Niedermüller Péter lelkes antifasiszta. Hithű kommunista, no meg persze zsidó is. A véleményszabadság a legkisebb mértékben sem érdekli, az újbaloldalhoz hasonlóan a vélemény addig fontos neki, amíg beleilleszthető az ő nézetrendszerébe. Különbség maximum annyi van, hogy ő a régi kommunistákhoz illeszkedő, bárdolatlan tempóban nyilvánítja ezt ki, nem csomagolja színes-szagos köntösbe, mint a 21. századi elvtársak.

A nem létező véleményszabadság jegyében tehát egyenes út vezet odáig, hogy a Niedermüller-mókusőrs szemét úgy szúrja az erzsébetvárosi Nordic Sun Pub, mintha legalábbis deportálásra szánt vagonokat vizionálnának a Damjanich utcába.

A delikvens biztos sokan gondolkodhatott a "felszerelésén" (fotó: Kristóf Balázs/444)

Kedd délutánra a polgármester brigádja – egyéb unatkozó személyekkel kiegészülve – meg is hirdetett egy tüntetést a kocsma elé, amely azon túl, hogy még vonzóbbá tette a helyet, még elhozta nekünk a 2000-es évek második, 2010-es évek első felének felének retró életérzését, legalábbis nekem azokból az időkből vannak főként emlékeim ilyen stílusú tüntetésekről. Mint amikor 2013-ban flashmobot rendeztek a Gede testvérek „náci könyvesboltja elé”, nehogy valaki megismerje általuk, hogy pontosan mi van a Mein Kampfban, és mi az, amit váltig állítanak, hogy benne van, aztán rövid úton kiderül, hogy nincs.

Csakhogy a Mein Kampf gedés kiadása köszöni szépen, azóta is jól van, mint ahogy olyan helyekre is igény lesz, ahol hasonló szellemiségű emberek találkozhatnak egymással.

Persze, el lehet üldözni valamit egy adott helyről – és Niedermüller bizonyára mindent meg is tesz majd ezért –, de ettől egy eszmét még nem fog kiirtani, sőt, paradox módon pontosan azt igazolja vele, amit a hozzá hasonló személyekről ez az eszmerendszer állít. Destrukciót, elnyomást.

Szegény néni azt hiszi, hogyha jó erősen tapos Hitler arcképén, akkor majd minden úgy alakul, ahogy ő azt szeretné (fotó: Kristóf Balázs/444)

Ez az akaratlan önbeteljesítés világlik ki tegnapi nyilatkozatából is: „azokkal (mármint a tüntetés alatt a pubban tartózkodó »nácikkal« – Á.B.) nekem nincs beszélnivalóm. Én nem akarok meggyőzni az ég adta világon senkit. Azt gondolom, hogy azért jöttünk ide, hogy világossá tegyük, mi egy másik világban élünk, és semmi közünk ahhoz a világhoz, amit azok az emberek képviselnek, akik a hátam mögött állnak.”

Világos beszéd, mint ahogy az is, hogy ők tényleg egy másik világban élnek. Csak akkor felvetődik a kérdés: mégis mit keresnek itt, Magyarországon? Adná magát a szebb napokat látott Vona klasszikusa, hogy akkor költözzenek ki Izraelbe, csak valamiért ezek úgy képzelik a párhuzamos világot, hogy mindig az övéké érvényesül mindenhol, hiába van már egy saját országuk, ahol naphosszat lehetne nácizni (vagy éppen népirtani, ugyebár).

Őket azért már ideje lenne állami szinten is eltakarítani (fotó: Kristóf Balázs/444)

De persze ilyen ellentmondások nem zavarják őket. A retró stílus mellett a gyűlés a szokásos mederben folyt tovább: holokausztozás, feljelentés, „mocskos nácik” skandálása, antifák performansza, bezárással való fenyegetőzés. Mint egy Michelin-csillagos étterem bonyolult ételreceptje, amitől tilos az eltérés.

Azonban Niedermüller számára a legnagyobb gyomrost akarva-akaratlanul egy momentumos aktivista vitte be: elmondása szerint többen szóvá tették ugyanis, hogy a tüntetést sikerült a hídfoglalós bohózattal egy időben szervezni.

Szegény öreg mellett elmegy a történelem.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info