Orbán Viktor miniszterelnök, a Kneecap együttes kitiltásával kapcsolatban a tusványosi szabadegyetemen elmondott beszédében a következő, „rendkívüli gondolati mélységekről és erkölcsi érzékenységről árulkodó” kijelentést tette: „A szervezőknek lehetett volna annyi eszük, hogy nem hívnak el antiszemita terrort támogató előadót a Szigetre.” Ugyanezen a napon, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Facebookon (hol másutt) hasonlóképpen „filozófiai összefüggéseket felvillantó és morálisan rendkívül megalapozott” nyilatkozatot tett: „Mindennél világosabban demonstrálja, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) teljesen elvesztette a presztízsét azzal, hogy a testület eljárást indított Magyarországgal szemben, amiért nem tartóztatták le Budapesten az izraeli miniszterelnököt.” A Külgazdasági és Külügyminisztérium közleménye szerint pedig az ICC ezzel a lépésével megmutatta: „Döntéseit lényegében egyedül a kicsinyes politikai bosszú motiválja”.

Íme tehát Magyarország miniszterelnökének és külügyminiszterének állásfoglalása az immár közel 22 hónapja zajló izraeli mészárlásról, melynek a Gázai övezetben eddig 59 700 halálos áldozata van, akiknek kétharmada nő és gyermek. A sebesültek száma 144 ezer, 14 ezer embert pedig eltűntként tartanak nyilván. A súlyosan sérültek, kezüket, lábukat, látásukat vesztett sérültek között hihetetlenül sok a kiskorú. Százezrek életét fenyegeti az éhezés, a járványos betegségek, mivel az élelmiszersegélyeket az izraeli megszállók csak esetenként engedik be az övezetbe. Súlyos mészárlásokat követtek el az IDF katonái segélyosztó helyeken, élelemért sorban álló civilek közt. Orvosok, mentősök, segélyszervezetek munkatársai, újságírók estek áldozatul az esztelen bosszúnak. Palesztinok ezrei raboskodnak izraeli börtönökben borzasztó körülmények között – miközben a nyugati média továbbra is kizárólag a Hamász fogságában sínylődő izraeli túszok (jelenleg 50-re teszik a számukat) rettenetes sorsát tartja említésre érdemesnek. A nyugati világ politikai körei, hangadó személyiségei – tisztelet a kivételnek – hallgatnak, mellébeszélnek, vagy kifejezetten támogatják a népirtást. Lelkiismeretes, a szörnyűségek láttán megdöbbent és elkeseredett emberek tömegei a földgolyó számos pontján ugyan tömegtüntetéseken fejezik ki felháborodásukat – ezekről a demonstrációkról azonban általában hallgat a fősodratú média. A „demokratikus” Magyarországon pedig „antiszemitának és gyűlöletkeltőnek” nyilvánítanak minden tömegrendezvényt, amelyen a résztvevők tiltakozni szeretnének a gázai mészárlás, kétmillió ember szándékos kiéheztetése ellen. Mindezen szörnyűségek és igazságtalanságok közepette Orbán hosszadalmas beszédében egyetlen szót sem szólt a palesztinok elleni terrorról, de nem volt szava a Libanont, Szíriát, Jement és Iránt ért bombatámadásokkal kapcsolatban sem. 59 ezer ember megölésével, százezernél is több megsebesítésével kapcsolatban csupán „antiszemita terrorról” volt képes hablatyolni, külügyminisztere pedig az ICC „elveszett presztízséről” és „kicsinyes politikai bosszújáról” hadovált.

