Röviden az előzményekről távirati stílusban: Trump 30%-ra, majd 84%-ra emeli a kínai vámokat. Kína viszonozza. Trump 145%-ra emeli a vámokat. Kína viszonozza. Trump bejelenti, hogy szeretné, ha Hszi Csin-ping felhívná őt. Kína nem reagál. Trump bejelenti, hogy kész lenne „alkut kötni”. Kína nem reagál. Trump visszavonja a kínai számítógépekre és okostelefonokra – vagyis az összes kínai import 23%-ára – kivetett vámot. Kína fenntartja a megtorló vámokat.

Általános kormányzási stílusához híven Trump Kína elleni vámháborúja is enyhén szólva improvizatív, de akár kaotikusnak is mondhatjuk.

Trump vámjai antarktiszi szigeteket sújtanak, amelyeken csak pingvinek élnek

Valójában ugyanaz a káosz nyilvánul meg a tetteiben, amely az agyában is tombol.

Trump, a stabil géniusz éppen megvámol egy amerikai katonai támaszpontot. (Trump a rá jellemző szerénységgel szereti önmagát „nagyon stabil géniusznak” titulálni, ld. Philip Rucker és Carol Leonning, A very stable genius: Donald Trump’s testing of America, 2018)

Másrészt viszont nem szabad Trumpra úgy tekintenünk, mint egy aberrációra, abban reménykedve, hogy minden visszatér a normális kerékvágásba, miután távozik hivatalából. A trumpizmus folytatódni fog nélküle is, mert az amerikai fehér munkásosztály frusztrációja, amelyet a dezindusztrializáció okoz, továbbra is fennmarad. Az amerikai gazdasági rendszer magja megroppant. Régebben volt egy hallgatólagos megállapodás az USA és a világ maradéka között. Az USA biztosítja a világnak a dollárt fogyasztási cikkekért cserébe. Ez lehetővé tette az amerikaiak számára, hogy évtizedeken keresztül a lehetőségeik felett éljenek. Mostanra ez több okból is véget ért. Az egyik az, hogy maguk az amerikaiak túljátszották a lehetőségeiket a Kínával vívott gazdasági háborúval, majd Oroszország kirúgásával a SWIFT-rendszerből. Egyetlen ország sem érzi magát biztonságban az USA irányítás alatt, ezért aktívan keresnek egy alternatív rendszert. Amikor az USA felemelkedőben volt, nagylelkűnek mutatkozott, aminek a szövetségesei örültek. Most, hogy hanyatlásban vannak, az amerikaiak fukarok lettek a szövetségeseik kárára.

Tuti, hogy a fűrész is kínai gyártmány…

A második világháború végén az USA a csúcson volt, mindent gyártott, amire a lepusztult világnak szüksége volt, és mindenhol úgy tekintettek rá, mint a szabadság és a jólét képviselőjére. A világon mindenki csodálattal nézett fel Samu bácsira, és azt kívánta, bárcsak az USA-ba költözhetne. Manapság az USA már csak az árnyéka régi önmagának. Időközben megduplázta ugyan a népességét, de ennek nagy része a harmadik világból származik. Az amerikaiak várható élettartama immár alacsonyabb, mint a fejlett nyugati országok lakóinak élettartama. Az USA oktatási rendszere egy vicc, az egészségügyi rendszere dettó, és sokan már orvoshoz sem mennek, mert nem engedhetik meg maguknak. A hadseregük, bár rengeteg csillogó fegyverrel rendelkezik, amelyek nem mindig működnek, még mindig nagy, de nem patriótákkal van tele, hanem opportunistákkal, akik szociális juttatásokra és nyugdíjra vágynak. Az amerikai hadsereg nagy részét immár nem a sztereotip kukoricával táplált, szőke, közép-nyugati farmerfiúk alkotják, hanem alacsony, sötétbőrű délkelet-ázsiaiak és latin-amerikai meszticek, valamint négerek és nők. Ez utóbbiak alkotják az amerikai hadsereg egyötödét.

