Közeledvén az év végéhez sokan értékelik sokféleképpen 2025-öt. Én ezt abból a szempontból teszem „csak”, hogy úgy látom, ez volt az az év, amikor igazán betört a hétköznapok világába a mesterséges intelligencia (MI). Holott nyilván már korábban is egyre fejlődött és egyre nagyobb tért foglalt, de számos fontos aspektust összegezve kijelenthető, 2025 volt az „igazi áttörés” éve. És ez még csak a kezdet. S ezt most nem pozitív értelembe értem, mint ahogy a „tudományvallás” hívei szokták.

Kép: blog.wytamma.com

Ugyanakkor nem állítom, hogy ez a folyamat visszafordítható volna, és azt sem, hogy a technika fejlődése rossz lenne. Éppen ellenkezőleg. A hasznosság vonalán egyértelműen jó. Erkölcsi értelemben pedig közömbös, attól válik jóvá vagy rosszá, hogy mire használjuk. No, de ezek meglehetősen közhelyszerűen hangzanak, ágyazzuk inkább ezt az egészet történelmi kontextusba…

A helyzet szerintem sok hasonlóságot mutat a 18-19. századi ipari forradalommal, amely a kézi munkát fokozatosan felváltotta a gépi termeléssel, különösen Angliában. A gyárak gyors terjedése hatalmas gazdasági növekedést hozott, de a társadalmi következmények súlyosak voltak. Ez volt az úgynevezett „manchesteri kapitalizmus”.

E kifejezés arra a korai, szabályozatlan kapitalizmusra utal, amelyben a profit maximalizálása minden mást felülírt: embertelenül hosszú munkaidő, alacsony bérek, gyermekmunka és egészségtelen munkakörülmények jellemezték. Az állami és munkajogi védelem hiánya miatt a munkások teljesen kiszolgáltatottá váltak, ami éles társadalmi feszültségekhez és később a munkásmozgalmak kialakulásához vezetett.

Itt sem önmagában a gépesítés jelentette a problémát, hanem azok szellemisége, akik az egészet levezényelték és fenntartották. Ezek az elitek pedig már abban a szellemben működtek, amelyek az egyént nem Isten egyszeri és megismételhetetlen, lélekkel bíró teremtményeként határozták meg, hanem kizsákmányolandó rabszolgának. Az 1789-es „nagy francia forradalom” az „ember nevében” hirdette meg világhódító útját (humanizmust), Isten helyébe az „ész istenét” helyezve, elhozva ezzel olyan borzalmas és brutális rendszereket, mint az akkori vérgőzős liberalizmust, majd későbbi édestestvérét, a bolsevizmust.

E helyütt nem tartok mélyebb történelmi értekezést, az ipari forradalom milyen eszmetörténeti fordulópontok indikátoraként funkcionált végül, az viszont megállapítható, hogy a történelem viharai úgy alakultak, hogy a Föld nevű bolygón, annak különösen a nyugati szegletében – lényegileg – a francia forradalom eszméi váltak axiómákká. Már nem is gondolunk tantételeire úgy, mint amelyek valamiféle ideológiai útmutatások lennének, egyszerűen ezek olyan szinten beépültek a hétköznapi emberek gondolatvilágába, hogy „ez a normális”. A megkérdőjelezés lehetősége sem áll fent.

Ezek a „mai normalitások” azonban éppúgy az erkölcsi relativizmusra, az „ész istenére” vagy a „tudomány istenére” (emlékezzünk a Covid időszakára...) épülnek. A valódi emberi méltóságnak vajmi kevés keresnivalója van ebben. És egy ilyen miliőbe érkezik meg a mesterséges intelligencia rohamos térnyerése…

A mesterséges intelligencia munkaerőpiacra gyakorolt hatása körül jelenleg is heves viták folynak, és a legjobb elemzések sem adnak egységes „biztos százalékot” arra, hogy hány munkahely válik teljesen feleslegessé, de több komoly szervezet előrejelzése szerint a jelenlegi munkakörök nagyjából 25-40 százalékát érintheti jelentősen az automatizálás és az MI-alapú technológiák terjedése az elkövetkezendő évtizedben.

Az OECD például azt jelzi, hogy az átlagos fejlett gazdaságban a munkák körülbelül 27 százaléka van kitéve annak a kockázatnak, hogy mesterséges intelligencia miatt átalakul vagy megszűnik, miközben Magyarországon ennél is magasabb, közel 36 százalékos arány is előfordulhat.

Természetesen kétféle kifejlet kering a közbeszédben, egy pozitívabb, és egy negatívabb. A pesszimistább irányzat azt hangsúlyozza, hogy több tízmillió munkahelyet automatizálhat az MI, különösen az adminisztratív vagy rutinszerű feladatokat végző pozíciókban (például bizonyos jelentések szerint az Egyesült Királyságban akár több millió alacsony képzettségű állás is veszélyben lehet 2035-ig).

Elon Musk, az egyik legismertebb technológiai szereplő egyszer úgy fogalmazott, hogy „a jövőben a munka opcionálissá válhat”, utalva arra, hogy a mesterséges intelligencia és a robotok olyan mértékben átvehetik az emberi munkát, hogy sokak számára nem lesz szükség hagyományos értelemben vett munkavégzésre.

Összességében tehát az MI várhatóan jelentős átalakulást idéz elő a munkaerőpiacon, és bár nem lehet pontos százalékot mondani, a legfontosabb előrejelzések szerint a munkakörök jelentős hányada (tipikusan 25-40 százalék körül) automatizálható vagy nagymértékben átalakulhat a következő évtizedben.

A globális kapitalizmus működési elve a színtiszta materialista anyagelvűség. Minél rövidebb időn belül, minél kisebb energiabefektetéssel minél nagyobb profit. Jelenleg ez a korszellem. Nagy jövőkutatónak nem kell lenni ahhoz, ha „összeadjuk” az MI rohamos fejlődését és ezt a mentalitást, akkor az egyenlőségjel végén egy társadalmi katasztrófát kapunk. Akárcsak az egykori „manchesteri kapitalizmus” korában.

Az MI fejlődése csakis egy erkölcsi és szellemi forradalommal együtt kezelhető úgy, hogy azt ne kísérje emberi tragédiák milliói. Hogy van-e ennek az erkölcsi és szellemi megújhodásnak előjele? Hagyjuk nyitva a kérdést, mielőtt determinisztikus választ adnánk, idézzük Friedrich Hölderlint, a 18-19. századi német romantikus költészet egyik nagy alakját, aki egyúttal érvénnyel nevezhető filozófusnak is, aki azt írta:

„Wo aber Gefahr ist, wächst
Das Rettende auch.”
(„De ahol a veszély nő,
ott nő a megmentő is.)

Lantos János – Kuruc.info