Amint arról beszámoltunk mi is, a napokban a rendőrség előállította a Bűnvadászok csapatát, amikor egy kispesti ingatlanban igyekeztek segíteni a tulajdonosnak, ugyanis a drogos lakásfoglalók nem voltak hajlandóak távozni. Az állam pedig, mint sok más esetben, teljesen tehetetlen. Nem kell bemutatnom, milyen módszerrel segített már sok embernek a Bűnvadászok, most más oldaláról közelítem meg a dolgot.

Láttam, több helyen felmerült – főként baloldali, liberális helyeken -, hogy amit a Bűnvadászok csinálnak, „az nem is törvényes, mert hát a Bartal Andrásék által kötött bérleti szerződésik „színlelt szerződések”, mely teljesen „átlátszó”, ugyanis végül is „csak'” arra megy ki az egész, hogy a tulajdonos hozzáférhessen lakásához, házához. Hát ez tényleg „szörnyű”, ugye? Egyébként pedig a bérleti szerződés teljesen jogszerű, ha valaki ennek ellenkezőjét akarja bizonyítani, akkor azt – még a jelenleg hatályos törvények alapján – csak polgári bíróság útján támadhatja meg, és csak olyan teheti meg, aki érintett.

De előveszik természetesen a szokásos kártyát is, hogy egész biztos, hogy csak olyan házakhoz mennek ki a Bűnvadászok, amelyben cigányok „felejtik” ott magukat fizetés nélkül, s hát ez egyértelmű bizonyíték, itt rasszizmusról van szó. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy vajon Bartal András csapatának kell-e szemrehányást tenni azért, mert az illegális lakásfoglalók uszkve 90 százaléka cigány származású? (Jó, biztos el lehet vitatkozni az arányokon, lehet, hogy csak 85 százalék...) Nehogy már ez az ő hibájuk legyen! Nem azt kellene megnézni, mi lehet ennek az oka?

A Fidesz részéről pedig azért roppant kellemetlen az egész, mert tökéletesen rámutat, hogyan hagyták cserben a magyar embereket problémáikkal. Kellett tehát lépni, és ezt úgy tették meg, ahogyan annak idején a Magyar Gárda ellen, tehát nem a magyar ember oldalára állva, hanem a bűnözőkére. Nincs tehát változás.

De visszatérve egy gondolat erejéig a jogászkodós oldalra. Meggyőződésem, hogy vannak bizonyos élettörvények, amelyek akkor is igazak, ha írásba vannak foglalva, de akkor is, ha nem. Egy rendszer erkölcsi állapotát tükrözi, hogy ezekről milyen formában vesz tudomást. Az, hogy vannak bizonyos „joghézagok” és a „jog” a bűnözőt védi, és nem az ártatlant, az már sokat mond. Az, hogy elegendő indok a bűnöző védelmében, hogy „de hát birtokon belül” van, szintén sokat elárul. A magántulajdonhoz való jog elidegeníthetetlen, és megmondom őszintén, semmilyen jogi csűrés-csavarás nem tud meggyőzni engem az ellenkezőjéről.

Ritkán látható ennyire élesen az, hol az igazság, és a Bűnvadászok képviselik azt. Ebben az esetben tényleg nincs létjogosultsága annak, hogy „igen, de...”, mert egyik oldalon ott áll a megkárosított tulajdonos, másik oldalon pedig a bűnöző. Egyértelmű a választás. Ha pedig valaki az utóbbi oldalára áll, magáról mondott ki egy erkölcsi ítéletet. Ez ilyen egyszerű. Mivel a Bűnvadászokat felsőbb utasításra vitték el, ezért meg is érkezett a kormány részéről a válasz, az állásfoglalás a megkárosított, jóhiszemű magyar ember és az antiszociális, bűnöző elemek kérdéskörében.

Álljunk ki tehát a Bűnvadászok mellett, ahol csak tehetjük, mert ez erkölcsi kötelessége minden jóérzésű magyar embernek.

Lantos János – Kuruc.info