Nos, eljutottunk ide is, Gulyás Márton, a szélsőbaloldali Partizán műsorvezetője is „rasszista” lett. Olyannyira, hogy egy cigányzenekar a Schindler-listája című holokausztfilm zenéjét húzta el neki köztéren figyelmeztetésként, mielőtt még beköszöntött volna az új „vészkorszak”. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk, hogyan érkeztünk el a magyar valóság újabb szürreális, de kétségkívül nevetséges fejezetéhez.

Mintegy két héttel ezelőtt Gulyás Márton vendége a Partizánban Aranyosi Péter humorista (bevallom, én nem követtem munkásságát, tehát sokat nem tudok róla) volt, ahol sejthető, milyen tónusban rágták át magukat a magyar állapotok szövevényes hálóján, ugyanis azt pedzegették, „mihez kezd egy humorista egy nyíltan elnyomó, a gyűlöletet a társadalom manipulálására használó hatalommal”.

Viszont az adás egy pontján humoros formában előkerültek a cigányok, és Aranyosi „dakotáknak” nevezte őket. Gulyás pedig mindezt szó nélkül hagyta. Ez súlyos hiba volt részéről. Le is csapott rá a Roma Sajtóközpont. Az alábbiakat írták:

Humor és határ: amikor Aranyosi Péter cigányozik, és Gulyás Márton hallgat

A közelmúltban nagy figyelmet kapott Aranyosi Péter humorista Partizánban adott interjúja, amelyben a cigány közösségre burkoltan, de félreérthetetlenül sértő módon utalt. Az ilyen megszólalások nemcsak egyéni ízlést vagy stílust minősítenek, hanem közbeszédet formálnak és társadalmi hatásuk is van. Ezért különösen problematikus, hogy sem a humorista, sem a műsorvezető nem reflektált a rasszista kijelentés súlyára – sőt, Gulyás Márton reakciója az elhangzottakra a cinkos hallgatás volt. Aranyosi a beszélgetés során a következő mondattal „poénkodott”: „...a Petőfi moziban, ahol az első három sorban ültél, akkor tetves lettél a film végére, mert hát mert ott csak a dakoták ültek, és ott mindenki tetvös volt. Hát ilyen egyszerű.”

A „dakoták” kifejezést a hazai szlengben gyakran használják a romákra vonatkozóan – nem véletlenül burkolják eufemizmus mögé a nyílt cigányozást. Aranyosi nemcsak, hogy ezt a sértő, lealacsonyító képet használja, hanem még állítja is: „ilyen egyszerű.” Mintha a társadalmi valóság, a sztereotípia igazolása önmagában humor lenne. A kijelentés nem magányos kisiklás. Aranyosi fellépései során korábban is előszeretettel használt sztereotip kifejezéseket a romákkal kapcsolatban. Az interjúban mesterének nevezi Fábry Sándort, aki hosszú éveken át humorizált a roma közösségek kárára az irónia álarca mögé bújva. Mester és tanítványa. De legalább ennyire elgondolkodtató Gulyás Márton felelőssége is. A Partizán alapítója és műsorvezetője, aki gyakran tematizál társadalmi igazságtalanságokat, ebben az esetben egy szóval sem állította meg vendégét. Nem kérdezett vissza, nem reflektált a kirekesztő nyelvezetre, nem tartott tükröt. Ha egy progresszív médiumban a roma közösség ennyire nyíltan válik nevetség tárgyává, az nemcsak bántó, hanem veszélyes precedenst teremt. A humor lehet kritikus, szókimondó, olykor kegyetlen is – de soha nem lehet rendszerszintű elnyomásra épülő gúny. Egy többségi férfi humorista – országos ismertséggel, biztos anyagi háttérrel – nem élcelődhet olyan embereken, akiket nap mint nap ér hátrány diszkrimináció, kirekesztés és gyűlölet formájában.”

