Az éghajlatváltozás, a rendelkezésre álló munkaerő csökkenése, a hasznosítható termőterület visszaszorulása a 21. század mezőgazdaságát is új kihívások elé állítja. Ha más téren nem is, a növekvő nehézségeket az egyszerű fogyasztó is tapasztalja az egyre drágább termékek és a gyérebb kínálat képében, utóbbi esetében évek óta halljuk, hogy egyre kevesebb terem – főleg szezonális – zöldségekből és gyümölcsökből, melyhez magyar viszonylatban még hozzájárul az irreális kivitel és behozatal is.

Sokszor és sokféle kontextusban beszéltünk már a mesterséges intelligencia térhódításáról, a nagy egészből pedig a mezőgazdaság sem kivétel.

A mezőgazdaságban használt AI elsősorban növelheti a hatékonyságot, észszerűsítheti az ágazat folyamatait. S hogy az örök kérdést is feltegyük: elveszi-e a munkát? Bizonyos részben igen, bizonyos szempontból pedig újakat teremt.

Mielőtt rátérnénk a munkaerőre, érdemes áttekinteni, milyen feladatokat végezhet az MI a mezőgazdaságban.

A vad robot című, 2024-es animációs film nem csak az elmúlt évek egyik legjobb (mese)filmje, hanem egy-egy pillanat erejéig azt is bemutatta, hogy a történet által elénk tárt alternatív közeljövőben a robotok bizony mezőgazdasági földeken is szolgálatot teljesítenek, szóval a kérdés a filmesek fantáziáját is megmozgatja.

A mesterséges intelligencia óriási adathalmazt képes tárolni, elemezni, drónfelvételeket készíteni, meteorológiai folyamatokat elemezni, de a talajról, a növényekről és az állatállományról is messze több információt képes feldolgozni, mint a humán erőforrás. A rendelkezésére álló adathalmazzal például járványokat, fertőzéseket is meg tud jósolni, de a jelenség természetesen fordítva is igaz – azt is tudhatja, mit érdemes vetni, termeszteni leginkább a meghatározott időintervallumban, még a fogyasztási trendeket is megjósolhatja. Segíthet a tárolásban, szállításban, amely minimalizálhatja az élelmiszer-pazarlást is.

Az AI optimalizálhatja a vetést, trágyázást, öntözést, a növény- és állatvédelmi folyamatokat. A mezőgazdasági munkagépeket is irányíthatják, ráadásul nagyobb hatékonysággal, mint az ember. Robotok végezhetik a szüretelést is, jóval kevesebb „selejtet” eredményezve, mintha ember szedné a gyümölcsöket. Az állattartásban pedig – ahogy a növénykultúra esetében – hamarabb felismerheti az MI a betegségeket, az állatok szükségleteit, de a szaporodási mintáikat is sikeresen elemezheti. A trágyázáshoz hasonlóan a takarmányozást is optimalizálhatja, így kevesebb lehet a pazarlás.

No de mi a helyzet a munkaerő kérdésével? Gyakorta halljuk – itthon is – hogy a 21. századi ember (kiemelten „a fiatalok”) nem akarnak dolgozni. Ebben a formában ez nyilván egy túlzó általánosítás, annyi azonban igaz, hogy már nem feltétlenül olyan paraméterek mentén szeretne a társadalom dolgozni, mint a korább évtizedekben, és főleg nem akarnak akármit elvállalni. Ez a témakör jóval messzebbre mutat, ám ami itt a lényeg, hogy a hasznosítható, humán mezőgazdasági munkaerő is visszaszorulóban van (kiváltképpen az idénymunka), melyet tőlünk délebbre – de a forró hónapokban akár már itthon is – az időjárási körülmények is megtizedelnek.

Állandó hőhullámokban, az árnyék nélküli földeken végzett folyamatos munka még az egészséges szervezetet is megviseli, a munkáltatónak figyelnie kell a munkavállalók egészségére, hosszabb szüneteket beiktatni, ivóvizet biztosítani stb. Optimalizálni kell(ene) a munkavégzés idejét a hajnali és a késő esti órákra. Hovatovább, korábban beszéltünk arról, hogy fontos a hasznosítható termés maximalizálása, ami azért is lényeges, mert amint arra a Portfolio is felhívja a figyelmet, a főbb növénykultúrák (búza, kávé, kakaó stb.) az éghajlatváltozás miatt a század végére elveszíthetik a termőterületeik felét, ekkorra pedig már a 6-8 órás mezőgazdasági munka is veszélyessé válhat a trópusokon és a mediterrán területeken, annak ellenére, hogy a mezőgazdaság itt egyértelmű húzóágazat a turizmus mellett.

A robotok, és az MI által irányított különböző gépek viszont nem szenvednek a napsugárzástól, nem lesznek rosszul, nincs szükségük pihenőre (csak a karbantartás alatt), éjjel-nappal dolgozhatnak. Logikus hát, hogy hosszútávon – már akinek lesz rá kerete – folyamatosan elkezdi kiváltani a humán erőforrást a mesterséges intelligencia által nyújtott alternatívával. Ha ez így lesz – márpedig ebbe az irányba haladunk, szóval ez inkább kijelentés, semmint kérdés – feleslegessé válnak majd a napszámosok, nem kell szezonmunkások után kajtatni, a fizikai dolgozók, gépirányítók száma is lecsökken.

Ezzel párhuzamosan – nyilvánvalóan kisebb számban – szükség lesz képzettebb munkaerőre. Mezőgazdasági drónpilótákra, digitális tudást felhalmozó mezőgazdászokra, agrárinformatikusokra, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos folyamatokat átlátó technikusokra, mezőgazdasági robottechnikusokra, MI-rendszerkarbantartókra. Az ember jelentősége tehát a fizikai munkáról a technikai, szellemi munkára helyeződik át.

Ezeket a változásokat megállítani nem lehet, csak felkészülni rájuk. Mivel jelenleg fizikai dolgozóból több kell, mint a jövőben az imént felsorolt munkaköröket ellátó emberekből, a mezőgazdaság átalakulása egyértelműen csökkenti az elérhető munkahelyek számát, habár ez talán kevésbé fontos annak fényében, hogy amúgy is munkaerőhiány sújtja az ágazatot. Aki mezőgazdaságban szeretne dolgozni, de valami oknál fogva nem akarja, vagy nem tudja átképezni magát (nincs rá pénze, lusta, nem érdekli, esetleg nincs hozzá érzéke, képtelen rá), az nehéz helyzetbe kerülhet. Mint ahogy azt már megszokhattuk, a kisvállalkozások is. A fejlesztések irdatlan mennyiségű tőkét emésztenek fel, amit csak a legmódosabb cégek – főként a nagyvállalatok – engedhetnek majd meg maguknak, tovább nőhet tehát a szakadék, jóval inkább megerősödhetnek a mamutvállalatok. Ezeket a digitális fejlesztéseket beható segítség nélkül még a középvállalkozások sem engedhetik meg maguknak, kizárólag a tőkeerős gigacégek (hazánkban ehhez még hozzávehetjük a pár tucat mezőgazdasági NER-kegyeltet).

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a mesterséges intelligencia által egyre elkerülhetetlenebbnek tűnő forradalom (ami igazából ebben a percben is zajlik) a mezőgazdaságot is átalakítja majd, de, hogy milyen mértékben és milyen végeredménnyel, azt a 21. század folyamatai, politikai-társadalmi-gazdasági vetületei döntik majd el.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info