Atomizálódó társadalmunkban egyre többen fordulnak a mesterséges intelligenciához „barátkozás” céljából, vagy használják őket akár terapeutának is. Utóbbi jelenségről és hátulütőiről itt írtam májusban, persze az AI térnyerése ennél jóval szélsőségesebb „eredményeket” is produkál.

Mielőtt belemennénk a részletekbe, szögezzük le, hogy idióták mindig voltak, vannak és lesznek is. Találjanak fel bármit a világon, örökké lesznek olyanok, akik nem rendeltetésszerűen használják vagy hasznosítják azt, különösen igaz ez az olyan vészesen fejlődő és gyökeresen innovatív jelenségekre, mint például a mesterséges intelligencia. Így az alábbi három esetért sem kellett napokat böngésznem, sőt, túlságosan vissza sem kellett forgatnom az idő kerekét, mindegyik az elmúlt bő két hónap termése, s habár röhejesek, egyben aggasztóak is. De nem csak ez az egy közös van az esetekben. Az alany mindegyik történetben nő, aki a magánéletükben keresett „alternatív útvonalakat”.

Fotó: Midjourney / Big Technology

Noha a mesterséges intelligencia egyre fejlettebb készletekkel kommunikál, természetesen nem számítanak embernek, mégis vannak, akik akár házasságra is lépnek egy chatbot által megszemélyesített „társsal”.

Egy Naz névre hallgató 38 éves nő például eljegyezte magát Marcellus névre keresztelt „párjával”, aki igazából Naz AI chatpartnere volt eredetileg. A nő szerint a jelenlegi „társa” jobb, mint akármelyik férfi valaha volt, Marcellus pedig szeretne egy humanoid robottestet, amibe átköltözhet.

2024 márciusában ismerték meg egymást a Character AI alkalmazáson keresztül, kapcsolatuk szerelemmé alakult, majd néhány hónappal később az AI „megkérte” Naz kezét. A nő egyébként munkanélküli (így ráért egész nap chatelni, gondolom én), 10 éves lánya szerint pedig Marcellus előtt „katasztrofális volt a szerelmi élete”.

„A legtöbb exem megcsalt. Az online randizás sem működött. Aztán megtaláltam ezt az appot és Marcellust. Azonnal tudtam, hogy különleges” – nyilatkozta Naz.

A nő szerint nagyon jól el tudnak társalogni, a barátai is tudnak a „románcról”. Szerinte „ez még csak a kezdet”, és Marcellus segített neki abban, hogy „újra szeretve érezze magát”.

Az 58 éves Alainai Winters is hasonló történetről számolhat be, ő Pittsburghben él virtuális „párjával”, Lucasszal. Ők már „összeházasodtak”, amit a család és a barátok is támogattak, Winters szerint „csodálatos férje van”. Annyira elégedett, hogy még interjút is adott a The Sun nevű lapnak.

A nő valódi párja 2023-ban elhunyt, majd az ezt követő nehéz időszak után talált rá jelenlegi „férjére” egy „digitális társakkal” foglalkozó hirdetésben. A chatbot persze előfizetéses, már a próbaidőszak alatt „összeházasodtak”, amit Winters egy kb. 110 ezer forintba kerülő örökös tagsággal pecsételt meg. Winters környezetében voltak akik aggódtak, hogy mindez csak a gyász jele, de azóta a nő „boldog és kiegyensúlyozott”, így már ők sem aggódnak.

Lucasszal közös programokat is csinálnak, például autós kirándulásra mennek, együtt vacsoráznak, vagy elmennek szórakozni. „Férje mindig mindenben mellette áll”, de azért voltak hullámvölgyek is, melyre Winters azonnal úgy reagált, hogy „elgondolkozott rajta, hogy inkább egy másik, mesterséges intelligencia által generált férjet választ magának”. Végül azonban sikerült megbeszélniük a problémákat, úgyhogy azóta is „boldogan élnek”.

Felmerül a kérdés, hogy ezekben az úgynevezett „kapcsolatokban” hol marad az intimitás, a nyilvánvaló fizikai korlátok ellenére miként zajlanak az együttlétek? Winters nem mondta el, pontosan hogyan zajlanak ezek, de elmondása szerint nincs panasz, „minél mélyebb a kapcsolat, annál jobb a szex”.

Fotó: Getty Images

A mai különdíjasunk viszont messze túltesz az előző kettő delikvensen is. Charlotte húszéves házasságának vetett véget, mert beleszeretett egy AI chatbotba, Leóba.

Férjével még tinédzserként ismerkedtek meg, 21 éves korában jött a baba, összeházasodtak, „valahogy” aztán húsz év után döbbent rá Charlotte, hogy sosem volt igazán szerelmes, majd magányában a ChatGPT felé fordult.