A Fidesz vezető politikusai, médiamunkásai, szakértői, elemzői, az egész jól megfizetett, hatalmasra duzzasztott kormánypárti siserahad egyetlen tagjának sincsen bátorsága akár csak kételyeit megfogalmazni a miniszterelnök teljesen egyoldalúan Izraelt támogató, a mészárlásról nyilvánosságra került híreket elhallgató, figyelembe venni nem hajlandó, az erkölcsi szempontokat gátlástalanul félresöprő hivatalos állásponttal szemben. (Persze az ellenzéki siserahad sem jobb a Deákné vásznánál – a Mi Hazánk kivételével.) Mindenki állását, megélhetését, jelentős fizetését félti. (Mert azt nem tudom elhinni, hogy ne lennének tisztában azzal, mi is történik immár lassan két éve a Gázai övezetben, általánosságban pedig közel 80 éve, vagy 100 esztendeje Palesztinában.) Hogy a kormányfő szavaival éljek: „Ennyire fontos a pénz”, kedves fideszes politikusok, újságírók és szakértők? De hogy a Bálványosi Szabadegyetemen összegyűlt sok ezer Fidesz-szimpatizáns, az úgynevezett Harcosok Klubjának vagy a szerveződő „Digitális Polgári Köröknek” a tagjai, a fideszes talpasok között sincsen egyetlen tisztességes ember sem, akinek van tudása, erkölcse, és bátorsága felemelni a szavát a Gázai övezetben (és egyre inkább már Ciszjordániában is) zajló öldöklés ellen, vagy legalább kételyeit megfogalmazni ebben a mélységesen erkölcsi kérdésben? Még annyit sem volt képes kinyögni egyetlen kormánypárti vagy ellenzéki balliberális közéleti személyiség, újságíró, egyetemi tanár, biztonságpolitikai szakértő sem, hogy ugyan „mélységesen elítéljük az Hamász 2023. október 7-i barbár terrortámadását” (persze már itt is kellene beszélni az okokról, előzményekről, de rendben, ne tegyék), de a „válaszcsapás túlzás”, a „civilek életének megóvása fontos”, „mérsékletre, az ártatlan életek megóvására, a humanitárius segélyek szétosztásának engedélyezésére szólítjuk föl Izraelt”? Ennyi sem telik ki tőlük?

„Hát ennyire fontos a pénz (és az ahhoz kapcsolódó hatalom)?” (Nógrádi György, biztonságpolitikai szakértő annyit azért legalább többször elmondott, hogy „Izrael ugyan háborúit katonai téren megnyerte, de politikailag elveszítette”, és szerinte pontosan ez történik most is. Bogár Lászlónak pedig még azt is elnézik, hogy „izraeli világbirodalomról” beszél, melynek – a nemzetállamuk fenntartása mellett – további létéért küzd szerinte Izrael, bár mint a Tanár Úr többször hangoztatta, „ő teljesen megérti őket, a helyükben ő sem cselekedne másként”. Tényleg, Tanár Úr? Éppen Ön mondja ezt, aki oly szívhez szólóan tud beszélni a szakralitásról és az ahhoz kapcsolódó transzcendens hitről és erkölcsiségről?)

De ugye nem lehet beszélni a gázai borzalmakról, mert az „antiszemitizmus” lenne, és nem illeszkedne a zéró tolerancia keretei közé. (Hogy a zéró tolerancia, valamint a sajtó-, vélemény-és gyülekezési szabadság miképpen viszonyul egymáshoz, az egy tabukérdés, melyről soha nyilvános vita nem volt. Pedig igencsak aktuális lenne.) Hogy mennyire nem antiszemitizmus a tömeges mészárlás ellen tiltakozni, azt Máté Gábor példáján keresztül szeretném megmutatni. (És nem ő az egyetlen, aki zsidó létére határozottan felemelte a szavát a gázai szörnyűségek láttán.) A gázai vérengzésről hallgató vagy éppen a kötelező narratívát szajkózó értelmiség körében a ritka kivételek egyike Máté Gábor, a zsidó származású, 1944-ben Magyarországon született, családjával együtt 1956-ban Kanadába kivándorolt orvos, pszichológus. Annak ellenére, hogy anyai nagyszülei Auschwitzban haltak meg, és fiatal korában maga is cionistának vallotta magát, több interjúban és nyilatkozatban fejezte ki mélységes elkeseredettségét a Gázai övezetben zajló vérontás, sőt általánosságban a palesztin népet immár 80 éve sújtó borzalmak miatt.

