A mesterséges intelligencia és a különböző chatbotok végérvényesen megszilárdultak a társadalom szöveteiben, a gyors terjedést pedig elősegítette az egyre szélesebb izoláció, atomizálódás, elmagányosodás. A különböző, AI-alapú beszélgetőpartnereket – mint például a ChatGPT-t – a legkülönfélébb témákban toborozhatjuk unaloműzőnek, rosszabb estben humántársaság-pótléknak.

Hogy a chatbotok népszerűsége mennyire ijesztő módon terjed, arra jó példa az, hogy az elmúlt másfél hétben folytatott beszélgetéseimben három alkalommal is előkerült a ChatGPT – három különböző emberrel, három eltérő témakörben. Mindegyik hajmeresztő volt a maga módján, de a legjobban talán az vágott a földhöz – pedig közvetlenül nem is vagyok érintett –, amikor egy kedves barátom arról mesélt, hogy a barátnője szívesebben mesél a ChatGPT-nek a lelki problémáiról, mint a saját párjának. Egyrészt ez nyilvánvalóan sértő és megalázó a segítő jobbot nyújtó társ részére, másrészt rendkívül mély problémákat vet fel a gondokkal küszködő felet illetően.

Pontosan az hiányzik az MI-ből, ami egy terápiához elengedhetetlen: emberi lélek, együttérzés, a komplex emberi elmének részletes ismerete egyénre szabva (fotó: Pinterest)

Tehát a nagy magányunkban már nem „csak úgy” társalgunk a chatbottal, de konkrétan akkor is tőle kérünk segítséget, ha problémánk, jelen esetben lelki eredetű bajunk van? Normális ez? Ha igen, ha nem, de ez a jövő? Ezt a kérdést igyekeztem körbejárni.

Számos, egymástól eltérő oka van annak, hogy egyre több ember küzd különböző lelki sérülésekkel, traumákkal, kapcsolódási problémákkal, depresszióval. Kár lenne tagadni, hogy mindebben oroszlánrésze van a „lelketlen” 21. századnak is, mely lehet, hogy papíron „szabad”, az egyén mégsem boldogul benne jobban. Ugyanakkor viszont azt sem vitathatjuk, hogy a lelki problémákat nem manapság találták fel. Régebben is léteztek, pusztán nem vettek tudomást róla az emberek, vagy legalábbis nem fektettek rá nagyobb hangsúlyt, nem kezelték – vagy ha igen, akkor máshogy, nem analizálták azt részletesen.

Régebben az egyén többet szocializálódott, a közösséget jobban előtérbe helyező társadalomban pedig talán könnyebben fel lehetett dolgozni e lelki traumákat is, míg ma az elmagányosodás térnyerésével erre szűkösebb lehetőségeink vannak.

Éppen ezért – s mivel a közbeszédben már nem tabutéma a lelki eredetű problémák néven nevezése – megnőtt a pszichológusok iránti „kereslet”. Többé már nem „ciki” segítséget kérni, mint 15-20-25 évvel ezelőtt, a társadalom nem izolálja, nem gondolja „őrültnek” a delikvenseket, a terápia elfogadottá vált. Azonban a „normalizálódás” könnyen összekeverhető elegyet alkot a mesterséges intelligencia térhódításával, s ha ehhez még hozzáadjuk a fentebb felvázolt elmagányosodást, kész is a veszélyes recept, amely a chatbot által nyújtott lelki gondozásról szól. Ennek az aspektusait vetjük most virtuális papírra, pontról pontra.

1. A gyógyulás iránti igény, vagy egyáltalán a lelki eredetű problémákkal való törődés tehát növekvő tendenciát mutat, de mi van akkor, ha a delikvens nem akarja emberi lénnyel megosztani a problémáit, például azért, mert egyre inkább elszokott az emberi társaságtól, a mélyebb beszélgetésektől? Tökéletes alternatíva erre az MI, csakhogy a chatbotnak nincsenek érzései, sem lelke, az pedig mindennél jobban szükséges az ilyen beszélgetésekhez, terápiához.

Lelki eredetű problémáink ChatGPT-vel történő megszakértése tehát úgy működik, hogy a lehető legpontosabban leírjuk, mi nyomaszt minket, ő pedig kizárólag az általunk begépeltek alapján (!) véleményez, osztogat tanácsokat. És nagyjából ennyi.

