Lukácsi Katalin nevével gyakran találkoztunk már portálunkon is, legutóbb viszont azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy betért a zsidóságba. Ennek kapcsán a magát a beszélgetésben filoszemitának és nagyon Izrael-pártinak nevező Gulyás Balázs (Gulyáságyú Média) egy zsinagógában készített vele interjút.

Érdemes egy rövid kitérőt tennünk, és felidézni Lukács Katalin korábbi munkásságát. 2018 és 2022 között a Mindenki Magyarországa Mozgalom alelnöke és elnökségi tagja volt. 2017 és 2018 között a Viszlát, kétharmad kezdeményezés, később mozgalom vezetője, aktivistája. 2011 és 2017 között viszont a Kereszténydemokrata Néppárt tagja volt. A KDNP-ben és elsősorban az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségben rendezvényszervezéssel foglalkozott, a nevéhez kötődik az IKSZ Holokauszt Emlékév programsorozata, de az ő ötlete alapján valósult meg egy beszélgetőest Röhrig Géza és Sajgó Szabolcs, majd Erdő Péter és Köves Slomó között. Elvégezte az Egri Hittudományi Főiskola katekéta-lelkipásztori munkatárs és az Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetem zsidó közösségszervező szakát is. Szóval látható, hogy mindig is élénk érdeklődést mutatott a zsidó vallás és kultúra iránt. Viszont éppúgy volt kapcsolata a kereszténységgel is, sőt, egy magát deklaráltan kereszténynek nevező párt tagja is volt.

Mindezek tükrében igencsak erős – bár a betérés folytán végül is nem meglepő – kijelentéssel indít Lukácsi, miszerint „számomra Jézus egy zsidó férfi, se több, se kevesebb”. Ez teljesen világos állásfoglalás, és egyértelmű szakítás a kereszténységgel. Nem is elsősorban Lukácsi személye miatt gondoltam úgy, hogy írok a kijelentésről, hanem KDNP-s múltja helyezi érdekes fénytörésbe az egészet, továbbá ebből következően az, ettől függetlenül is látni, hogy a Fidesz és KDNP kereszténységképe egy meglehetősen eltorzított valami, ezt ők „zsidó-kereszténységnek” nevezik. Ami fából vaskarika. Szóval ezt a tényt szem előtt tartva nézzük meg a katolikus (és egyébként ortodox) teológia mérlegén Lukácsi kijelentését.

Csak egy zsidó férfi volt valóban? A keresztény hit központi kijelentése az, hogy Jézus Krisztus nem pusztán ember, hanem az Isten Fia, aki megtestesült, meghalt, és feltámadt a mi üdvösségünkért. A kijelentés, miszerint Jézus „csak egy zsidó férfi volt”, keresztény szempontból nem egyszerűen hiányos megállapítás, hanem súlyosan téves és torzító nézet, mert megfosztja Krisztust attól az identitástól, amelyre az egész kereszténység épül. Nézzük ezt pontokba szedve!

1. Jézus történeti valósága és korlátos megközelítése

Való igaz, hogy Jézus történetileg zsidó férfiként született Betlehemben, és Názáretben nevelkedett. Az evangéliumok rögzítik zsidó származását, vallási környezetét, és azt, hogy a zsidó vallási hagyományokon belül élt és tanított. Azonban a történeti keret nem meríti ki Jézus teljes valóságát. A katolikus hitvallás szerint a názáreti Jézus több, mint egy vallásos tanító vagy karizmatikus próféta: ő maga az Isten emberré lett Igéje (vö. Jn 1,14).

Ha valaki Jézust kizárólag történeti személlyé redukálja, azzal elvágja magát attól az üdvtörténeti jelentőségtől, amelyet az Egyház 2000 éve hirdet. Még élesebben fogalmazva: ha valaki Krisztus földi származását teszi meg központi elemként, az mélységesen materialista alapokon áll, ugyanis nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy a végtelen tuszkolja be a végesbe. Ez lehetetlen küldetés.