A CIA felfedezi a kínaiak tervét, hogy csak hátradőlnek, és élvezik az USA összeomlását

Manapság az USA a töredékét állítja elő annak, amit egykor, a STEM-diplomásainak száma (akik minden technológia gerincét alkotják) töredéke annak, amit Kína produkál. Ráadásul az USA-ban a STEM-diplomások nagy része Indiából és a Távol-Keletről származik, a fehér férfiakat a wokeness révén sikerült elriasztani az egyetemi felvételi eljárástól. Ahogyan azt a The New York Times pekingi irodavezetője, Keith Bradsher tavaly jelentette: „Kínában 39 egyetem rendelkezik olyan programokkal, amelyek mérnököket és kutatókat képeznek a ritkaföldfémipar számára. Az Egyesült Államok és Európa egyetemei többnyire csak alkalmi kurzusokat kínáltak”. Kína előnye a tudomány és a technológia terén az elkövetkező években csak tovább fog nőni, mivel az ország évente négyszer annyi STEM-diplomást bocsát ki az egyetemeiről, mint az USA, nagyjából ugyanannyit, mint a világ többi része együttvéve.

Ray Dalio amerikai milliárdos üzletember: „Az amerikai népesség 60 százaléka 6. osztályos szint alatt olvas. Így nehéz termelékenynek lenni”

Úgy tűnik, hogy Trump, vagy bárki is ad neki tanácsokat, ebből semmit sem lát. Még mindig azt hiszik, hogy 1950-et írunk, amikor a világ Amerika osztrigája volt. Trump most pokolian elszánt arra, hogy elidegenítse az egész világot. Ő és a tanácsadói azt hiszik, hogy ha mindenre vámokat vetnek ki, a gyártás egy varázsütésre visszatér az USA-ba, és mindenki újra az amerikai dollárt fogja használni. 1950-ben az USA a világgazdaság 50%-át képviselte, mára ez az arány a felére esett vissza, és folyamatosan csökken. Az amerikai GDP-adatot különféle számviteli trükkökkel igyekeznek feltuningolni. Miközben a kínai GDP 36,5 százaléka a feldolgozóiparból, 6,8 százaléka a mezőgazdaságból, 56,7 százaléka pedig a szolgáltatásokból származik, addig az amerikai GDP alig 15 százalékát adja termelő- és építőtevékenység (és az építőipar volumene is a vicc kategóriájába tartozik a kínaiéhoz viszonyítva), a maradék szolgáltatás. Lefordítva: Kína egy ipari-agrár gazdaságként „kemény áruk”, míg az USA egy posztindusztriális gazdaságként „puha áruk” termelője, vagyis egy (termelő) reálgazdaság áll szemben egy (szolgáltató) fináncgazdasággal.

Jack Ma kínai milliárdos vállalkozó, az Alibaba alapítója: „Az utóbbi 30 évben az amerikai techcégek sokkal nagyobb bevételt realizáltak, mint a négy legnagyobb kínai bank. Hova tűnt el ez a pénz? Az amerikaiak ugyanezen időszak alatt 13 háborúra elköltöttek 14,2 billió dollárt. Ha ennek egy részét infrastrukturális beruházásokra fordították volna, azzal rengeteg munkahelyet hozhattak volna létre. Fiatal koromban sokat hallottam a Fordról és a Boeingről, az utóbbi tíz-húsz évben viszont a Szilícium-völgyről és a Wall Streetről hallok. A pénz a Wall Streetre (tehát a tőzsdére) megy. A 2008-as pénzügyi válság egyedül az USA-ban 19,2 billió dollárt törölt ki, világszerte megsemmisítve 34 millió munkahelyet, ahelyett, hogy az amerikai közép-nyugaton iparfejlesztésre ment volna. Ez sok mindent megváltoztathatott volna. Tehát nem más országok loptak el önöktől munkahelyeket, hanem az önök stratégiája.”