Nem tud különbséget tenni az alanyok között, hiszen mesterséges, de ez írásban amúgy sem lenne kivitelezhető. Nem gyógyít, mint egy szakember, és nem is nézi az egyéni preferenciákat, mint mondjuk egy life coach.

Már-már félelmetes ütemben képes tanulni az AI, ám ezt egyfajta lelketlenség is kíséri. Hogy lesz-e valaha "lelke" a mesterséges intelligenciának, az a sci-fi témájú alkotások egy izgalmas témája (forrás: scitechdaily.com)

2. Ennélfogva nincsenek emberi érzései sem, s ami legnagyobb baj, empátia sincs benne. A lelki problémára adott reakció csak egy újabb feladat a több millió közül, sőt, mivel eltérő egyénekről beszélünk, ezek az általános, maximum nagy jóindulattal tanácsnak nevezhető, sematikus mondatok akár ronthatnak is az adott személy állapotán.

Mivel tehát nincsenek az AI-nak érzései, nincsen empátiája, nem tud lelki értelemben kapcsolódni a segítségre szorulóhoz. Ráadásul nem látja, de nem is tudná értelmezni sem a beszéd közben történő „néma mozdulatainkat”, gesztikulációkat, szemmozgásokat, amiből egy emberi lény – főleg egy terapeuta, vagy erős empátiával megáldott személy – egyértelmű jeleket tud leolvasni.

Nem tud minket továbbá sajnálni, nem tudja értelmezni eltérő hanglejtéseinket sem (pedig az apró megnyilvánulásokból sokszor több kiolvasható, mint ezer összetett mondatból), futószalagon érkező séma neki minden ember, amely egy szorongó, lelki eredetű problémákkal küzdő egyén számára még rosszabb jelentéssel bír.

3. Merőben más megközelítés, de felmerülhet az is, ha valaki spórolás céljából fordul az otthon könnyen elérhető mesterséges intelligenciához, hiszen egy szakember minden, csak nem olcsó. Nos, talán közhelynek hathat, de lelki egészségünk megőrzésén tényleg nem érdemes spórolni, hiszen az egészség – ide tartozik a lélek is – mindennek az alapja, ráadásul a már tárgyalt módokon a ChatGPT akár félre is tud vezetni.

(Szélsőséges eset, de talán emlékszünk még páran arra, amikor egy fiatal családapát a mesterséges intelligencia meg sem próbált lebeszélni az öngyilkosságról, tragédia lett a vége.)

4. Végül meg kell említenünk azt is, hogy egyre több dolgot végzünk otthon, amelyre a pandémia idején szokott rá a társadalom. Biztos, hogy a lelki eredetű problémákat is egy chatbottal kell megbeszélnünk, vagyis szűken vett értelemben ugyanúgy egyedül?

Korunk egyik legnagyobb paradoxonának tartom, amikor valaki azt írja egy MI-programnak, hogy „magányos”.

5. Összességében tehát az AI nem kompetens a lelki eredetű problémák feltárásában, hiszen pont az az egyetlen dolog hiányzik belőle, amit sosem fognak tudni lemodellezni, beszéljünk akármilyen jó szakemberekről: az emberi lélek.

Persze, sokaknak már az is jót tesz, ha meghallgatja őket „valaki”, de épp annyi idézőjeles „empátiára” lesz képes az MI, mint amennyit alkotói mesterséges módon beleplántáltak. Ugródeszkának talán alkalmas, de aki gyógyulni akar, az a hathatós gyógyírt ne a mesterséges intelligenciától várja, ami még megértő barátnak sem nevezhető, szaksegítségnek végképp nem. Sőt, a felvezetésben említett rövid történet is bizonyítja, hogy akár feszültséget is tud gerjeszteni egy pár között.

Megoldásokra pedig nem fog rávezetni, azzal dolgozik, amit az ember leír neki, pedig ezeket a lelki eredetű traumákat sokszor még megfogalmazni is kegyetlenül nehéz, a szakember tehát nem megkerülhető.

Az AI témában fellelhető, erős korlátairól értekezik ez az Index-cikk is, konkrét példákkal is alátámasztva, amit az előző bekezdésekben tárgyaltunk.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info