A napokban most aztán igazán mindenki körüljárta minden irányból a Szőlő utcai javítóintézetből kikerült videót. Ezt a kérdést most már újra nem nyitom meg, az én véleményem szerint jogilag a leghelyesebb megfogalmazás az, hogy túlkapás történt egy fegyintézetben.
Illusztráció: Mida Rikárdó, született 2010-ben: lopás; Lakatos Renátó, született 2012-ben: rablás; Lakatos Máté, született 2010-ben: rablás (forrás: a rendőrség körözési oldala)
A címből is kiolvasható, hogy most egészen más oldalról közelítjük meg a kérdést. A Szőlő utcai intézet egy javítóintézet, tehát a fogvatartottak azért is kerültek oda a büntetésen túl, hogy „javítsanak rajtuk”, tehát nevelni akarják őket, hogy aztán majd vissza lehessen engedni őket a társadalomba. Itt óhatatlanul felmerül egy kérdés, hogy vajon ez lehetséges-e. A kérdés legitim, de sajnos érdemi párbeszéd nem zajlik erről a közéletben.
Nyilvánvaló, hogy ebben az intézményben is, csakúgy, mint a felnőttkorúaknak fenntartott börtönökben, felülreprezentált a cigányság. Ma kevés kivételtől eltekintve közmegegyezés uralkodik abban a tekintetben, hogy ha még el is ismerik, hogy a bűnözési statisztikában élen járnak a cigányok, ennek oka szociális jellegű. Tehát a nevelés (vagy annak hiánya) és a környezet teszi őket ilyenné, szélsőséges liberálisok ennél is tovább mennek, mint mondják, a „szegénység az oka”.
Ez utóbbi porhintést hagyjuk, a nevelés és a környezet viszont valóban fontos kiváltó tényező a bűnözői életmód kialakításakor. Mert ha megnézzük, egy cigány gyerek mit lát a szegregátumban, akkor azt kell mondanunk, hogy a következőket: senki nem dolgozik a szülei közül, a bűnözés és az öncélú erőszak öncél, dicsőség. Mi sem természetesebb, hogy ezt viszi tovább. „Nevelés” és környezet tökéletes összhangban, nem is lehet belőlük más már fiatal felnőtt korban sem, mint bűnöző.
De ez az egész képlet így olyan, mint egy háromlábú szék a harmadik lába nélkül. Eldől. Nem csupán a nevelés és a környezet határozza meg egy ember személyiségét, hanem az öröklött tulajdonságok, a genetikája is. Nagyon jó kérdés, és talán a legfontosabb a fő kérdés eldöntéséhez, hogy a háromból melyik hány százalékban határozza meg egyént, de, hogy nem hagyható figyelmen kívül a genetika, az egészen biztos.
A kérdések kérdése az: vajon mintegy 600 év alatt ez a népcsoport miért nem tudott beilleszkedni? Lehet hivatkozni mindig a körülményekre, de ezeket a körülményeket mégis kik, ha nem ők maguk termelik ki saját részükre? És ha ez így van, akkor az okok nem kívül, hanem belül, a genetikában keresendők.
Ez ellen nem ellenérv az, hogy többen állítják, ha kiemelnek egy cigány gyermeket már születésekor a környezetéből, és rendezett, normális körülmények között neveli fel egy magyar család, akkor nem lesz antiszociális. Persze, ilyenek lehetnek, mert a három döntő tényező közül a jó nevelés és a megfelelő környezet adott esetben „el tudja nyomni” valamilyen szinten a genetikát, de azért az mégsem lehet elvárható és reális, hogy akkor magyar családok fogadjanak örökbe millió számra cigány gyermekeket, mert csak „így változhatnak meg”, ugye?
Nem is beszélve arról, hogy tömeges méretekben ez egészen biztosan nem hozna ilyen szép eredményeket, mint egy-egy elszigetelt eset, és különben is utópia az egész. De nem is kívánatos.
Ha pedig ez nem fog soha valósággá válni, akkor mégis ott volna a megoldás, hogy ők maguk teremtsenek maguk számára megfelelő környezetet, és adjanak gyermekeik számára megfelelő nevelést. No, ez az, ami nagy valószínűséggel soha nem fog megvalósulni, mint ahogy nem is történt meg évszázadokon keresztül. Ennek oka pedig – vitatkozhatunk az arányokon – a genetikában is rejlik.
Nyilvánvaló, hogy a mai modern ember a fentiekre azt mondaná, hogy „tudománytalan” és „rasszista gyűlöletkeltés”. De nem erről van szó. A valóság tudomásul vételéről van szó, és tudománytalannak legfeljebb azok bélyegzik, akik nem kívánnak tudomást venni ideológiai okokból az igazságról. De olyannyira nem tudománytalan, hogy neve is van, és az ilyesféle dolgokkal való foglalkozást gyűjtőnéven eugenikának nevezzük, bár önmagában még nem tekinthető eugenikai elméletnek sem az, amelyeket fentebb „papírra” vetettem.
Jelen írás viszont nem tudományos szaklapba kívánkozik, ezt leírták már korábban többen és mélyebben is, de a Szőlő utcai események jó apropót szolgáltatnak arra, hogy gondolatébresztő jellegűek legyenek.