Ahhoz, hogy az USA hazatelepítse a gyártást, először vagy új mérnököket kell produkálnia az üzemek és eljárások létrehozásához, vagy mérnökök tízezreit kell importálnia tengerentúlról, és meg kellene teremtenie azokat az ellátási láncokat is, amelyek a gyártókat alkatrészekkel támogatták. Az 50-es és 60-as években, sőt még a 70-es években is az USA-ban gyártott elektronikai alkatrészek nagy része helyben készült. Ezt az USA egykori nagy fogyasztói, elektronikai és katonai elektronikai ipara támogatta. Ma már szinte minden alkatrész, amely az USA-ban gyártott elektronikai termékekbe kerül, a Távol-Keletről származik.

Néhány órával azelőtt, hogy Kína bejelentette az új vámokat, a Trump-kormány bizalmasan figyelmeztette Pekinget, hogy ne fokozza a helyzetet, és sürgette Hszit, hogy hívja fel Trumpot. Ehelyett Kína új vámtarifákat vetett ki - telefonhívás nélkül

Az USA már régóta parazita gazdaság, amely a gazdagságához lopott földek, kábítószer-kereskedelem, rabszolgaság, importált kulimunkások, bevándorló mérnökök/tudósok, háborúk, pénzügyi trükkök, petrodollár, Plaza-egyezmény, katonai és politikai zsarolás révén jutott... Az úgynevezett találmányait és az iparosodását csak az előbbi tényezők kombinációjával tudta megvalósítani, de nem érti a szerves termelőgazdaságot, és már nem tudja, hogyan kell versenyképesnek lenni, nem is beszélve a hoci-nesze, az együttműködés és a kölcsönös tisztelet fogalmairól.

Az amerikai gazdaság alapvető paradoxona az, hogy az amerikaiak magas béreket akarnak, hogy aztán ezekből a bérekből olcsó termékeket vásárolhassanak, amelyeket olyan emberek készítenek, akik tizedannyit keresnek, mint ők. Ez a multiplikátor az amerikai jólét alapja, vagy ami megmaradt belőle. Ahhoz, hogy a körforgásos gazdasági modell működjön, a megkeresett bérek és a megvásárolt áruk készítőinek bére között valamilyen paritásnak kell lennie. Ezt rövid távon meg lehet sérteni, hosszú távon nem. A vámok lényegében kikényszerítik ezt a paritást, legalábbis a végső árak tekintetében. Ennek költségei és hasznai vannak, amelyek összetettek.

Trump automatikusan integet a híveinek, akik azonban elfelejtettek ott lenni:

Az Egyesült Államok életszínvonalának drasztikus csökkenése várható az elkövetkező 50 évben, akár magasabb adókulcsok formájában, beleértve az inflációt is, akár úgy, hogy a magasabb béreket akaró amerikaiaknak kevesebb vásárlóerejük lesz, mert végső soron olyanok által gyártott árut kell megvásárolniuk, akik közel annyit keresnek, mint ők. Majd kiderül, hogy hajlandóak lesznek-e ötször-tízszer többet fizetni mindenért, hogy feldolgozóipari munkahelyeik legyenek. A vámok önmagukban csak az egyik aspektusát jelentik a nagyobb problémának. Valójában a vállalati hatalom és a Wall Street reformjára lenne szükség, de ez soha nem fog megtörténni. Az a korszak, amikor Amerika a világ kárára élt a pénzügyi manipuláció és a katonai megfélemlítés révén, egészen biztosan a végéhez közeledik. Az, hogy Trump ezt a valóságot úgy kényszeríti ki, hogy azt a világ maradéka is kezelni tudja, nem olyan abszurd, mint ahogyan hangzik, még akkor sem, ha nem ez a tényleges szándéka.

Hé, Kína! Most megkaptad!

Trump alapötlete a vámok kivetésére (amellett, hogy a baromfiudvar kakasát játssza) az, hogy a külföldön termelő amerikai vállalatokat arra kényszerítse, hogy hazatérjenek, a külföldi vállalatokat pedig arra, hogy az USA-ban termeljenek. Ugyanazt a módszert alkalmazza, mint Palesztinával, Iránnal, Kínával és Oroszországgal szemben: fenyegetés, majd fenyegetés, majd további fenyegetés, remélve, hogy a másik fél térdre esik és könyörögni fog, hogy megkíméljék. Látjuk, hogyan működik ez Jemenben, amely rendszeresen visszabombázza az amerikai agresszorokat.

