A közel-keleti terrorállam hadviselésének a nyílt, fegyveres konfliktus csupán egy módszere a sok közül. Irán esetében Izrael kihasználja azokat is, akik különböző okokból, de szembe kerültek az ország jelenlegi vezetésével. A nemzetközi közösség részére így olyan módon tudják magukat beállítani, mintha „felszabadítanák” az országot, iráni viszonylatban pedig meg tudják bontani a nemzet egységét, mely egy háborúban kiemelten fontos szempont.
Reza Pahlavi, az egykori koronaherceg 2023 áprilisában még Izraelbe is elment parolázni, hogy "hidat építsen" Izrael és az irániak között. Az utolsó iráni sah legidősebb fia az Egyesült Államokban és Franciaországban él, itt éppen beszédet mond a Richard Nixon Elnöki Múzeumban és Könyvtárban a kaliforniai Yorba Lindában 2024. október 22-én (fotó: Patrick T. Fallon/AFP/Getty Images)
Ezt a módszert persze nem Izrael találta ki (történelmi példát hozva, a második világháború alatt mind a kapitalisták, mind a bolsevisták is igyekeztek megosztani a lakosságot Magyarországon is), de mindig vannak olyanok, akiknél a saját, háborút viselő országának hátba döfésének gondolata termékeny talajra hull – általában pont akkor, amikor történetesen nem is az adott ország az agresszor. Mivel Magyarországon Orbánéknak köszönhetően javában zajlik a „zsidó reneszánsz”, ezért a Neokohn nevű zsidó lapnak „köszönhetően” magyarul is van forrás a jelenségről.
Az irániak fellázítása mögött – ha kivesszük a képletből a zsidókat – a külföldön élő iráni politikai ellenzék áll nagyobb részben, illetve hozzájuk csatlakoztak még azok a szintén külföldön élő irániak, akik, ha nem is politikusok, de oly módon foglalkoznak társadalmi kérdésekkel (őket szokták modern szóval „aktivistáknak” nevezni), amely összeegyeztethetetlen a jelenlegi iráni vezetés tradicionális felfogásával, ezért külföldre kényszerültek, vagy csak mentek maguktól, később azt állítva, hogy üldözték őket.
Közös bennük, hogy a saját egyéni céljaik elérésének érdekében még az is belefér nekik, ha a zsidók porig rombolják az országot, amelynek esélyét egy belső zendülés természetesen csak növelné. Nonszensz és röhejes, de a „száműzött” Reza Pahlavi egykori koronaherceg az iráni vezetést okolta az Izraellel való háborúért, és arra biztatja az irániakat, hogy saját hazájuk ellen dolgozzanak, „utcai tüntetésekkel és országos sztrájkokkal döntsék meg az Iszlám Köztársaságot”.
Ali Hámenej, az Iszlám Köztársaság irániellenes rezsimjének ostoba vezetője ismét háborúba sodorta Iránt; egy háborúba, amely nem Irán és az iráni nemzet ellen irányul, hanem az Iszlám Köztársaság és Khamenei ellen.
Igen, ezeket a szavakat nem Benjamin Netanjahu írta, hanem Reza Pahlavi. Ezt követően pedig nyíltan is a háború szabotálására buzdított, amely végső soron Irán pusztulását okozná:
Üzenetem a katonaságnak, a rendfenntartó erőknek és a biztonsági erőknek: ez a rezsim és korrupt, alkalmatlan vezetői nem értékelik az életeteket és Iránunkat. Határolódjatok el tőlük, és csatlakozzatok a néphez. Az iráni nemzet harca az Iszlám Köztársaság romboló rezsimével Irán visszaszerzéséért és újjáépítéséért folyik. Ezekben a nehéz időkben veletek vagyok. Mindannyian együtt küzdünk, és győzni fogunk.
Egyetlen rakéta sem annyira értékes az ellenség szemszögéből, mint az ilyen „kibeszélő” személyiségek, ezt mi magyarok is jól tudjuk, melyre Netanjahunak igazából csak „ráerősíteni” kellett, melyet meg is tett, hiszen így hitegette az irániakat:
A mi harcunk nem ellenetek folyik. A mi harcunk az ellen a brutális diktatúrával folyik, amely 46 éve elnyom titeket. Hiszem, hogy a felszabadulás napja közeleg. És amikor ez bekövetkezik, a két ősi nép közötti nagy barátság ismét virágozni fog.
Hasonló álláspontot képvisel az iráni ellenzék azon része is, amelyek többgenerációs leszármazottai már a befogadó ország tagjaiként azonosítják magukat. Furcsa, de ebben az esetben ezzel a szemlélettel a Neokohnnak sincs semmi baja, csak akkor tesz különbséget, ha antiszemita bevándorlókról van szó.
Ilyetén „iráni származású HOLLAND törvényhozóként” hivatkozik arra a Ulysse Ellianra is, akinek az izraeli támadásról valamiért az jutott eszébe, hogy „az iráni nép a szabadságot akarja”, s nem, nem a zsidók ellen, hanem a jelenlegi iráni vezetéssel szemben.
“Rising Lion”.
— Ulysse Ellian (@UlysseEllian) June 13, 2025
De Perzische leeuw zal herrijzen. De Iraanse bevolking wil niets liever dan vrijheid en dit mullah regime met de revolutionaire garde zal tot een einde komen. ✌🏻 pic.twitter.com/A3C713Xgxy
Volt is, honnan tanulnia, hiszen apja, Afshin Ellian maxolta ki a gusztustalanság fogalmát, amikor a zsidó bombázásokat és az irániak likvidálását ünnepelte:
Az iráni Forradalmi Gárda parancsnokai, akik tegnap este a pokolra kerültek, valóban irániak gyilkosai voltak, köztük azoknak a bátor nőknek is, akik a Nők, Élet, Szabadság tüntetéseken vettek részt. Nincs irgalom az IRGC parancsnokai iránt. Keljetek fel, iráni emberek, és vessetek véget ennek az Irán-ellenes rendszernek, mielőtt túl késő lesz.
Ezek a külföldön, teljes nyugalomban tengődő „bátor emberek” azzal érvelnek, hogy Izrael pusztán prominens vezetőket és katonai létesítményeket támad, ami egyrészt persze nem igaz (olyannyira nem, hogy a terrorállam védelmi minisztere a teheráni lakosságot fenyegeti), másrészt ha így is van, akkor is a hazájukat támadja egy külső, idegen, maximális mértékben ellenséges ország, de láthatóan ezeket a Nyugat-Európában lebzselő „üldözött” politikusokat az ilyesmi nem érdekli.
Nekünk, magyaroknak ez a mentalitás talán azért lehet még visszataszítóbb, mert a 20. században mi is megtapasztaltuk, miként működik ez, hiszen a két világháború között – és a második világháború alatt – ugyanezt művelte velünk a bolsevista keleti, kisebb részben pedig a nyugati, vegyesen kapitalista és bolsevista emigráció.
Noha ezek az emberek szégyenérzet nélkül okoskodnak a biztos távolságból, jóval több szárad a lelkükön, mint néhány nyilatkozat: saját hazájuk és népük pusztulásának elősegítése, szabotázs, no és persze az agresszív cionizmus, és úgy általában a zsidó érdekek támogatása.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