Amint az várható volt Gulyás sietve bocsánatot is kért azért, hogy szó nélkül hagyta a „botrányos” humorizálást, az alábbiakat írta ki közösségi oldalán:

Kedves Roma Sajtóközpont - Roma Press Center!

Nem gondolom, hogy Aranyosi Pétert megalapozottan lehetne rasszizmussal vádolni: de tény, hogy a szóhasználata miatt indokolt lett volna a műsorvezetői visszakérdezés és értelmezés. Ez egyértelműen hiba - az enyém, és nem az alanyé. Köszönöm, hogy jeleztétek az esetet. Értékesnek és fontosnak tartom a magyar médiamunkások tudatosításáért végzett munkátokat, és örülök annak hogy tartjátok annyira fontosnak a Partizánt, hogy jelzitek ha visszásságot tapasztaltok. A jövőben jobban fogok figyelni, és remélhetőleg utólag is azt tapasztaljátok majd, hogy volt értelme a jelzéseteknek. Még egyszer köszi a szakmai visszajelzést, minden jót, barátsággal, gm

Ám a történet itt nem ért véget, most vett csak igazán fordulatot! Mellékesen azt is jegyezzük meg, hogy – természetesen – ráugrottak a fideszes megafonos bohócok is, a „Kopasz” éppen arról próbálja meggyőzni a nagyérdeműt, hogy mennyire sérti ez a cigányokat, és a cigányok mennyire becsületes jótét lelkek, akik mind dolgoznak, és hasonló mesék. Szerinte a cigányokkal kapcsolatos sztereotípiákból az elmúlt 20-30 évben semmi nem volt igaz, és ha volt is probléma a cigányok és magyarok között, az csak azért volt, mert terjesztették ezeket a sztereotípiákat. Jókora ordas nagy hazugság, ugyanis valójában a sztereotípiák a cigányok általános (még ha persze nem mindegyikre igaz, bár ők kisebbségben vannak) viselkedéséből fakadnak.

De a finálé még hátra volt, Gulyás a Partizán kelenföldi kitelepülésén épp Lakner Zoltánnal elemezgette a politikai helyzetet, amikor váratlanul feltűnt egy cigányzenekar, egyikük odalépett Gulyáshoz, bemutatkozván, hogy „ők a dakoták, a tetvesek”, majd a banda elhúzta a Schindler listájának filmzenéjét, erősen utalván rá, ha ők itt nem lépnek közbe, akkor akár újabb holokauszt is kerekedhetett volna. Bizony. Akár Kelenföldön is!

Majd a produkció után – ahogy mondani szokás – szóváltásba keveredett Gulyással, hogy kérjen bocsánatot, aki egyébként elmondta neki és a kamerának is élő adásban, hogy ezt már megtette. Ez nem számított, nem úgy tűnt, hogy felfogta volna a cigány. Őrjöngtek ott még egy sort pár percig, majd távoztak. Alább a teljes beszélgetés, körül-belül a 26. perctől érdemes figyelni:

Kit lep meg, hogy a fideszes sajtó kéjes örömmel hozta le, hogy most aztán jól megkapta a partizános műsorvezető. De mégis mi a konklúzió? Szerintem az alábbiak:

1. A fideszes és a balliberális globalista oldal számára is éppúgy „szent tehén” a cigányság, a valós problémákról nem beszélnek.
2. Gulyás Márton természetesen ellenséges ideológiai oldalon áll, együttérzésre nem számíthat mindezért, hiszen a progresszív kurzus (ebben mondjuk partner volt a fideszes is) kondicionálta a cigányságot arra az elmúlt 30 évben arra, hogy folyamatosan rettegni kell, bármilyen kritika egyenértékű a marhavagonok újbóli elindulásával, hát most akkor csodálkoznak rajta, hogy így viselkednek a cigányok?

Végszóként talán annyi, ez az egész történet egy szatirikus novelláért kínálkozna, hogy megörökítse az utókornak, mennyire agyament kor volt ez a 21. század eleje. Talán lesz, aki megírja...

Henney Viktor – Kuruc.info