Még a közvetlen környezetemben is – olyan embereknél, akik nem tapadnak feltétlenül a képernyőre, ha focimeccs van – napok kellettek ahhoz, hogy felocsúdjanak a magyar válogatott 3-2-es vereségéből, mellyel megszűnt a lehetőség, hogy kijussunk a soron következő világbajnokságra. Sokan, sokféleképpen „megszakértették” már a meccset, vonták le a tanulságokat, szóval ezen a ponton most gálánsan át is lépünk.

Noha a világbajnokságot, illetőleg az Eb-t magam is követem, az érdeklődésem itt nagyjából meg is áll, a rajongás, illetőleg a futball hatására előtörő mély érzelmek pedig végképp távol állnak tőlem, illetve a Nélküledet sem hallgatom meg napjában ötször. Mindezektől függetlenül átlátom, hogy a foci politikai-társadalmi tényező is, ebből a szempontból természetesen szorosan követem a fejleményeket.

Mindezek fényében pedig értetlenül álltam, illetve állok az előtt, amikor valaki konkrétan örül, ha a saját nemzetének csapata kikap, vagy azt hiszi, megoldás bármire, ha hosszú soron át a Nélküledet kritizálja durva szavakkal.

Hogy a Bruti névre hallgató „humorista” kihasználta az alkalmat, nem lepett meg, az erről szóló magyar jelenes írás végén pedig a lap főszerkesztője, Horváth Tamás azt is megjegyezte, hogy a Nélküleddel bizony Hont András sem bánt kesztyűs kézzel a nem túl távoli múltban. Tudják, az a Hont, aki főleg a Tisza, illetőleg korábban a Covid-diktatúra bírálatával gesztusokat tett a „nemzeti oldal” felé, itt meg mostanában valami idióta módon szokássá vált, hogy rögtön piedesztálra emelik azt, aki szól két jó szót. (Ide mindjárt visszatérünk, ugyanis jóval kevésbé a foci, sokkal inkább ez a mai kulcsgondolatom).

Hont András az ATV Öt című műsorában

Horváth Tamás emlékeztetőjét Hont annyira magára vette, hogy meglehetősen lekezelő stílusban írt is egy választ Horváth számára, amire aztán ismételt reakció érkezett a főszerkesztő részéről is. A csörte lényege, hogy Hont továbbra is „giccsnek” tartja a Nélküledet, illetőleg saját elmondása szerint „évtizedek óta jár meccsre”, ami azért fura, mert Horváth válaszában emlékeztetett rá, miként vélekedett a válogatottról a publicista 2015-ben és 2017-ben, és hát nem az kifejezett „focirajongó” álláspont tükröződött vissza az írásaiból.

Na jó, legyünk igazságosak, valószínűleg csak próbált megfelelni a HVG szokásos szellemiségének, mert ugye akkor még ott dolgozott, mostanában viszont rendszeresen kritizálja egykori munkaadóját (erről is mindjárt, mert portálunk neve is felmerült egy ilyen kritizálás során – pont a héten.).

Tehát, ha már HVG, az andorrai vereség nyomán Hont András nem felejtett el „nácizni” egyet (a magyar szurkolókra értette), de 2019 novemberében – amikor a Nélküledet „giccsnek” nevezte – a dalt előadó Ismerős Arcokkal az volt az egyik legnagyobb baja, hogy korábban felléptek a Titkolt Ellenállással is, akik egyik klasszikusából idézett is két sort („hősökből hidd el, legendák lesznek, örök dicsőség a Waffen-SS-nek!”). (Fun fact, hogy azóta az Ismerős Arcok nettó fideszes zenekarrá változott.)

Összegezve, Hont András minden alkalmat megragadott, hogy „nácizhasson”, de fociszurkolóként meglehetősen „különös” álláspontja van erről a közegről, amellyel kapcsolatban azóta persze változhatott a véleménye, de erre meglehetősen kevés esély van, hiszen akkor válaszában kitért volna rá (a Nélküledet pedig egészen biztosan „giccsnek” tartja még mindig, de igazából hagyjuk meg neki, ez egyéni ízlés kérdése).

