Krasznahorkai Lászlónak ajánlva
Az a végtelenül hosszú mondat ott lomha logikával feszül, hogy a nemzet, a nemek, a nyelv, az emberiesség, a barátság és az irodalmi Nobel-díj mind értelmetlen fogalmak legyenek, mert a jelölések mögött rejlő jelentés úgy csúszik ki a szótagok közül, mint a fény, amely egy sötét üveget megkarcol, és ezért minden kicsi szó egy újabb labirintus kapuját nyitja meg, miközben a nyelv csak torz tükörében ad vissza magának mintát, a nemzet falai mögött pedig egy közös hiány mered, a nemek címkéi csak társadalmi forgácsok, amelyeket kibővít a beszéd s a határok rajzolják ki újra, a nyelv pedig görbül, mintha logika és emlékezet összebújna, az emberiesség egy befoghatatlan űr, amelyre a barátság csak halvány fényként vetül, a Nobel-díj pedig jelzés egy értelmetlen dicsőségre, amely a valóság kártyajátékát játszva csak a csaló mosolyát tartja a kezében, és én ezt a gondolatsorozatot egyetlen lélegzetvételnyi idő alatt is ellentmondásos megkérdőjelezésként írom le, hogy a végén semmi sem válaszol, csak a mondat marad, amely tovább él és tovább kavarodik, és ezt tartja meg a létezés pokolian egyszerű és talán mosolytalan igazságának.
Krasznahorkai Lászlónak gratulálunk a Nobel-díjhoz, és Isten éltesse sokáig!
A Magyar Tőmondat szerkesztősége
(Anikay Antal - Kuruc.info)
Korábban írtuk: A "magyarságára büszke lenni képtelen" Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat
Kapcsolódó:
- A Nobel-díj mint zsidó belügy
- Addig ivott Orbán Kolozsváron, hogy másnap reggel még Imre Kertészt is magyarnak hitte
