A jövőben viszont még az eddigieknél is jobban azon leszek, hogy mind kevesebben lepődjenek meg a pusztításon, amit önök Amerikában véghez vittek azon amerikaiak körében, akiktől most a kormány rabolja el utolsó adófillérjeiket ahelyett, hogy önöket felakasztanák.

Gyurcsány Ferenc
miniszterelnök

Miniszterelnök Úr!

A Tarka Magyar szervezői százezret vártak október 4-i tüntetésükre.

Csak háromezren gyűltek össze.

Jelenléte még a saját táborából is 97 ezret ijesztett el?


A Tarka Magyaroknak

Provokációtokra csak háromezren voltak kíváncsiak.
Ennyien vagytok.

Ha eddig „rettegtetek”, ezután retteghettek.

A globális gyors már Bécs felől is elindult. Elsősorban miattatok.

És értetek megy.


LABORC SÁNDOR
a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője
Budapest

VIII.

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke október 4-i beszédében az oroszbarátság kapcsán azt mondta – idézem az mno.hu hírportált -, az sem véletlen, „hogy egy Laborc nevű ember áll a nemzetbiztonság élén”.

Én ennél tovább megyek: ha az ellenzéknek igaza van azon feltételezésében, mely szerint ön még tartja a „szakmai” kapcsolatot a régi szovjet KGB-s diáktársaival, illetve a mai orosz titkosszolgálattal, akkor önt a Fidesznek nem szabadott volna az APEH bűnügyi igazgatósága információs igazgatóhelyettese élére kineveznie, ugyanis ebben az esetben nem csak Orbán Viktornak, hanem e nyílt levél valamennyi, a nem kizárólag a föld alatti gazdaságban dolgozó olvasónak minden adata önön keresztül az APEH-tól Moszkvába vándorolhatott. Ami netán még zsarolásra is alkalmas lehet.

De térjünk végre vissza az egy hónappal ezelőtt félbeszakított cikk elemzésére, amelyet a Budapest Analysis agytröszt és a sajtóban is sokan annak bizonyítékának tekintették és tekintik, hogy aggodalmat keltett a NATO-ban, amiért ön e szervezet hírszerzési bizottságának soros elnöke lett. Ami meglehetősen ellentmondásos állítás, hiszen ha akkora lenne az észak-atlanti szervezetben az aggodalom, akkor miért nem akadályozták meg ott az ön kinevezését?

Judy Dempsey-nek, az International Herald Tribune idén február 3-án megjelent cikkében odáig jutottunk, hogy idézte Gyurcsány hivatalának önnel kapcsolatos nyilatkozatát, amikor Dempsey, az amerikai lap berlini irodájának vezetője a budapesti MEH-nél érdeklődött és ezt a választ kapta: ’Egyetlen nagykövet sem tiltakozott. Diplomáciai csatornákon keresztül úgy tájékoztattak bennünket, hogy partnereink elégedettek a szervközi együttműködés alakulásával”.

Mely után az írásai alapján neokon érzelműnek tekinthető Dempsey ezt a „non sequitur” mondatot (vagyis egy olyan mondatot, amelyik az előzőből nem következik) írja le: „Gyakorlatilag Laborc kinevezése azt jelenti, hogy egyes NATO-országok sokkal óvatosabbak lesznek a jövőben érzékeny hírszerzések egymás közötti megosztásával.” Melyhez – mint a cikkben egyetlen ilyenfajta információhoz – nincs kapcsolva azonosítható forrás.

Dempsey ezután „egy NATO-diplomatát” idéz: „Itt van tehát egy olyan személy, akit a KGB képzett ki. Nem tudom feltételezni, hogy magatartásában ennyit változhatott.” Az újságírónő hozzáteszi, ez a diplomata is úgy gondolja, hogy több, fontos NATO ország visszatart majd hírszerzési értesüléseket a jövőben, mert azokat nem akarja másokkal megosztani. E diplomata hozzátette: „ki kell jelenteni: a NATO-ból igen sok a szivárgás”.