De akkor mi az eugenika valójában? Az eugenika (görögül: „jó születés”) egy 19. és 20. században népszerű mozgalom és elmélet volt, amely azt állította, hogy az emberi társadalom minőségét genetikai szelekcióval lehet javítani. A lényege az volt, hogy a kívánatos tulajdonságú emberek szaporodását ösztönözni kell, a nem kívánatosnak tartottakét pedig korlátozni. Ne mondja nekem senki, hogy nem fogalmazódott meg senkiben semmilyen állítás erről a jelenkori magyar viszonyokat átgondolva.
A 19. század végétől a 20. század közepéig több országban is jelentős befolyást gyakorolt a közpolitikára. Különösen népszerű volt az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Németországban, a skandináv országokban, főleg Svédországban és Norvégiában, valamint kisebb mértékben Kanadában és Japánban. Ezekben az országokban az eugenikai gondolatkör elsősorban arra irányult, hogy az állam beavatkozással szabályozza a lakosság genetikai összetételét, ugyanis több társadalmi problémát biológiai okokra vezettek vissza.
Az Egyesült Államokban a 20. század első felében több mint harminc államban fogadtak el sterilizációs törvényeket, amelyek lehetővé tették a mentálisan alkalmatlannak vagy szociálisan deviánsnak minősített emberek kényszersterilizálását. Emellett bevándorláspolitikai intézkedéseket is hoztak, amelyek bizonyos etnikai csoportok belépését korlátozták arra hivatkozva, hogy azok genetikailag kedvezőtlen tulajdonságokat hordoznak.
Nagy-Britanniában az eugenika inkább szakmai és politikai körökben volt befolyásos, itt is felmerültek sterilizációt vagy elkülönítést támogató javaslatok, bár ezek közül kevesebb vált jogszabállyá. Skandináviában, különösen Svédországban, az állam hosszú ideig alkalmazott sterilizációs programokat, amelyek keretében több tízezer embert operáltak meg.
Németországban az eugenika a nemzetiszocialisták hatalomra jutása után vált államilag irányítottá. Bevezették a fajhigiénés törvényeket, amelyek kényszersterilizálást, házassági korlátozásokat is jelentettek. Japánban a 20. század első felében szintén működtek eugenikai programok, amelyek a „nemkívánatosnak” ítélt emberek sterilizálását és házassági korlátozását célozták. Összességében az eugenikai elméletek több országban is konkrét jogszabályokat és állami intézkedéseket eredményeztek, elsősorban sterilizációs programok, házassági korlátozások és bevándorlási szabályozások formájában.
Természetesen az eugenikai programokban is lehettek téves elképzelések, egyes irányzatokban tulajdoníthattak túlságosan nagy jelentőséget a genetikának, azonban ha ezekre azt mondjuk, hogy tévút volt, akkor ugyanazt mondhatjuk arra a mai korszellemre is, hogy semmi jelentősége a genetikának, mert minden „csak környezet és nevelés” kérdése.
Megjegyzendő, hogy korábban néhány katolikus szerző úgy érvelt, hogy a „genetikai felelősség” erkölcsileg támogatható, ha nincs kényszer, nincs sterilizáció, és tiszteletben tartják a méltóságot. Tehát itt a fő különbség több korábbi megvalósult gyakorlat és bizonyos katolikus felfogások között az önkéntességnél mutatkoztak meg. Viszont tény ami tény, a katolikus egyház hivatalos tanítása konzekvensen elutasította a kényszereugenikát, és már a 1930-as évektől világosan szembement minden ilyen politikával.
Nyilvánvaló, hogy a II. Vatikáni Zsinat szellemében működő Katolikus Egyház ma már a „pozitív eugenika” kifejezéstől is megriadna, de ez a teljes nyugati világ politikai és közéleti világára is igaz. De akár riasztó, akár nem, a kérdés mégiscsak áll: milyen jelentőségük van az öröklött tulajdonságoknak abban, hogy Magyarországon a cigányság hosszú idők óta folytat kirívóan antiszociális életmódot? Mert az a válasz, hogy „semmi”, egész biztosan nem tartható, és meggyőződésem, hogy a legtöbben nem is hiszik ezt el. Legfeljebb nem illendő ma kimondani.
Szóval végszóként, visszakanyarodva az eredeti kérdésre, ezek a fiatalkorú bűnözők egy-egy javítóintézetben – bármilyen módszerrel is – megjavíthatók-e, lehet-e belőlük a társadalomba normálisan beilleszkedett polgárokat nevelni, az ott dolgozók hosszú évtizedes tapasztalatai alapján, úgy foglalható össze, hogy nem.
Tehát akkor ami a végkövetkeztetés, mielőtt valaki „náci vészkorszakot” és egyebeket vizionálna? Az eugenikai szemléletnek a 21. század Magyarországán azt kellene jelentenie, hogy amíg a cigányság újra és újra – és egyre nagyobb számban – termeli ki a bűnözői rétegeket, mert nem képes biztosítani azt, hogy a genetikai hajlamot „elnyomja” a pozitív környezet és nevelés, addig egyszerűen káros a többségi társadalomra a demográfiai mutatójuk. Magyarán, hogy egyre többen vannak.
Ez pedig már egy olyan kijelentéshez vezet minket, amelyet szerintem a hétköznapok szintjén is kimondanak maguk között átlagemberek: miért szülnek ilyen körülmények (itt nem kizárólag az anyagi helyzetről van szó) közé ennyi gyereket? Ennek átgondolása a cigányság felelős rétegeiben is meg kellene, hogy történjék, mert ez szolgálja a cigányság érdekeit is, nem az, ami most folyik, ez egészen bizonyos.
Henney Viktor – Kuruc.info
Kapcsolódó:
