A Kuruc.info olvasóinak aligha mondok újat, amikor kijelentem: világunk tele van képmutatással, hazugsággal, virtuális valóságokban élünk, és nemzetünk, korunk legfontosabb alapkérdéseiről nem lehetséges őszinte eszmecserét folytatni. Példák sokaságát említhetném állításom alátámasztására. (A világunkat irányító „háttérhatalom” meghatározása, cionizmus, Izrael cselekedetei, az un. Nyugat valódi természete, oltások, gyógyszermaffia, holokauszt, galíciai bevándorlás, a kommunizmus megalkotói, cigánykérdés, faji kérdések szerepe a történelemben, stb.) Van azonban egy rendkívül fontos ügy, mellyel kapcsolatban szintén lehetetlen elmondani a valóságot, habár eleve kevesen próbálkoznak vele. Az oktatásról és nevelésről van szó, amely, legalábbis az elmúlt ötezer év folyamán ismert formájában a nyugati világ legnagyobb részén – így hazánkban is – megszűnt. Állításom alátámasztására álljanak itt az alábbi tények.

Fotó: Oli Scarff/Getty Images

1. A házi feladat, mely nélkül elképzelhetetlen bármiféle tananyag ismétlése és ennek nyomán a megtanulása, napjainkban már, legalábbis az általános iskola felsőbb tagozatán és a középiskolában, lényegében nem létezik. Fogalmazásokat, esszéfeladatokat, de teszteket, matematikai, fizikai példákat, miként bármiféle földrajzi, biológiai, történelmi, irodalmi kutatómunkát, elmélyülést igénylő leckét ugyanis a ChatGPT old meg. Miért is kínlódnának a gyerekek órákat fogalmazások elkészítésével, a feladatok megoldásával, amikor mindenféle különösebb erőfeszítés nélkül mindent megalkot helyettük a mesterséges intelligencia?

2. Az otthoni tanulás megszűnt. Az alsó tagozaton még talán dolgozgatnak, tanulnak otthon a gyerekek, de amint az okostelefon a kezükbe kerül, véget ér a házi feladatok megoldásának korszaka. Amúgy is egyre kevésbé képesek figyelmüket összpontosítani, és még ha el is szánná magát némelyik gyerek az otthoni ismétlésre, tanulásra, néhány perc múlva nem bírja tovább, és már nyúl is a mobiljához, amelyen lehet videózni, játszani, lájkokat gyűjteni, érdekes videókat nézegetni, és egymással dumcsizni a „közösségi média” különböző, „roppant izgalmas” felületein.

3. Még ha rászánnák magukat, az ifjak döntő többsége nem képes akár csak végigolvasni, megérteni, értelmezni a tankönyvi szövegeket. Valaha a tanárok minden különösebb fenntartás nélkül közölték a gyerekekkel az iskolában, hogy a tankönyv mely oldalait olvassák el a következő órára. Ilyesmit kérni a diákoktól napjainkban teljesen fölösleges.

4. Sok gyerek képtelen figyelmét 5-10 percnél tovább összpontosítani a tanári magyarázatra, ezért a pedagógusok más, a diákok „figyelmét jobban lekötő” módszereket alkalmaznak. Elsősorban a tananyaghoz kapcsolódó rövid videókat, filmeket nézetnek a tanulókkal, csakhogy ebben az esetben is kizárólag akkor számíthatnak sikerre, ha a videóban nincs hiány izgalomban, látványosságban, humorban.

5. Ami pedig a kötelező olvasmányokat illeti, mondanom sem kell, teljes mértékben reménytelen az elolvasásukat, megértésüket elvárni korunk „digitális bennszülötteitől”. Hogyan is lenne képes értelmezni az Antigonét, a Bánk bánt vagy bármely más kötelező olvasmányt a középiskolás gyerek, ha nem csupán az Egri csillagokat vagy épp a Kőszívű ember fiait nem olvasta, de soha egyetlen mesekönyvet nem vett a kezébe, sőt, még esti mesét is legfeljebb a tévében vagy a mobil képernyőjén látott, és alapvető szavak, kifejezések, fogalmak értelmével sincs tisztában?

6. Az iskolákban erőteljes mértékben növekszik az idegileg, szellemileg sérült (autista, ADHD-s, figyelemzavaros, stb.) gyermekek száma. Hogy mi az oka ennek az ijesztő ütemű növekedésnek? A digitalizáció, a gyógyszerek, a mérgezett élelmiszerek, netán – még kimondani is életveszély – az oltás? Nem tudjuk, de nem is tanácsos túlságosan boncolgatni ezt a jövőnket alapvetően meghatározó kérdést. Miképpen a cigány gyerekek egyre növekvő számából az oktatási rendszerre háruló terhekről sem tanácsos nyilvánosan elmélkedni. Mert, mint tudjuk, aki a „nincs szegregált oktatás” dogmáját megkérdőjelezi, az gyűlölködő és rasszista.

