Az ukrán nő videón rögzített meggyilkolása kezdetben nem érte el a fősodratú média ingerküszöbét, és részben éppen ezért hírességek egész sorát késztette megszólalásra a közösségi médiában. Gyakorlatilag az X-en kibontakozó spontán felháborodáshullámnak köszönhető, hogy alaposan lemaradva ugyan, de az MSM is kénytelen foglalkozni vele, és a lényeget persze most is elhallgatja (a BBC és nyomában a Telex is).

Irina Zarucka „sztorija” dióhéjban így foglalható össze.

Miután kitört a háború, ukrán nők millióihoz hasonlóan ő is cserben hagyta férfitársait, és ahelyett, hogy őket segítette volna, akár a frontvonalon, inkább a rózsaszínű álmait hajszolta nyugaton. Mehetett volna bármelyik európai fehér országba, ő azonban az egyik amerikai néger sz…fészek, az észak-karolinai Charlotte mellett döntött. Mint sok más ukrán (és más nemzetiségű) nő, ő is megpróbált az Instagramon „befutni”, de kudarcot vallott, ezért kénytelen volt pizzériát takarítani. Egy este villamosra szállt, elhaladt a fehér utasok mellett, és leült közvetlenül egy kapucnis néger elé, és néhány kövér néger/mesztic közé. A felelőtlensége lett a veszte.

Ukrán bevándorlóként Irina nem tanulta meg az amerikai fehérek mindennapos túlélésének egyik alapszabályát, miszerint „around blacks, never relax” (feketék között sohase lazíts), és tudatlansága az életébe került

Jobban járt volna, ha a háború elől inkább Oroszországba menekül, ahol annak az esélye, hogy megöli egy néger, gyakorlatilag a nullával egyenlő.

Charlotte gyilkossági rátája 12/100 ezer lakos, Kijev gyilkossági rátája kb. 8,5/ 100 ezer lakos, és ez tartalmazza azokat, akik az elmúlt évben orosz légicsapások során vesztették életüket. A háború előtt ez körülbelül 4/100 ezer lakos volt, vagyis Charlotte háromszor veszélyesebb, mint Kijev.

A hálószobája ajtajára kifüggesztett BLM-poszter tanúsága szerint Irina úgy vélte, hogy a „feketék élete számít”, az egyiküknek viszont az ő élete a jelek szerint nem számított

Elon Musk is megállapítja, hogy Irina meggyilkolása nem foglalkoztatta a fősodratú médiát, amelynek általában ez a bevett gyakorlata, ha fehér az áldozat és fekete a tettes, amiben persze van „logika”, mert az amerikai gyilkossági statisztikában ez a faji leosztás mindennapos eset, és egyáltalán nem szenzáció, mint a fordítottja

A legnagyobb amerikai hírügynökség (AP) George Floydról több mint 74 ezer cikket közölt, Irina Zaruckáról egyetlen egyet sem

Charlotte polgármesterként pózoló kvótamulattja kijelentette, hogy a város nem tudja „letartóztatással megoldani az ilyen problémákat”, miközben az áldozat nevét meg sem említette, és inkább a tettes hajléktalan státusza és elmeállapota miatt aggódott

Ez a korcs azon viccelődik, hogy „az ukrán bevándorlónak rossz napja volt”, és „legendának” nevezi a gyilkosát. Sok néger ugyanígy reagált

A kvótanéger bírónő 14. alkalommal is szabadlábra helyezte fajtársát, lehetőséget adva neki karrierbűnözése folytatására és végül a gyilkolásra. Kiderült róla, hogy olyan mellékbizniszei vannak, amelyek révén nyereséget húz a visszaeső bűnelkövetők „rehabilitálásából”, ami ösztönzi az enyhe büntetéseket és a maximális bűnismétlési rátát

„A fehérek szisztematikus kivégzését az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában mindig ki kell törölni (a köztudatból) az Igazság-minisztérium, más néven a (zsidó) Rágalmazásellenes Liga által. A Wikipedia már próbálja elfelejthetővé tenni Irina meggyilkolását. Mindannyian bűnösök.” Immár Alex Jones, az egyik legbefolyásosabb amerikai politikai kommentátor és rádiós személyiség is észre merte venni és ki merte pellengérezni a zsidók szerepét a fehérellenes négerbűnözés eltussolásában

Liz Wheeler ismert amerikai konzervatív politikai kommentátor felvetésére, miszerint a (zsidó) New York Times egyetlen cikket sem szentelt Irina halálának, Marvin Vettori olasz harcművész ezt válaszolja: „Baszódjanak meg, ez a szar kicsúszik a kézből, ők irányítanak mindent, baszódjanak meg ezek az askenázi zsidók, akik uralkodni akarnak a világ felett. Íme, kimondtam”

Ifjabb Donald Trump szerint „furcsa módon az összes ukrán zászlós bohóc (az X-en) hallgat erről”

„Elkaptam a fehér lányt” – állítólag ezt mondja a néger a gyilkosság után, tehát rasszista indítékból ölt…

… de mégsem lesz belőle gyűlöletbűncselekmény, mert azt gyakorlatilag csak fehérek követhetnek el

Mindazonáltal Irina Zarucka meggyilkolása egyértelműen katalizátorként szolgált egyrészt a négerbűnözésről, másrészt a zsidókérdésről szóló nyilvános diskurzus határainak további feszegetéséhez Amerikában.

A libtardáltak ódzkodnak nyilvánosságra hozni a vágatlan videót. Megyn Kelly trumpista médiaszemélyiség azt mondta a műsorában, hogy a csapata számára lehetetlen megtalálni a teljes felvételt, mert az MSM rejtegeti azt. Nem csoda, hiszen a testkamerák és a térfigyelőkamerák minden eddiginél hatásosabban informálták a világot a négerekkel kapcsolatban.

Az a gondolat, hogy egy néger előtt üljenek nyilvános helyen, ezentúl örökké kísérteni fogja azokat a fehéreket, akik látták az ukrán nő megkéseléséről készült felvételt, amely még ebben a cenzúrázott formában is ikonikussá vált, mémek tömkelegét inspirálva világszerte.

Az a gondolat, hogy egy Bob Marley-imitátor agyhalott néger bárhol és bármikor ténylegesen egy ketyegő időzített bomba, amely minden pillanatban robbanhat és gyilkolhat, sokkoló minden normális fehér számára, akik kénytelenek együtt élni ezekkel a lényekkel és akik egyre inkább rádöbbennek arra, hogy a négerbűnözés és a zsidókérdés szervesen összefügg, tehát csak együtt lehet őket megoldani.

GI - Kuruc.info