Léteznek politikai szörnyszülöttek, nem kevesen. Nem feltétlenül személyekre gondolok, hanem intézményekre, félrevezető propagandára, vagy konkrétan magára a keretre, melyben a politizálás történik. A szörnyszülöttek képzeletbeli listáján mindenképpen előkelő helyen szerepel az angolszász világ politikai váltógazdasága, amelyben (Angliában és az Egyesült Államokban egyaránt) két nagy párt váltogatja egymást a hatalmon, ráadásul úgy, hogy ha a felszínen látszólag különböznek is, némi enyhe színárnyalattól eltekintve igazából ugyanazt a rendszert tartják fent, nem változtatnak érdemi módon a kereteken.

Illusztráció: Jess Frampton

Talán pontosan ezért (is) ütött nagyot Elon Musk bejelentése új politikai formációjáról, az America Party-ról, amely deklaráltan ezt a kétpólusú – helyesebben fogalmazva egypólusú – világot akarja megbontani.

Noha nem feltétlenül reprezentatív egy X-en való szavazás, láthatóan van igény egy ilyen pártra, már csak az a kérdés, hová pozicionálja majd magát, itt pedig el is érkeztünk a másik lényegi ponthoz is.

Nem mindegy, hogy ki jelent be egy új pártot, főleg egy ilyen messzemenőkig kötött közegen belül. Elon Musk személye – még az ellentmondásokkal együtt is – van annyira érdekes, hogy ez ember érdeklődve kövesse a fejleményeket, hiszen üde színfolt az Egyesült Államok politikai porondján, habár valljuk be, a Trumpok és Bidenek világában nem nehéz kitűnni.

Előbbi meg is fenyegette a milliárdost, hogy deportálja Dél-Afrikába, ami nyilvánvalóan egy újabb, Trumpra oly jellemző üres fenyegetés, de ez, s amilyen hevesen a pártalapítás hírére reagált („Musk elszórakozhat vele, de nevetséges”, vagy „a rendszert nem erre találták ki”), talán kelthet némi aggodalmat a jelenlegi elnökben.

Persze az Egyesült Államok nem Magyarország. Egy országos méretű pártot az összes létező államban be kell jegyeztetni a siker érdekében, vagyis 50, döntő többségében Magyarországnál jóval nagyobb méretű államban. Így talán nem is csoda, hogy a bejelentés óta eltelt két hét alatt nem sok új információt kaptunk az új formációt illetően, igaz, talán Amerikát is elérte a jól ismert nyári uborkaszezon.

Hogy Musk mennyire is gondolja komolyan a kétpólusú rendszer megbontását, azt természetesen nem a szavak, hanem a tettek fogják eldönteni, mint ahogy azt is, hogy ha sikerül is az új politikai erő színpadra programozása, mégis mit várhatunk tőle. Mindenesetre egy érdeklődő várakozást mindenképpen megelőlegezhetünk a milliárdosnak, s nem kizárólag a politikai tér lehetséges felforgatása miatt, hanem bizonyos „ígéretes jelenségeknek” köszönhetően is. Előbbi éppen most izzik.

Az amerikai közbeszédben időről időre visszatér az Epstein-ügy, s az a bizonyos „nem létező” lista. A hullámok már Trump feje körül verdesnek, s még a támogatói sem értik, miért nem erőlteti ő is a tisztánlátást az ügyben. Nyilván ettől még nem állíthatjuk, hogy érintett a dologban, de az is egyértelmű, hogy nem a semmiért tartja vissza az aktákat.

Az Epstein-ügy kiváló lehetőség a betokosodott amerikai politikai rendszer felszámolására

Musk azonban a kezdetektől követelte a teljes ügy felderítését és megosztását a nyilvánossággal, sőt, ez volt az egyik szakító oka az elnökkel, hovatovább a milliárdos egyenesen azt állította, hogy Trump érintett a botrányban. Mivel az Epstein-ügy lavinát indítana a jelenlegi politikai rendszerben, abból egy harmadik erő (amely ráadásul követelte a nyilvánosságot) elképesztő méretű muníciót tudna begyűjteni. Másik oldalról pedig Trump azért is maszatolhat, mert egy ilyen ügy teljesen átalakítaná az erőviszonyokat, felborítaná a status quót. Mindez persze kellemetlen az elnöknek, hiszen korábban ő is teljes átalakítással házalt (a szokásos nagyotmondások, ugye), a támogatói viszont továbbra is ezt követelik tőle. Ha lép, ha nem, Trump számára nincs jó válasz.

Trump is hülyének nézi a saját választóit

A másik ígéretes indok Musk mellett, az a „házi” mesterséges intelligenciája, vagyis a Grok. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy lassan két kezünk is kevés ahhoz, hogy megszámoljuk, hányszor okozott „botrányt” ez az MI (pár példa itt és itt, meg itt), szinte biztos, hogy figyelemfelhívó szándékosság áll mögötte, nem „programozási hiba”.

Ha ez az állításom pedig igaz, akkor az azt jelenti, hogy Muskék új technikákat használnak a lakosság informálására, s mivel a milliárdosnak saját „világa” van, a zsidó cenzúra nem érheti utol őket, maximum a lakájmédia böföghet „cáfolatot”, mint ahogy a Telex tette itthon.

A magam részéről érdeklődve figyelem Musk politikai törekvéseit, s ha a félig ismeretlenre az ember nem tud rögtön egyértelmű igent mondani, soha ilyen jó alkalom nem volt még a kétpólusú rendszer „megfelelő helyről” érkező szétzilálására.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info