Jogos az észrevétel, ha valaki a címet olvasván azt mondja, és ez mit érdekel minket? Természetesen minket, magyarokat nem a szlovák nemzeti érdek kell, hogy elsősorban érdekeljen, hanem a magyar. Mindig és minden körülmények között elsőrendűen a magyar. Ez mindent megelőz. De a magyar európai nemzet. Keleti gyökerekkel, de kétségtelenül európai. Gondolom arról nem kell győzködnöm senkit, az európaiság és az Európai Unió vezetésének politikai vonalvezetése kölcsönösen kizárja egymást.

Kép: Felvidék.ma

Haladjunk akkor sorjában, nézzük kronológiai-logikai sorrendben a történéseket!

1. A Benes-dekrétumok Edvard Benes csehszlovák államfő nevéhez fűződő, 1945–1946-ban kiadott elnöki rendeletek voltak, amelyek a második világháború utáni Csehszlovákiában léptek érvénybe. Ezek közül több a német és magyar kisebbséget kollektív bűnösség elve alapján érintette, megfosztva őket állampolgárságuktól, vagyonuktól, valamint lehetővé téve kitelepítésüket és kényszermunkájukat. A dekrétumok hosszú távon súlyos következményekkel jártak, és máig érzékenyen érinti a magyar–szlovák és cseh–német viszonyt. A Benes-dekrétumok nagy része ma is a cseh és szlovák jogrend része, vagyis nem helyezték őket teljes egészében hatályon kívül.

2. Mi történt a napokban, ami tovább súlyosbította a helyzetet? „Bűncselekménynek minősül a Bene-dekrétumok megkérdőjelezése” – erről nyújtott be törvényjavaslatot a Robert Fico vezette kormánykoalíció. A szlovákiai magyar újság, a Napunk.sk cikkében arra emlékeztet, hogy a javaslat szerint, aki nyilvánosan tagadja vagy megkérdőjelezi a második világháború utáni békerendezést, amely a Csehszlovák Köztársaság vagy a Szlovák Nemzeti Tanács képviseleti szerveinek jogszabályai alapján jött létre, hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

3. Erre a törvényjavaslatra nem lehet mit mondani, mint azt, hogy mélységesen felháborító és magyarellenes. Már önmagában is tűrhetetlen volt, hogy a mai napig érvényben voltak a dekrétumok, és döbbenetes, Szlovákia EU-csatlakozásakor lezajlott „jogharmonizációs” folyamatokon hogyan mehetett át, mint ahogy az is szégyenteljes, hogy a magyar kormányok ezt nem tették szóvá. Ráadásul az sem igaz, hogy már nem fejtett ki joghatást, mert egyes autópályák építésekor erre hivatkozva vettek el emberektől önkényesen földterületeket úgy, hogy kiderítették, az illetőnek vannak magyar felmenői. S így már meg is volt oldva a „probléma”, el lehetett venni a szóban forgó területeket.

4. Helyezzük akkor ezt az egészet egy tágabb, európai kontextusba. Ma Magyarország és Szlovákia hasonló kihívásokkal néz szembe, ugyanúgy fenyegeti mindkét országot a tömeges migráció, az LMBTQ-ideológia térnyerése, a brüsszeli „elit” nyomásgyakorlása, a cigányság népszaporulata is iszonyatosan magas mindkét országban. De ezen túlmenően még az is közös veszély, ami sajátosan a térség népeit érinti újabban, ez pedig a vendégmunkás-invázió. Szlovákiában a külföldi munkavállalók száma jelenleg rekordmagas, vendégmunkások száma jelentősen nőtt. 2025-re a regisztrált külföldi dolgozók több mint 130–135 000 főre emelkedtek, és ezek jelentős részben olyan munkavállalók, aki EU-n kívüli országból érkeztek (például India, Fülöp-szigetek stb.), tehát harmadik országbeli állampolgárként dolgoznak Szlovákiában. Ez arányaiban még rosszabb, mint Magyarországon! Ezek azok a vendégmunkások, akikről magyar viszonylatban Orbán Viktor úgy beszélt, hogy néhány éven belül magyar állampolgárságért folyamodhatnak. Nem nagyon lennék meglepve, ha Robert Fico is így vélekedne.

5. Mit jelent mindez? Azt, hogy bár Kelet-Európa nem érintett annyira az illegális migrációban, mint kontinensünk nyugati fele, és nincs jelen ilyen típusú migráns, de van helyette másmilyen. Ugyanis a tömeges migrációval Nyugat-Európa sem illegális formában találkozott először, hanem vendégmunkások képében. És ez vezetett oda, ahová. A 2015-ös nagy válság már csak ráadás volt. Szóval jelenleg az a helyzet, nem Kelet-Európa – ahogy mondjuk Orbán Viktor szokta mondani időnként – mutat majd példát Nyugat-Európának migrációellenességből, hanem inkább máshogyan ugyan, de sokkal alattomosabb módon „felzárkózik” a Nyugathoz. Mivel nekünk, magyaroknak és szlovákoknak, csakúgy mint a németeknek, franciáknak és a többi nemzetnek Európa a közös otthonunk, a migráció megállítása (legyen az legális vagy illegális) közös érdekünk!

London (fotó: Henry Nicholls / Reuters)

Ez nagyobb probléma lehet a szlovákoknak is, mint az ostoba sovén berögződés fenntartása

6. S ez a legfontosabb állítás, ez az egyetlen helyes válasz a 21. század kihívásaira, ismerjük fel, hogy vagy együtt maradunk meg fehér európaiknak, vagy mind elveszünk és a fehér rassz eltűnik a világtörténelem színpadáról, helyünket pedig Ázsia, Arábia vagy Afrika veszi át. Az, hogy néhány évtizeden belül például egy jövendőbeli budapesti pakisztáni negyedben lakó bevándorló felmenői illegálisan érkeztek a déli határon, vagy legálisan egy munkaerő-kölcsönző cégen keresztül, édes mindegy lesz. De ugyanez igaz egy mai szlovák városra is. A Benes-dekrétumok életben tartása, azok megkérdőjelezését büntetendő intézkedés tehát nem csupán magyarellenes, hanem a fenti szempontok alapján, miután két európai nép között élezi rövidlátó alacsonyrendű soviniszta módon kapcsolatokat, árt az európai kultúrkörnek és civilizációnak, és így végső soron szembemegy a szlovák nemzeti érdekekkel is.

Egyébként pedig Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak már réges-régen meg kellett volna szólalnia, lépéseket kellett volna tennie, nem azért, ne legyen büntethető a soviniszta dekrétumok megkérdőjelezése, hanem azért, hogy helyezzék hatályon kívül, és kerüljön végre végleg oda, ahová való, a történelem szemétdombjára.

Lantos János – Kuruc.info

Korábban írtuk: Pártunk és kormányfőnk felvidéki szövetségesei megszavazták: börtönbe a dekrétumsértő magyarokkal!