Ma 167 évvel ezelőtt, október 10-én született Prohászka Ottokár a felvidéki Nyitra városában. Jelen írásomban életművének azt az elemét ragadom meg, amely miatt meggyőződésem, hogy tanítása, eszmeisége ma is időtálló, és ihlető forrásként szolgálhat számunkra.

Életrajzát már több alkalommal ismertettük portálunk hasábjain, születésének vagy éppen halálának évfordulóján rendre szenteltünk emlékének cikkeket. A tisztelet megköveteli, hogy a főbb állomásokat ezúttal is felelevenítsük, ugyanis Prohászka Ottokár a XX. századi magyar katolikus egyház egyik kiemelkedő alakja. Édesapja, Prohászka Domokos morva származású pénzügyi tisztviselő volt, anyja, Filberger Anna a nyitrai pékmester lánya. A családban németül beszéltek, ám Prohászka később elsajátította a magyart, a szlovákot, a latint, valamint franciául, görögül és héberül is tudott, sőt az angollal is próbálkozott.

Apja gyakori áthelyezése miatt több iskolába járt: Rózsahegyen, Losoncon, Nyitrán a piaristáknál, majd Kalocsán a jezsuitáknál, és 1875-ben Esztergomban érettségizett kispapként. Kiemelkedő tehetsége révén Simor János prímás Rómába küldte, ahol hét évet töltött a Collegium Germanicum-Hungaricumban és a Gregoriana egyetemen, majd 1881. október 30-án pappá szentelték. 1882-ben doktori címmel tért haza, és 22 évig az esztergomi szemináriumban dolgozott: a görög-latin tanári pozícióból dogmatikaprofesszor, később az intézmény lelki vezetője lett, jelentősen megújítva a hazai papnevelést.

Szellemi tevékenysége során a sajtót is aktívan használta: publikált a Magyar Sion és az Alkotmány hasábjain, útjára indította az Esztergom című lapot, és létrehozta a Katolikus Sajtóegyesületet. Különösen érdekelte a szociális kérdések problémája: magyarra fordította XIII. Leó Rerum Novarum enciklikáját, és kritikusan elemezte Marx Tőkéjét, világosan látva, hogy az egyház beavatkozása nélkül a bolsevikok teret nyerhetnek. Ekkoriban kezdett megformálódni benne az a politikai gondolat, amelyet ő hungarizmusnak is nevezett, mely soha nem valaki vagy valakik ellen irányult, hanem felfogásában a keresztény magyarság természetes önvédelmi reflexe. Természetesen ezért a zsidóság egy részétől és a liberális sajtótól is hatalmas támadásokat kapott, ám ő ezekre mindig az evangéliumok szellemében, az igazság és a szeretet jegyében felelt.

Politikai érdeklődése természetes következmény volt e felismerésből: cikkeket írt, és képviselőválasztáson is indult. 1904-ben a budapesti egyetem hittudományi karán dogmatikaprofesszor lett. Művei közül kiemelkedik a Diadalmas világnézet, amelyben a XX. század világában vizsgálja a kereszténység helyét, elhatárolódva a korszak divatos eszméitől.

1905. október 17-én Ferenc József székesfehérvári püspökké nevezte ki, ezt megerősítette X. Piusz pápa, aki karácsonykor püspökké szentelte. Januárban foglalta el hivatalát, és püspökként is puritán életet élt. 1911-ben néhány művét indexre tették, amit tisztelettel elfogadott.

A főpásztorság során a politika területét is érintette: a főrendiház automatikus tagjaként és 1920-ban a nemzetgyűlésben is részt vett, de hamar visszavonult, inkább a lelkipásztori feladatokra összpontosítva. 1927. április 1-jén a budapesti Egyetemi templom szószékén hunyt el prédikáció közben, másnap a Központi Papnevelő Intézetben temették el. Országos gyász kísérte, és 1938 óta székesfehérvári templomban nyugszik emlékére.

De miért állítom, hogy Prohászka szellemisége ma is időszerű lehet?

Természetesen ezt nem úgy értem, hogy minden gondolatát, minden elképzelését át kell, vagy át lehetne illeszteni a 21. századba, ez merő anakronizmus, lehetetlenség volna. A nemzeti oldalon állandó vita tárgyát képezi, hogy a nemzeti világnézetek irányzatai, múltban jelentkező ideológiái hogyan viszonyulnak egymáshoz, ez sokszor vitákat szül, de más kérdések egész sora is tornyosul azok előtt, akik nem elégszenek meg egyszerűbb válaszokkal, vajon a 21. században „szükség van-e még ideológiákra?”, és így tovább. Természetesen szükség van ideológiára, világnézetre, önmagában erről nem indokolt vitát nyitni.

Viszont a magam részéről úgy látom, hogy, ahogy mondani szokás manapság, a kérdés keretezése nem megfelelő. Az emberi természet adott, az mélységeiben olyan volt száz, ezer éve, és ilyen lesz a jövőben is. Nem az tehát elsőrendűen a fontos, hogy egy ideológia milyen külsőségekkel lép porondra, mert, bár nem mellékes és üzenetértékű jelentőséggel bír a forma is, de végső soron a lényeg a tartalom.
A tartalmat pedig az emberi természettel adott valóság alapokra kell építeni, ebből pedig kisarjadhatnak politikai ideológiák a történelem különböző korszakaiban. Jelen korunkban valóban nem azt éljük, hogy ideológiai vitáktól pezsegne a politikai közbeszéd, sokkal inkább egy bulváros show-műsor. Ez természetesen nem jó.

Ettől még részt kell venni benne, mert alapelvem, hogy ha nem is tudunk rögtön mindent megtenni, amit szeretnénk, az nem ment fel minket az alól, hogy megtegyük, amit viszont meg tudunk tenni.

S most immáron ténylegesen rátérve, miért is időszerű Prohászka, éppen azért, mert nem kötött – csak a korban értelmezhető – politikai tantételeket fogalmazott meg csupán, hanem örök érvényű isteni igazságokat, erkölcsi igazságokat. Ezért teljes értékű ma is, az emberi létezés valamennyi dimenziójára választ az, erkölcsi, szellemi és anyagi értelemben is.

Mint egy valóságos lelki iránytű, azt gondolom, ha valaki elmélyed gondolatvilágában, olvassa műveit, egy biztos eszmei fogódzót nyújt számára, és közösségi, politikai szinten is ihlető forrásként szolgálhat arra, a politika világában miképpen találjuk meg a történelem kihívásaira adott magyar érdekű válaszok összességét. Ez kötelességünk, ahogy a korábban élő magyar nemzedékek feladata is volt, és a jövőben, ma még meg sem születettek feladata is lesz.

Lantos János – Kuruc.info