetes kötelék szerint a legközelebb állnak hozzánk, vagyis a család, a szülők, a házastárs és a gyermekek.

Utánuk azok jönnek, akik a kegyelem rendjében állnak közel, vagyis a hitben testvérek és az Egyház közössége, és a tágabb közösség, különösen a haza és a nemzet, amelyhez az ember tartozik.

Minden más csak ezután jön. De ami a lényeg, hogy a nemzet és a haza szeretetet (nacionalizmus) teljesen természetesen és Istentől eredő dolog. Ilyen értelemben nem jelenthető ki, hogy alapvetően, fogalmilag ellenkezne a keresztény tanítással. Persze mint bármi más, eltorzult formájában összeütközésbe kerülhet, de ez nem csak a nacionalizmusra vonatkozhat, hanem egészen más gondolatokra is, így a nacionalizmus kiemelése a német egyház részéről nem vezethető le másból, mint politikailag motivált magatartásból.

A hazaszeretet természetes és keresztény erény

De menjünk tovább, nézzük meg, mit mondtak a nagy egyháztanítók. Természetesen a teljesség igénye nélküli lesz a felsorolás.

A klasszikus és az egyháztanhoz kötődő katolikus gondolkodók közül Szent Ágoston a Isten városa című művében különbséget tett a földi haza és az „Isten országa” között: elismerte a földi közösség és a haza szeretetét, de azt az egyetemes keresztény szeretetnek rendelte alá.

Aquinói Szent Tamás a hazaszeretetet a kegyelet erényéhez sorolta, tanítva, hogy az ember köteles tisztelni szüleit és hazáját, és a haza szeretete erény, amennyiben nem válik igazságtalanná vagy gyűlöletessé más népekkel szemben. Ilyenről egyébként nincs szó az AfD politikájában és kommunikációjában.

Az újkori katolikus gondolkodók közül XIII. Leó pápa a hazaszeretetet természetes és keresztény erénynek nevezte a híres Rerum Novarum pápai enciklikájában. XI. Pius pápa esetében szokás gyakran hallani, hogy elítélte a „a náci fajelméletet” (Mit brennender Sorge enciklika), azonban itt érdemes hozzátenni, hogy itt még csak nem is a teljes nemzetiszocializmus elítéléséről volt szó, hanem annak a fajt abszolutizáló és újpogány irányzatokat hirdető szárnyairól, a nacionalizmusról és hazaszeretetről ilyen értelemben egy szó nem esett.

Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa pedig elismerte a nemzeti identitás értékét, miközben hangsúlyozta a kereszténység egyetemességét. Magyar vonatkozásban Prohászka Ottokár a kereszténység és a nemzeti gondolat kapcsolatáról írt, fontosnak tartva a keresztény alapú nemzeti öntudatot, míg Bangha Béla a katolikus társadalmi tanítás és a magyar nemzeti gondolat összefüggéseit hangsúlyozta, és a keresztény hitet a nemzet erkölcsi alapjának tekintette. A katolikus tanítás összegzéseként elmondható, hogy a hazaszeretet erény, a negyedik parancsolat kiterjesztéseként értelmezhető, a nemzeti közösség érték.

Nem is lehet ez másként, ugyanis a kereszténység nem nemzetközi, hanem nemzetek feletti. Nagy különbség, még akkor is, ha ezt igyekeznek összemosni.

Lantos János – Kuruc.info