Döbbenettel olvastam, hogy román soviniszták egy csoportja arra készül, hogy Budapestre utazzon és a Kossuth téren emlékezzen meg az 1919-es román megszállásra. Erről portálunkon is beszámoltunk, és Novák Előd, a Mi Hazánk alelnöke is írásbeli kérdéssel fordult a Belügyminisztérium felé. Keresem és nehezen találom a jelzőket erre a pofátlanságra, amit ezek a románok terveznek. Az biztos, hogy ez nem történhet meg.

Kép: www.activenews.ro

Ha ez megtörténik, akkor az a magyar nemzet méltóságának olyan szintű meggyalázása, és akik ehhez asszisztálnak, olyan szinten ássák el magukat, hogy arra megint csak nehezen találom a jelzőket. Hazánk történelmének egyik legmélyebb pontja volt, amikor a románok bevonultak Budapestre, természetesen megtartva „jó szokásukat”, raboltak és fosztogattak. Ez ment nekik, más nemigen.

Ugyanis az 1919-es román bevonulás Budapestre szinte ellenállás nélkül történt meg. A történet a a magyarellenes Tanácsköztársaság bukásához, illetve az azt megelőző és követő katonai és politikai eseményekhez kapcsolódik. A Tanácsköztársaság augusztus 1-jén lemondott, és egy szociáldemokrata vezetésű kormány vette át a hatalmat (Peidl Gyula kormánya), de ez nem tudta stabilizálni az országot. A román csapatok augusztus 4-én vonultak be Budapestre.

Komoly harcok nem voltak a fővárosban: a magyar hadsereg a korábbi bolsevik pusztítás miatt már olyan állapotban volt, hogy nem állított fel jelentős védelmet. A Tanácsköztársaság hadereje szétesett, a polgári lakosság és az új kormány sem tanúsított ellenállást. A románok gyakorlatilag akadálytalanul vonultak be Budapestre, ahol katonai megszállást vezettek be. A román megszállás több mint három hónapig tartott (1919. augusztus 4. – november 14.). Ezalatt jelentős mértékű rekvirálásokat végeztek (vasúti járművek, élelmiszer, ipari berendezések stb.), ami súlyos gazdasági károkat okozott. Ezek a napok egybeforrtak a történelmi emlékezet tekintetében mindabban, ami Trianonban történt.

Mint említettem, komoly harcok nem voltak Budapesten akkor már. Óhatatlanul felteszi az ember a kérdést, hogyan vitézkedtek a román csapatok akkor, amikor harcba is kellett bocsátkozniuk? S már arra sem volt idejük, hogy átálljanak. Nézzük csak.

1916 augusztusában Románia – lényegében – hadüzenet nélkül megtámadta Magyarországot és betört Erdélybe. De a román támadás totális kudarcba fulladt, és a román hadsereg súlyos vereséget szenvedett. A román megszállás alatt már akkor több esetben történtek atrocitások a magyar lakossággal szemben, ezekben már 1916-ban is jeleskedtek, ám mikor ténylegesen képzett haderővel találkoztak, már nem voltak ilyen jelentősek. E témában bátran ajánlom Maderspach Viktor Az oláhok vérnyomában c. könyvét, ahol a szerző kiválóan megírta a románok pánikszerű menekülését.

Ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország gyorsan reagált: egy német–osztrák–magyar hadsereg (Erzherzog Karl, majd Falkenhayn vezetésével) ellentámadást indított. A legismertebb hadművelet a brassói csata volt (október), ahol a románokat visszaverték. Később a Kárpátok vonalán túl is támadásba lendültek a központi hatalmak, betörtek Romániába, és elfoglalták Bukarestet (1916. december 6.). Románia nagy területeket vesztett, és az ország nagy része német és osztrák–magyar megszállás alá került.

Egyébként pedig még engedtessék meg egy gondolat, hogy akkor, mikor Európa és a fehér civilizáció soha nem látott kihívásokkal néz szembe, amelyek éppúgy érintik Magyarországot és Romániát, de mégis legyenek olyanok, akik ilyen soviniszta akciókon törik a fejüket, ez rögtön megvilágítja számukra, hogy igazi idiótákról van szó. Ez persze nem mentség számukra, semmi keresnivalójuk Budapesten, takarodjanak a Kárpátokon túlra.

Lantos János – Kuruc.info