Amit arról korábban több alkalommal írtunk már, a kormány Bóka János személyében antiszemitizmus elleni megbízottat nevezett ki. A volt SZDSZ-es Bóka nagy lendülettel bele is vetette magát a munkába, például a gázai éhező gyerekek helyzetét relativizáló Megyeri Jonatán rabbit is bevetette már a harcba. Ezúttal a Szombat nevű zsidó portálnak adott interjút.
Bóka szerint az antiszemitizmus nem csupán történelmi örökség, hanem ma is jelen van a közbeszédben: gyűlöletbeszéd, politikai toposzok, uszító kijelentések. Bár azt állítja félszegen, hogy Izrael politikájának bírálata még önmagában nem antiszemitizmus, valójában nem derül ki az interjúból, hogy mi az, ami még szerinte legitim. Nekem úgy tűnik, hogy gyakorlati szempontból minden Izrael-kritikát antiszemitizmusnak nevez.
Kiderül, hogy Magyarországon - mint az EU keleti felén - magasabb az „előítéletek vallott szintje az antiszemitizmus terén”, ugyanakkor kevesebb a nyilvános, erőszakos megnyilvánulás. Ez paradoxonnak hangzik: Nyugat-Európa országaiban, ahol kevesebben vallják magukénak az előítéleteket, annál gyakrabban fordulnak elő nyilvános antiszemita incidensek. A miniszter szerint különösen fontos, hogy az „antiszemita gyűlöletbeszédet” és „gyűlöletcselekményeket” az áldozatok szemszögéből is kezeljük. Az iskolarendszernek, az online térnek, valamint az intézményes válaszoknak kiemelt szerepe lehet abban, hogy megelőzzük és kezeljük ezeket az eseteket.
Amikor Izrael és Izrael-ellenesség kérdése előkerül, a határvonal világos számára, az Izrael politikájának kritikája a „szólásszabadság része lehet”, de az Izrael létezését megkérdőjelező megnyilvánulások („anticionizmus”) már más minőségűek. Tegyük hozzá, a valóságban megint nem így áll a helyzet, például nagyon sokan a kétállami megoldást preferálják, amely egyébként 1947-ben Izrael létrejötte után megállapodás tárgyát képezte, de minő „meglepetés”, ez is megkapja a közbeszédben az antiszemitizmus vádját...
Bóka szerint további határ, ha egy politikai kijelentést Izrael „zsidó jellegével” magyaráznak, ez szerinte túllép a jogos bírálat keretein. Ez már sokkal árulkodóbb, hiszen egy zsidó államnak milyen jellege lehetne, ha nem zsidó? Döbbenet.
Az antiszemitizmus elleni biztos szerint az EU és Magyarország szerepvállalása abban is kulcsfontosságú, hogy fenntartsák az Izraellel való együttműködést: a partneri kapcsolat hitelessége ugyanis az antiszemitizmus elleni fellépés egyik alapja.
Fel kell lépni a Mi Hazánk ellen
A Mi Hazánk Mozgalom kapcsán a miniszter sarkos kritikákat fogalmazott meg, szerinte olyan kijelentéseket tesznek, amelyek „sanda gyűlöletkeltő” jellegűek, és uszítás közelébe érnek, mind a zsidóság, mind Izrael ellen. Figyelmeztet mindenkit, hogy a politikai szereplők felelőssége, hogy ne éljenek „antiszemita toposzokkal”, hanem „tiszteletteljes, felelős közbeszédet folytassanak”. Gondolom, a tiszteletteljesség itt az volna, hogy ne firtassa senki a gázai népirtás mibenlétét.
A kormánynak - hangsúlyozza Bóka - kötelessége határozottan fellépni ezzel szemben, megkülönböztetni magát ezektől, és biztosítani, hogy az antiszemitizmus ne váljon politikai eszközzé.
A jövő útját is felvázolta Bóka, ez pedig az oktatás, a civil társadalom és a „pozitív együttélés példáinak” előtérbe állítása. A Sorsok Háza projekttől kezdve egészen az iskolarendszerig, online gyűlölettel szembeni fellépésig – ezek mind olyan területek, ahol rövid, közép- és hosszú távú lépésekre is szükség van. A cél az, hogy az antiszemitizmust ne pusztán elutasítsuk, hanem olyan társadalmi attitűdök váltsák fel, amelyek nem engednek helyet „gyűlöletnek”, ugyanakkor fenntartják a „demokratikus vitát és a politikai felelősséget”.
Eddig az interjú érdekesebb részeinek kivonatolt szemlézése, természetesen egy szó nem sok, annyi sem esett a zsidó állam által ártatlanul legyilkolt több tízezer palesztin civilről, nőről és gyermekről... Ez nem fér bele a „demokratikus vitába és politikai felelősségbe”.
Lantos János – Kuruc.info