Visszatérve a kulcsgondolatra – Hont személyét is beleértve, de attól tágabb értelemben el is vonatkoztatva – a radikális jobboldalon manapság divattá vált azokat is piedesztálra emelni, állandó jelleggel pozitív színben feltüntetni, akik esetlegesen egy-egy témában a közösséggel azonos véleményt osztanak, de egyébként semmilyen szűkebb-tágabb világnézeti értelemben nem illenek bele az adott csoportba. Ez pedig több mint káros.

Egyetérteni valamiben persze lehet, de ezt a pusztító tendenciát már jóval a mostani eset előtt is megfigyeltem már – és nem csak Honttal kapcsolatban, csak kerestem a megfelelő alkalmat, hogy le is írhassam – úgyhogy igazából köszönöm, hogy most erre alkalmat teremtettek.

Miért káros ez? Egyrészt mert a piedesztálra való indokolatlan felemelés következtében a delikvens azon gondolatai is gyökeret verhetnek, amely sem a közösségnek, sem a közösség céljainak nem felel meg, illetőleg azt sugallja, hogy az adott közösség (jelen esetben a „nemzeti radikális” réteg, vagy nevezzük, ahogy akarjuk, én már igyekszem nem használni ezeket a kifejezéseket) képtelen kitermelni magából a saját értelmiségét, ezért rendre másokhoz próbál nyúlni. (Érdekes, de a Fidesz lakájmédiája éppen fordítva használja ki az ilyen helyzeteket. Elképzelhető, hogy valakit a csontról lerágott húsig pocskondiáznak, majd hosszabb-rövidebb idő elteltével egy NER-kompatibilis gondolat miatt lazán idézni kezdik támogató hangnemben, mintha mi sem történt volna, hogy aztán a körforgás elölről kezdődhessen. Igen, üdv a 21. század arctalan, hazugságoktól hemzsegő mocsarában.)

Konkrétumokra térve, Hont esetében tehát csomagban kapjuk például a Tisza jogos kritizálását a nemzetiszocializmus pocskondiázásával, vagy a szurkolók meglehetősen egyoldalú, negatív színben való feltüntetésével.

És ha már HVG, mint volt munkahely, meg becsmérlés, meg Kuruc.info, akkor jöjjön ismét egy rövid, Hont-féle megnyilvánulás.

A publicista szóvá tette, hogy egykori munkaadója egy szerinte színvonaltalan könyvet fog kiadni (cseppet sem érdekes sem a szerző, sem a könyv), majd a Hont szerinti „HVG-színvonalesést” potenciális jövőbeli tettekkel próbálta még erőteljesebben szemléltetni, mint például, hogy kinyomtatják-e majd a Kuruc.infót?

Az ötlet egyébként nagyon jó – igény is volna rá, ha már a Meta-galaxisban minket sem szeretnek, persze nem a HVG-től, és nyilvánvalóan maga a kérdés is költői. Jómagam sem vagyok jó véleménnyel arról a lapról (tehát papíron egyetértünk Honttal), mégsem vagyunk közös nevezőn, hiszen ő egy füst alatt minket is pocskondiázott – a „nácizásaiból” pedig sejthetjük, miért.

Tessék, sikerült konkrétan magunkon szemléltetni, miért fontos a megfelelő tájékozottság, és az emberi tartás – vagyis miért nem szabad szobrot emelni valakinek, aki egy-két gondolat erejéig egyetért velünk. Intő jel lehet ez az érintettek számára.

Szokásomhoz híven nyílegyenesen fogalmaztam, azonban most is, mint mindig, akinek nem inge, ne vegye magára. Azonban nyilván nem vetettem volna papírra e sorokat, ha jó páran nem érzékelnénk egy ilyen káros tendenciát.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info