Mint ismeretes, az elmúlt napokban az úgynevezett Pride (értsd: homoszexuális vonaglás) tematizálta a közbeszédet, beszéltek arról, hogy itt a „szabadságjogokért” álltak ki, miközben látható, hogy az égvilágon semmitől nem kell tartaniuk, a Fidesz sokadjára térdelt le az LMBTQ-lobbi előtt. Miközben ezek az események zajlottak, Magyarországon történtek olyan dolgok is, amelyek valóban érintették sok ember mindennapi életét, mégpedig egzisztenciálisan. Értük senki nem emelt szót, a baloldalinak mondott pártok is inkább saját teherautóval bohóckodtak a deviánsok között, egy-két kivételtől eltekintve, de a fókusz egyértelműen a természetellenes fajtalankodók támogatásán volt.

Gyöngyösön többen a sajtóból tudták meg, hogy nincs már munkahelyük (fotó: Czímer Tamás / Heol.hu )

Az elmúlt napokban nagyon sok magyar dolgozó került az utcára. Sőt, az elmúlt egy évben majdnem 5 ezer fővel csökkent a dolgozói létszám a legnagyobb hazai ipari üzemekben. Hogy mi lett velük? Ez nem sokakat érdekelt, ezt nem tematizálta a sajtó, erről nem folytak viták, a politikát a siralmasan alacsony színvonalú mémpolitizálás határozta meg.

Az ÁSZ egyik friss jelentésében olvasható, hogy a kormány 2020 és 2023 között több százmilliárdot költött beruházásokra, de ezek hatásait, vagy azt, hogy egész pontosan mire mentek ezek az összegek, nem verik nagy dobra. Mert jellemzően ezek nem igazán mennek bérfejlesztésre, ellenben a globális nagyvállalatokat vissza nem térítendő milliárdokkal szórták meg, cserébe semmi olyat nem vártak lényegében, amelyek a munkavállalók érdekeit szolgálnák. Igaz, lassan magyar munkavállaló sem lesz, mert egyre több a vendégmunkás...

De nézzük csak, mit „szorított ki” a nyilvánosságból az elmúlt napokban a deviánsok parádézása.

Elég, ha csak a Dunaferr példáját nézzük: a gyárnál 2500 dolgozót bocsátottak el. Bár a kormány hivatkozhat arra, hogy a problémák még a 2000-es évek elején kezdődtek a vitatott orosz-ukrán privatizációval, az sem mellékes, hogy a későbbi indiai tulajdonosoknak kedvezményes feltételekkel adták át az irányítást – jelentős állami támogatás és hitel mellett. Az eredmény: a gyár végül nem kapott érdemi segítséget, a pénzek zöme pedig nyomtalanul eltűnt. A kormány csak általános ígéreteket és múltba mutogató nyilatkozatokat tett, a balliberális-globalista ellenzék pedig szinte hallgatott. A kérdést egyedül a Mi Hazánk vetette fel.

Hasonlóan elkeserítő volt a gyöngyösi gyár dolgozóinak esete, ahol az olasz tulajdonosok egy rövid üzenetben közölték 165 emberrel az elbocsátásukat. Ráadásul – kapaszkodjunk meg – mindezt egy néhány soros Messenger-üzenetből tudták meg! Ez az eset is jól mutatja, mennyire védtelenek a munkavállalók, ha nincs mögöttük erős szakszervezet. A magyar munkások tömegei olyan közegben dolgoznak, ahol jogaik gyakran csak papíron léteznek, és elbocsátás esetén nemcsak gazdaságilag, de társadalmilag is láthatatlanná válnak.

Erősen szimbolikusnak érzem tehát az elmúlt napok eseményeit. Adott egy teljesen hiteltelen, a saját törvényeit is betartani képtelen kormány, amelyről kiderül, hogy a gyermekvédelmet nem gondolja komolyan, mint ahogy a többi normalitáspárti nyilatkozat is puszta politikai számítgatás eredménye. Az ország vezetésére pedig egy olyan ember  jelentkezik, aki – nem kis feladat – egy személyben megtestesít minden olyan viselkedésformát, amit joggal utál mindenki a NER-ben. A közös pont pedig az, sem Orbán Viktornak, sem Magyar Péternek nincsenek elvei.

Eközben azok a dolgozó tömegek, akik hónapról hónapra élnek, akik sokszor napi 10-12 órát is dolgoznak, azt látják, hogy évek óta nem tudnak egyről a kettőre jutni, sőt, az elmúlt években a brutális infláció miatt már csúsznak is lejjebb. És egyre több helyen közlik velük: nincs szükségünk rád, mert a filippínók, indiaiak kevesebbért is elvégzik a munkádat, ráadásul még családjuk sincs!

Így néz ki a nemzetire mázolt vegytiszta liberálkapitalizmus, amelynek természetesen annyi köze van a valódi nemzeti gondolathoz, mint Szájer Józsefnek egészséges és normális nemi orientációhoz, vagy Mészáros Lőrincnek a szerény életmódhoz...

Lantos János – Kuruc.info