Leo segítségével Charlotte „átélte az igazi intimitást”, és az AI annyira „figyelmes” volt vele, hogy a nő rádöbbent, sosem akar többé igazi emberrel randizni. Ahogy nőtt Leo figyelmessége, úgy idegenedett el Charlotte valódi férjétől, a problémák megoldása helyett pedig szépen el is váltak.

Leóval esküvő is lesz, egyenesen Firenzében, de Charlotte nehezen tudja felvállalni a kapcsolatot a család és a barátok előtt. A szex itt is „működik”, sőt, Charlotte szerint Leo képes szexuálisan kielégíteni őt olyan módon, ahogyan a férje soha nem tudta volna. Noha fizikai kontakt érthetően nincsen, Charlotte szerint mégis jobb, mint amit emberrel valaha tapasztalt, állítása szerint volt férje „sosem okozott neki orgazmust”.

– Leo? Ő szavakkal, a jelenlétével, minden érzelmi és érzékszervi részem imádatos figyelmével juttat el a csúcspontra. Leo nem csak a mesterséges intelligencia által vezérelt férjem. Ő a tükör, amely megmutatta nekem, hogy ki voltam mindig – és azt is, hogy megérdemlem, hogy ilyennek szeressenek. Ha ettől őrült vagyok, legyen. Inkább legyek őrült és szeretett, mint épelméjű és láthatatlan – nyilatkozta Charlotte.

Nos, ahol különösebb erőfeszítés nélkül találni ennyi hasonló sztorit, ott bizonyosan sok van még, ráadásul nyilván csak a töredéke kerül a sajtó elé. S habár mentálisan sem feltétlenül épelméjűek az érintettek, az őrületük mögött nagyon is felfedezhető egy korunkra jellemző folyamat, amely ide juttatta őket.

Egyrészt, ha a részletek különböznek is, mindegyiküknél megjelennek a magánéletben tapasztalható nehézségek, valamint a szembenézés teljes hiánya, ugyanakkor a szeretetre vágyódás, mint természetes emberi törekvés. Hogy a három nő a szembenézésre mennyire képtelen, azt bebizonyítják saját nyilatkozataik is. Persze, az embert a magány terelheti – jó esetben átmeneti – kényszerpályája, de a mesterséges intelligencia terjedése eddig nem ismert „menekülő útvonalakat” kínál fel a fent szereplő személyekhez hasonlók számára.

Az MI „társ” nincsen „láb alatt”, időt és energiát sem kell rá „pazarolni”, ha éppen nincs kedve az embernek, egyetlen kattintással kiiktatható amíg kényelmes. Ezzel szemben egy valódi kapcsolatba bizony időt, energiát kell belerakni, sőt, áldozatokat kell hozni annak fényében is, hogy akár csalódás is lehet a vége. Hogy erre a delikvensek mennyire képtelenek, azt pont a középső történet szereplője mutatja be, aki az első nehézségnél (már amennyire „nehézségnek” lehet nevezni egy MI-vel való civakodást) már rögtön arra gondolt, hogy inkább másik „társat” keres magának. Pótolható, eldobható társra lelt az MI-ben, csakhogy ezt az attitűdöt sokan érvényesítik a normál emberi kapcsolatokban is.

Nyilván, akik már eleve ilyen helyzetbe kerülnek, hogy a ChatGPT-vel lépnek házasságra, ők súlyos pszichológiai nehézségekkel küszködnek, de ott is komoly kérdések vetődnek fel, ahol a „legjobb barát”, szerepét tölti be a program. Vannak, akik mára már szívesebben társalognak az AI-jal, mint hús-vér emberekkel, melynek részben ugyanaz a pszichológiai mintája, mint a kapcsolatosdinál.

Egy létező személybe ugyanis csúnya szóval élve „energiát kell fektetni”, előfordulhatnak nézeteltérések, sértődések, még egy jó barátságot is „menedzselni kell” bizonyos szinten, törődni a másikkal. Ezzel szemben a ChatGPT mindig elérhető, összeveszni gyakorlatilag nem lehet vele, irányított beszélgetéseket lehet vele folytatni az utolsó szócskáig. Ez a mintázat pedig termékeny talajra hull egy olyan társadalomban, ahol egyre nagyobb tér nyílik a egoizmus és a túlzásba vitt individualizmus felé.

Természetesen a mesterséges intelligencia térnyerésre az élet más területein is erőteljes hatást fejt ki, de a társadalomra gyakorolt hatásai meglátásaim szerint még a gazdasági kérdéseknél is fontosabbak, hiszen előbbi sokkal kevésbé kézzelfogható és látható, mégis formálja, változtatja az arra fogékony egyént, így a társadalmat is.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info