7. A történelem és irodalom tananyag tele van elhallgatásokkal, ferdítésekkel, hazugságokkal. Hiába jelennek meg nagyszerű, a történelmi igazságot feltáró művek (pl. A titkos elit, melynek rövidesen a harmadik része is napvilágot lát, Raffay Ernő A Rotschildok Magyarországon vagy éppen Bogár László A globális parazita című könyve, stb.), nyilvánosan beszélni róluk szigorúan tilos, a bennük foglalt tartalmakat az iskolai tanórákon szóba hozni a tanárok számára roppant kockázatos. Ha megteszik, könnyen megbélyegezhetik, és eltávolíthatják őket a katedráról.

Lehetséges-e felvenni a harcot ezzel a félelmetes elbutulással szemben, mely persze nem csak a kiskorúakat, de a digitális áradatnak ellenállni képtelen felnőtteket is fenyegeti? A tanárok jelentős része tanácstalanul áll a diákok látványos szellemi, lelki hanyatlását látva, azonban el sem gondolkodik az okokról, a lehetséges teendőkről. Gondolkodni, összefüggéseket kutatni ugyanis „nem trendi” manapság, még az értelmiség köreiben sem. Mit lehet tenni? Az okostelefonokon csüngő gyerekek ugyanakkor mégis ösztönösen ráéreznek a lényegre, amikor felteszik a tanáraiknak a kérdést: mi értelme van verseket elemezniük, tények, adatok, történelmi események, matematikai képletek, fizikai törvények sokaságát bemagolniuk? Mi hasznát veszik a középiskolai tananyag legnagyobb részének az életben? Talán még az informatika és az angol nyelv elsajátítása az, amelynek látják az értelmét. Nos, talán furcsa lesz, amit mondok, de úgy vélem, a diákok tudata, lelke mélyén feldereng a félelmetes igazság: ők már egy „más embertípust” testesítenek meg, ők immár az izraeli filozófus, Yuval Noah Harari transzhumanista korának gyermekei! Akiknek elvágják a múlthoz, nemzethez, kereszténységhez, az európai civilizációhoz fűződő kötelékeit, ezért nem kell tudniuk semmit sem az ókorról, sem a görögökről, rómaiakról, Bibliáról, reneszánszról, Kölcseyről, Petőfiről, egyszóval semmiről, mert még ha sok esetben torzan mutatják is be iskoláinkban a múltat, azért amíg történelem, irodalom tananyag létezik, mindig lesznek a gyerekek között, akik rátalálnak az igazságra, az igazi erkölcsi értékekre, kereszténységre és hazára! De, ha a múlthoz kapcsolódó minden gyökérzetet tudatosan elmetszik a „társadalommérnökök”, és rákapcsolják a felnövekvő generációk, sőt, ugyan talán kisebb hatékonysággal, de a felnőttek agyát és lelkét is a „digitális tartalmakra”, akkor mindenfajta hagyományos, és a „nemlétezők” világuralmára potenciális veszélyt jelentő identitás (nemzeti, keresztény, illetve általában a hagyományos műveltség révén kialakítható) végleg kiirtható az emberiség jelentős részének tudatából! A „közösségi média” vagy a ChatGPT majd fejükbe ülteti az identitást, amely a „szép új világ” engedelmes „polgáraivá” varázsolja őket! Ami pedig a természettudományokat illeti, a mindig a kezükben szorongatott, idővel pedig majd a testükbe is beültethető „okos eszköz” azonnal megválaszol mindenfajta, az életük folyamán felmerülő fizikai, kémiai, biológiai, egészségügyi kérdést, ha pedig számolni vagy idegen szöveget lefordítani, mi több, más nyelven megszólalni kell, a digitális eszköz abban is segít! Helyettünk gondolkodik, részben cselekszik – miért is kellene akkor bármit is megtanulni?

Transzhumanizmus….azt gondoltuk sokan, ez nem lehetséges, képtelenség, ha Harari jövőképe megvalósul, akkor az emberiségnek vége. Pedig, ha az ifjúság viselkedésére, gondolkodására (vagy éppen annak ijesztő hiányára), lelki, szellemi átalakulásuk folyamatára rátekintünk, nem lehet kétséges: a transzhumanista jövő elkezdődött. Vajon minden ellenállás hasztalan? Vagy van még esély ezzel a félelmetes áradattal szembeszállni?

Gergely Bence