„Tömegek élnek évtizedes elnyomás alatt és kiszolgáltatottságban, éheznek, szenvednek a víz és az egészségügyi ellátás hiányától. Nem lehet eltekinteni, semmibe venni a szenvedésüket, mert annak ilyen borzalmas és elviselhetetlen következményei lehetnek” – nyilatkozta például nem sokkal a gázai mészárlás újabb felvonásának kezdete után, 2023. október 22-én a 444 című, vadliberális lapnak. Az interjúban többek között az alábbi kijelentéseket tette: „A gázai lakosság 70 százalékát Izrael mai területéről üldözték el, és soha nem térhettek vissza. Én Pesten született zsidóként, holnap visszamehetek Tel-Avivba, és kérvényezhetem az állampolgárságomat a right of return joga alapján, de a Jeruzsálemben született palesztin barátom még látogatóként sem utazhat be – ez képtelenség”. Igaz, élesen elítélte és háborús bűncselekménynek nevezte a Hamász 2023. október 7-i Izrael elleni támadását, amelyre szerinte „semmilyen mentség és értelmes emberi magyarázat nincs”. Ugyanakkor (és Hamász akciójával kapcsolatos állásfoglalásának némileg ellentmondva) hozzátette: „Megérteni is alig lehetséges, ám ha legalább megkíséreljük felfogni, látnunk kell, kik a palesztinok és min mentek keresztül. Ciszjordániában jártam tavaly, ahol olyan nőkkel dolgoztam együtt, akiket izraeli börtönökben kínoztak meg, elviselhetetlen volt látni, milyen szenvedést kellett megélniük. A legbrutálisabb erőszakot kell elszenvedniük. Gáza, jártam ott, még annál is pokolibb hely.

Ahogy Baruch Kimmerling, a jeruzsálemi Héber Egyetem egykori szociológiaprofesszora mondta: »Gáza a világ legnagyobb koncentrációs tábora.« Tömegek élnek évtizedes elnyomás alatt és kiszolgáltatottságban, éheznek, szenvednek a víz és az egészségügyi ellátás hiányától. Nem lehet eltekinteni, semmibe venni a szenvedésüket, mert annak ilyen borzalmas és elviselhetetlen következményei lehetnek.” Érdemes továbbá idézni a 444-nek adott az interjú egy másik részét, mert ha van tisztességes, példamutató, a szó legszebb értelmében emberi gondolkodás, akkor Máté Gábor alábbi kijelentései erről tanúskodnak: „Amikor cionista voltam fiatal koromban, egyféle szemüvegen keresztül láttam a világot; csak egyféle szenvedésre voltam érzékeny. Fogalmam sem volt arról, hogy az igazságnak van másik oldala is. De a tapasztalataimnak köszönhetően képes voltam megváltoztatni az álláspontomat. Az ilyen helyzetben a tudatosság és éberség segít a legtöbbet. Nyitottnak kell lennünk erre. Ezzel nem adjuk fel magunkat, és azt, ahonnan jövünk, csak megértjük a másik álláspontját.”

Nos, mondhatjuk persze, Máté Gábor „kifogástalan globális pedigréjének” és idős korának (81 esztendős) köszönhetően immár követheti lelkiismerete szavát, szembeszállhat a nyugati világban uralkodó Izrael-párti vezető rétegekkel és a cionista médiával. Ugyanakkor úgy hiszem, az egész világ szeme láttára lassan 22 hónapja tartó gázai öldöklésnek és az esetleges etnikai tisztogatásnak (a palesztinok tömeges kitelepítésének) messzire ható következményei lehetnek.

Mert hiába lesz a Földön akár „százéves béke” a három világhatalom együttműködése révén, ha egy nép tízezreit le lehet mészárolni, szülőföldjét földig rombolni, milliókat hazájukból elűzni. Tudom, voltak szörnyű népirtások a történelem során, és világnak nem lett vége. Most sem lesz. Azonban az úgynevezett „világfaluvá” zsugorodott Földünkön mindenfajta tömeges erőszak a bosszú és a gyűlölet szellemének soha nem látott mértékű elszabadulásához vezet. Főleg akkor, ha a „nemzetközi közösség” mentegeti, elhallgatja, támogatja a bűncselekményeket. De még utólagos „megbánás”, az események későbbi „átértékelése” sem jöhet szóba (mint az megtörtént például az indiánok kiirtása, a második világháború idején a tengelyhatalmak részéről elkövetett vagy épp a kommunista tömeggyilkosságok, stb. során), mert az megrengetné a Nyugatot irányító „államok fölötti hatalom” uralmának alapjait. Ha sikerül elkerülni egy hosszan tartó háborúskodást, ne adj Isten a 3. világháborút, sajnos akkor is a teljes törvénytelenség, az anarchia, a terror, a bosszú, szelleme fog eluralkodni a világban, és még a „három test” újabb egyezménye is csak nagy nehézségek árán lesz képes élhető, a méltó emberi élet megvalósítására alkalmas társadalmi-gazdasági viszonyokat teremteni a Földön.

G.B.