Ezután Dempsey ezt megerősíti saját kijelentésével: „Valóban, a NATO-t szivárgások kísérik. Magyarország, Lengyelország és a Cseh Köztársasság 1999-ben csatlakozott a szövetséghez, a többi volt Varsói Szerződés tagország 2004-ben. A bővítés után a bolgár delegáció katonai attaséi nem kaptak engedélyt arra, hogy bizonyos szintű hírszerzési anyaghoz hozzáférjenek.”

Majd ismét egy névtelen NATO diplomata mondja azt, hogy Magyarország esete e tekintetben „igen lehangoló”.

(Folyt. a jövő héten)


A NEW YORK-I TŐZSDÉSEKNEK
II.

A Magyar Demokrata 2007. november 15-i számában az önökhöz írt első levelem így kezdődött:

Mindenkinek van valamilyen különösen erős érzelmi reakciója, amit nehezen tud megmagyarázni.

Bennem a világon létező legnagyobb undort az a kép kavarja fel, amikor a a New York-i tőzsdén a kereskedés megindulására a nagy terem fölé helyezett beltéri balkonon álló illusztris vendégek bárgyú műmosollyal lelkesen tapsolnak. A jelenetet naponta mutatja a CNN.
Ilyenkor – nem tudom, miért – hányinger fog el.
Ekkor arra is gondolok, hogy a világon mintegy három millió ember hal még évente maláriában. Persze tudom, hogy ez semmi a Magyar Gárdához képest, akitől az SZDSZ-es klientúra álretteg és amiről – nem pedig e három millió szerencsétlenről – az önök kezében lévő sajtó írogat hónapok óta.
Vagy arra gondolok, hogy minél nagyobb nyomorban élnek az emberek Magyarországon, minél rosszabbak azok a gazdasági mutatók, amelyek az életszínvonalat tükrözik, annál nagyobb dicséretet kap a bankoktól Gyurcsány Ferenc, aki ennek a tömeges pauperizálódásnak a fő okozója.
Nagyon utálom e tapsolókat és magukat is, mert tudom, hogy önök köpnek a szegényekre, köpnek az önök miatt szennyessé vált mocsarakban elhullókra (gondoljanak csak az olajprofit kíméletlen hajhászása miatt reménytelenül és örökre elszennyezett, irdatlan területek lakóira a Niger folyó deltájában).
De eközben azért vannak jó hírek is.
Az, hogy az embereknek mind nagyobb számban nyílik ki a szeme.
Még Amerikában is! Ahol a New York Times/CBS februári felméréséből kiderült – az amerikai elit legnagyobb megrökönyödésére -, hogy a megkérdezettek 51 százaléka (tehát már a többsége) egyetértett azzal a kérdéssel, hogy „az Egyesült Államok többet veszít, mint nyer a globalizáció révén”.
Amikor megláttam ennek a felmérésnek az eredményét, először néztem az önök fölött álló tapsolókra gúnnyal.

Eddig az idézet. Érdekes, hogy erre nálunk – mint felhívták a figyelmemet – két internetes portál is a törött lemezről megszokott egyik fő vádjukkal támadták e levelet. Antiszemitizmust emlegettek, amit nem egészen értek. E balliberális portálok szerint tehát az önök tőzsdéje faji alapon működik. Lám-lám, ilyenek helyi rasszistáink.

De ugorjunk, mert a törött lemezeket halálosan unom.

Szóval összeomlottak?

Ugye már nem tapsikolnak?

A felelősség elől meg rohannak?

Tudják, mit mondott erről Sarkozy francia elnök az önök városában újságíróknak az ENSZ Közgyűlésén elmondott beszédében? Idézem egyik kedvenc lapjuk, a Business Week szeptember 25-i számát: „Azt mondják nekem, hogy nem tudjuk, ki a felelős? Tényleg? Milyen érdekes: amikor jól mentek a dolgok, tudtuk, hogy kik kapják a nagy jutalmakat. Milyen furcsa rendszer!”.

