Tulajdonképpen nem történt semmi újdonság. Ahogy a Fidesz és a Tisza nagy harcot vív a cigány szavazatokért, van ennél még fontosabb is, meg kell, hogy kapják a kóserpecsétet. Ebben igencsak élen jár Orbán Viktor és a Fidesz, de a Fideszben szocializálódott, évtizedeken át abból élő Magyar Péter sem akar elmaradni, és időre időre tanújelét adja hűségének. Több alkalommal járt a Dohány utcai zsinagógában, most pedig az egykori fővárosi zsidó gettó úgynevezett, Vörös Hadsereg általi felszabadulására emlékeztek.

Tarr Zoltán osztotta meg az alábbi képet.

Fotó: Fb.

A fotóhoz az alábbi szöveget fűzte:

Január 18-án szabadította fel a Vörös Hadsereg a gettót, amelybe a nyilas hatalom közel 70 000 magyar állampolgárt kényszerített: falak közé zárva, élelem, gyógyszer nélkül, megfosztva őket emberi méltóságuktól, a XX. század egyik leghidegebb telén. Addigra közel háromezer ember vesztette életét.

Ma a Budapesti Zsidó Hitközség megemlékezésén hajtottunk fejet – ott, ahol a Dohány utcai zsinagóga kertje tömegsírrá vált. Ahol egyetlen sírkő maradt meg mementóként:

„Anyának gyermekei.”

Ez nem pusztán egy közösség tragédiája. Ez a magyar történelem egyik legsötétebb fejezete – és közös felelősségünk, hogy ne felejtsük el, és ne relativizáljuk. Nincs más tisztességes hozzáállás, mint zéró tolerancia az antiszemitizmus minden formájával szemben a magyarországi zsidó közösség biztonsága nem alku tárgya az emlékezés nem egyszeri gesztus, hanem folyamatos erkölcsi kötelesség. Európai képviselőként is hiszem: ahol az emberiesség elleni bűnöket elhallgatják vagy elmaszatolják, ott a demokrácia alapjai rendülnek meg.

A szokásos filoszemita ömlengés helyett azonban van itt valami, amit a történelmi hűség kedvéért érdemes rendbe tenni. Valamit elmulasztottak. Mégpedig nem mást, mint köszönetet mondani Szálasi Ferencnek, hogy túlélhette a közel 70 ezer zsidó a háborút.

Megdöbbentően hangzik? Lehet, de igaz.

Érdemes idéznünk a Rehabilitálható-e Szálasi Ferenc? c. írásunkból, alább olvasható az ide vonatkozó rész:

S, hogy mennyire nem a zsidóság fizikai megsemmisítése volt Szálasi célja, az tökéletesen megérthető, ha megnézzük, hogyan folytak a tárgyalások közte és a németek között. A fentebb említett Veesenmayer a hatalomátvétel utáni napokban Szálasi elé állt, és nyíltan közölte igényeit, mennyi zsidót kell deportálni munkaszolgálatra. (Jegyezzük meg, itt is munkáról volt szó.) Szálasi azonban ellentmondott. És bár október végén még indultak gyalogmenetek nyugati irányba munkaszolgálatra, november elején Szálasi leállíttatta ezeket, a németek kifejezett akarata ellenére. Ekkor szervezték meg a fővárosi gettókat, ahol ugyan nem voltak éppen a legjobbak a körülmények, de Budapest nem zsidó lakossága is szenvedett az ostrom alatt.

Ugyanakkor ennek köszönhetően a gettóban mintegy 70 ezer zsidó élte túl a háborút. Ha félretesszük az érzelmeket, kijelenthetjük, hogy nem képzetheti vita tárgyát, ha ez a gettó nem kerül felállításra, jóval kevesebb zsidó maradt volna életben. S akkor még nem is beszéltünk a Szálasi-kormány által elfogadott hamis menlevelek sokaságáról. Olyan banális hibák voltak, hogy a Raul Wallenberg által kiadott menleveleken még a svéd címer sem stimmelt, ennek ellenére ezeket tömegével fogadták el. Itt térünk vissza Karsai László néhány évvel ezelőtti, nagy felháborodást keltő kijelentésére, aki azt mondta, a Szálasi-kormány alatt jobb volt a sora a zsidóságnak, mint a Sztójay-kormány alatt.

Egy megjegyzést pedig arról is ejtsünk, hogy a Horthy-féle úgynevezett "kiugrás" nem kímélte volna meg a háború pusztításától hazánkat, már csak azért sem, mert ott nem kiugrásról volt szó, hanem a szovjet oldalra való átállástól. Tehát lényegileg ugyanaz történt volna, mint ami történt, csak a nemzet - román módra - még a becsületét is elveszítette volna. - Lassan rájönnek a zsidók, hogy tényleg nekem köszönhetik életüket azok, akik az elmúlt zsidótragédiából élve visszajöttek, vagy élve maradhattak - jegyezte fel Szálasi a naplójában a tárgyalásáról.

- Nem akarta megengedni, hogy a munkaszolgálatosakat kiadják a németeknek; nem az életüket féltette (ezt a megjegyzést nyilván közbe kellett szúrnia - a szerk.), a munkaerőt sajnálta átengedni. Veesenmayer tiltakozása ellenére megszervezte a pesti gettókat; és a nyilas rendszer nemzetközi elismerésének reményében elfogadta a semleges országok menleveleit is. Ha nem fogadta volna el, ma valószínűleg kevesebben ülnénk ebben a teremben is, mert szüleink, nagyszüleink meghaltak volna - mondta Karsai László a Szálasi-naplókról az ELTE-n tartott beszélgetésen 2017-ben.

A teljes írás ide kattintva olvasóható!

Henney Viktor – Kuruc.info