Végül semmiféle hatalom, külső erő vagy „kirekesztő” ideológia nem kellett ahhoz, hogy a Momentum elinduljon az önfelszámolás útján, önkéntesen vonultak a nyaktiló alá.

Mondjuk ehhez a sok szarsághoz tényleg nem kell parlamenti képviselet (forrás: Magyar Nemzet)

A körzetét 2022-ben megnyerő Hajnal Miklós már korábban kapitulált Magyar Péter előtt, sőt, Bedő Dáviddal együtt vállalkozásfejlesztésbe kezdtek, és az Országgyűlés utáni életre készülnek, Fekete-Győr András ragyogó ötlete nyomán pedig egyre többen mondják be az unalmast a Parlamentben ülő momentumosok közül, sőt, minden jel arra mutat, hogy a párt el sem indul 2026-ban.

Fekete-Győr Magyar Hangnak adott interjújában arról beszélt, hogy a Momentum pártvezetése „vágóhídra akarta vezetni a párt jelöltjeit”, de aztán persze jött ő, átlátta a „tarthatatlan helyzetet”, és felvetette, hogy ne is induljanak 2026-ban. Véletlenül sem azért, mert nincsen társadalmi bázisa a liberális pártnak, hanem, mert ők „így támogatják a rendszerváltást”. A csomaghoz hozzátartozik még egy betervezett, 500 milliós „rendszerváltó alap”, és az utcai politizálásra akarnak ráerősíteni (eddig is „remekül” ment).

Naná, hogy Fekete-Győr ezt másképpen fogja fel, ironikus módon az olimpiához hasonlította egy párt elindulását a választásokon. Attól, hogy egy olimpikon kihagy egy olimpiát, a következőn nyerhet aranyat, tehát a Momentum is elindulhat a 2029-es, 2030-as választásokon – vélekedik.

Vicces volt pont ettől az embertől olimpiás hasonlatot olvasni, de vannak egyéb mókás dolgok is a liberális párt vesszőfutásával kapcsolatban.

1. Elsősorban az, hogy ha van is olyan olimpikon, aki nagy kihagyás után nem „csak” szimplán visszatér, de egészen az aranyig viszi, az egészen biztosan nem gyakori jelenség. Ez lényegében 8 év kihagyást jelent olimpiai futamról, és őrült fegyelem (no meg persze szerencse) kell ahhoz, hogy a nem indulástól valaki a dobogó legtetejéig vigye. Ezekben a fiúcskákban megvan ehhez a kitartás a politikai porondján? Viccnek is rossz.

2. Aki nem méretteti meg magát négyévente, amikor minden párt a legnagyobb „vizsgájára” készül, az politikai értelemben nem létezik. Lehet több százmilliós alapokat létrehozni (tőke ezeknek mindig van dögivel), a magyar társadalom számára periférián lévő ügyért (LMBTQ) tüntetgetni, a parlamenti képviselet mindennek az alapja. Ráadásul indulhat egy párt az utcáról, de abban a pillanatban, amikor parlamenti erő lesz, szintet lép. Olyat pedig még nem láttunk, hogy valaki parlamenti képviselet után – immáron anélkül – újra visszatérjen az utcára, de csak azért, hogy egyszer talán újra visszamehessen az Országgyűlésbe is.

Valljuk be! Az egész színjáték egy rendkívül körmönfont módszere a nyilvánvaló elkerülésének: a Momentum nem tud(na) kiállítani 106 egyéni jelöltet, ha pedig megtennék, akkor sem érnék el az 5 százalékot. Nyilván sokkal kecsegtetőbb azonban az áldozatszerep, mondván, „ők aztán nem állnak a kormányváltás útjába”. Nem is tudnának.

3. Most ne menjünk bele, mégis milyen lelkülete van annak, aki ezekre szavaz, de ezzel a húzással a saját választóikat is cserben hagyják, hiszen, ha valakinek azok az idézőjeles „értékek” fontosak, amelyekért a Momentum áll ki, most üres tekintettel meredhetnek majd a szavazólapra – hacsak máshogy nem dönt a párt tagsága.

Persze, nyilván „szó sincs” gyengeségről, vagy cserben hagyásról. A srácok túl régóta harcolnak a „fasiszta rendszer” ellen. Most pihennek egy kicsit, aztán 2030-ban visszatérnek az aranyéremmel. Tomposnak úgyis bibis lett a keze a homokosokért vívott harcban, addig talán begyógyul.

Komoly harci sebesülések a kirekesztők ellen vívott heroikus harcban. A doni hősök elbújhatnak Marcika mögött

De legalább az ex-jobbikos Stummer berobbant még egy utolsó felvonás erejéig és összelapátolhat pár millát jövő tavaszig. Orosz Anna helyére ülhet be a parlamenti székbe. „Igazságos” az élet, nagyon „megérdemli”.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info