2. Krisztus isteni mivolta az Írás tanúsága szerint

Az Újszövetségben számos helyen világosan megjelenik Jézus isteni identitása. Például János evangéliuma már a prológusban kijelenti: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige… És az Ige testté lett” (Jn 1,1.14). Tamás apostol a feltámadt Krisztust így szólítja meg: „Én Uram, és én Istenem!” (Jn 20,28). Pál apostol Krisztust „Isten áldottként” említi (Róm 9,5), és egyenlőnek tekinti az Atyával (Fil 2,6–11).

A katolikus tanítás szerint tehát Krisztus személyében az emberi és isteni természet valóságosan, de elválaszthatatlanul egyesült. Ez a hiposztatikus unió: Jézus teljesen ember, de ugyanakkor teljesen Isten is. A kijelentés, hogy ő „csak egy zsidó férfi volt”, tagadja ezt a misztériumot.

3. Az Egyház tanítása

A Katolikus Egyház Katekizmusa határozottan kimondja: „Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember.” (KEK 464)

Egyébként már az első eretnekségek is jórészt Jézus személyének félreértéséből fakadtak: voltak, akik csak embernek, mások csak látszat-istenségnek tartották. Az Egyház mindig újra és újra megvédte azt az igazságot, hogy Jézus Krisztus egyetlen személy, akiben két természet tökéletes egységben van.

4. Miért kifogásolható a „csak ember” állítás?

Tagadja a megváltás valóságát. Ha Jézus csak ember, akkor keresztje csupán tragikus kivégzés, és nincs üdvösséghozó ereje. Csak azért válhatott az egész emberiség Megváltójává, mert ő az Isten Fia, aki önként vállalta a halált. Elhomályosítja a kereszténység lényegét. A kereszténység nem csupán etikai tanítások gyűjteménye. Ha Jézus csak tanító, akkor üzenete egy a sok közül. Ha azonban Isten Fia, akkor az ő szava maga az isteni kinyilatkoztatás.

Nem beszélve arról, hogy a zsidóság „kiválasztottsága” annyiban állt Jézus eljövetele előtt, hogy őrizniük kellett a monoteizmust a pogány világban. De Krisztus után ez megszűnt, ők pedig azóta is ennek tagadásában vannak. Ebből sok minden egyéb következett teológiai, társadalmi, politikai síkon is az elmúlt évszázadokban, de jelen írásnak nem célja ezekre kitérni.

Visszatérve az eredeti kijelentésre, ez ellentmond az apostoli hagyománynak is. Az apostolok, a vértanúk és az egyházatyák életüket adták annak a hitnek a tanúságáért, hogy Jézus az Úr, Isten Fia. A „csak ember” szemlélet ezért szembemegy az egyház kétezer éves hitével. Továbbá relativizálja az Eucharisztia misztériumát is. A katolikus tanítás szerint az oltáriszentségben jelen van Krisztus valóságos teste és vére. Ha Jézus nem Isten, akkor az eucharisztia legfeljebb szimbolikus emlékezés, nem pedig szentségi valóság.

5. Teológiai és lelki következmények

Ha Krisztus pusztán ember, akkor az emberi élet végső értelem nélkül marad. A feltámadás, az örök élet és az isteni kegyelem ígérete eltűnik. Még egyszer, ez keresztény szempontból teljesen elfogadhatatlan kijelentés.

Sajnos a modernista teológiai irányzatok sem mentesek ezektől az elhajlásoktól, a Ferenc pápa által is vallott „felszabadítás teológiája” ebbe a sorba tehető. Az elmúlt évszázadokban a Katolikus Egyház egyes részei sajnos egyre inkább kezdtek a politikai liberalizmus segéderőivé válni, és inkább akartak megfelelni a világnak, mint magának Istennek. Ennek súlyos következményei voltak és vannak, ez nem a Katolikus Egyház gyarapodását, hanem hanyatlását hozta el eddig. De akár ez, akár a Fidesz által is gyakran hangoztatott „zsidó-kereszténység” (amely egy filoszemita politikai ideológia) is ugyanarról a tőről fakad, ez pedig Jézus Krisztus földi célokra való felhasználása, úgymond „hozzáigazítása”.

Lantos János – Kuruc.info