Ezt a második levelet nem azért írtam, hogy bemutassam, ez a kis hetilap, amelytől az önök helyi képviselői megtagadják a hirdetéseket (amit fizetett helyi szolgáik azonnal meg is indokolnak), milyen jól látta magukat már akkor, amikor még a világon és még Amerikában is nagyon kevesen értették, hogy magukkal egyáltalában nagy, nagyon nagy baj van. Hanem azért írtam, hogy megköszönjem önöknek azt a tettet, amit mi nem tudtunk volna végrehajtani: véget vetettek annak a neoliberális világrendszernek, amelynek nevében és közvetlen közreműködésével Magyarországot kifosztották és népét megalázták.

De most egy új korszak jön. Ezután önök rettegnek és azok mosolyognak gúnyosan, akik az új világ kialakulásában csak láncaikat veszthetik.

El is fogják. Erre világtörténelmi lehetőség van.

***

Utóirat

Már éppen befejeztem ezt a levelet, amikor egy barátom elküldte az e-mail-t, amit Nebraska szövetségi államba egy évre angolt tanulni küldött 17 éves kislányától kapott. A hosszú levélből egy részletet itt most engedélyével idézek. Azt, amelyből kiderül, hogy túl hamar temettük Dickens-t. Amit 1840 felé írt az akkori Anglia nyomorgó gyermekeiről, az, önöknek „hála”, ismét feléledt 2008 Amerikájában. Az alábbi idézetet az eredetiben hagytam. Még az ékezeteket se tettem ki.

„Hoppa meg nem is meseltem mi lep meg nap mint nap. Az itteni gyerekek szegenysege. Altalabn nem esznek a suliban, szoval nem sok diak, mert $1.50 sok egy ebedert, amibe naggyabol es laktato etel van benne innivaloval. Szoval mindenki az asztalnal, ahol en vagyok, ehsegtol kopogo szemmel figyel engem. Ebed utan neha veszek valami edesseget vagy chipset. Megtalaltam a kedvencemet a cinnamon rolls-t ami fahejas csigatekercs, kulonbozo bevonattal. Rendkivul finom. Egy csomalogasban 2 tekercs van. Miutan megettem az elsot, Jasmine elvette a masikat, mert, hogy o szeretne enni es, hogy finomnak latszik, a meglepodestol szohoz sem jutottam es mikor mar majdnem beleharapott megkerdezt, hogy az ove lehet e. Ekkor mar azt mondta, hogy igen. Aztan masnao ismet vettem egy ilyen 2 reszbol allo finomsagot, aminek a masodik reszet Jasmine mar automatikusan elvett, mire mondta, hogy bocsi, de nem adom oda. Erre valaszkent azt kaptam, hogy mivel tegnap finom volt, ezert o ma is meg akarja enni. MOndtam, hogy ha akar akkor vegyen maganak, a valaszt sejtettem, nincs penz nala. Ez mar nem hatott meg es mondtam neki, hogy hat akkor itt az ideje es kikaptam a kezebol mire majdhogynem magutott, szoszerint kitepte a kezembol. Ezek utan mar el is ment az etvagyam. Raadasul ossze vissza lett nyomkodva, de Jasmine orommel elfogyasztotta. Es itt nem arrol van szo, hogy sajnalom tole, hanem nem fogok magam ilyen konnyen legyozni.

Masnap egy srac kert tolem $1-t es ot mar ismerem es vele joba is vagyok tehat persze adtam. Erre tobb ember is felenk fordult, mindenki meglepodott azon, hogy odaadtam $1-t Jeremynek, aki persze igerte, hogy visszahozza. Itt ez a mennyiseg, mar mennyiseg. Ezen is elegge meglepodtem.”

Mint feltehetően sokan e levél olvasói közül is.
A jövőben viszont még az eddigieknél is jobban azon leszek, hogy mind kevesebben lepődjenek meg a pusztításon, amit önök Amerikában véghez vittek azon amerikaiak körében, akiktől most a kormány rabolja el utolsó adófillérjeiket ahelyett, hogy önöket felakasztanák.

(Lovas István - Demokrata)