Valójában az USA deficitjének fő oka a „szövetségi tartalék” (Fed), a magánbankok tulajdonában lévő központi bank, amely megalapítása óta kirabolja az USA-t, pénzt nyomtat kamatra, és további kamatra hitelez. A második fő ok ehhez kapcsolódóan a végtelen, haszontalan és rendkívül költséges háborúk, amelyeket az USA Izraelért vív, és persze Afganisztán és Ukrajna is kapcsolódik a cionista ambíciókhoz. Afganisztán hasznos volt a CIA számára titkos büdzsét biztosító ópiumbiznisz és a neokon (azaz zsidó) „terrorizmus elleni háború” fedőnevű pénzszivattyús átverés részeként. A harmadik probléma a gazdaság „financializálása”, vagyis a pénzügyi spekuláció túlburjánzása a termelés kárára. Az USA már nem termel eleget, mert a pénzügyek ultraliberalizálása és a bankárok 2008-as puccsa óta sokkal könnyebb pénzt keresni részvénymanipulációval, mint termeléssel, és mivel a bankokat, akárcsak a korrupt politikusokat, politikai akarat híján nem lehet elszámoltatni, így az élősködés folytatódik.

Putyin kigúnyolja az USA-t. „Mondok én valamit. Az USA legalább 15 évvel elkésett, és már nem lesz képesek megállítani Kína fejlődését, ahogyan lehetetlen azt mondani a Napnak, hogy ne keljen fel, mert az mindenképpen fel fog kelni. Léteznek objektív gazdasági fejlődési folyamatok millió tényezőhöz kapcsolódva, és ez a próbálkozás Kína fejlődésének megfékezésére károsan befolyásolja az amerikai gazdaságot. Az amerikaiak sok termék gyártásában kevéssé versenyképesek, és ha így folytatják, egész gazdasági ágazatokat teljesen versenyképtelenné fognak tenni. Így fejlődött ki az utóbbi évtizedekben az együttműködés a kínai gazdaság és az USA között. Ezt mindenki megérti. Az USA jelenlegi tettei azonban kontraproduktívnak tűnnek nekem.”

Mindezek a problémák természetesen teljesen hatástalanná teszik „Trump esztelen vámjait, amelyek gazdasági pusztítást fognak okozni”.⁽¹⁾ A várható kilátások tekintetében az angol, francia, német, olasz és spanyol nyelvű sajtó cikkeinek főcímei magukért beszélnek.

Trump vámkáosza Kína nyeresége lesz a globális kereskedelmi háborúban?⁽²⁾ Trump Hszi telefonhívására vár, de a kínaiak ezt másként gondolják.⁽³⁾ Hogyan játszanak Trump vámjai pontosan Kína kezére.⁽⁴⁾ Az USA-val folytatott kereskedelmi háborúban Kína sokkal több kártyát tart a kezében, mint Trump gondolná – sőt, akár nyerő lapjai is lehetnek.⁽⁵⁾ Trump kapitulál a kereskedelmi háborújában az amerikai adósságpánik kezdete után.⁽⁶⁾ „Közvetlen veszély”: az USA-Kína gazdasági háború 80 százalékkal csökkentheti a két ország közötti kereskedelmet.⁽⁷⁾ „Rugalmasnak kell lenni” – indokolja Trump a vámokkal kapcsolatos fordulatát követően.⁽⁸⁾ Kína válasza Trump hadüzenetére: „Nagy nemzet vagyunk és túl tudjuk élni!”⁽⁹⁾ Kína „viccnek” nevezi az amerikai vámokat – Trump egyre több kivételt tesz.⁽¹⁰⁾ Trump-vámok: „Az USA feladja világhatalmi szerepét”. Trump visszakozik az újabb vámoktól, Kína is irányváltást jelent be – gúnyos szavakkal.⁽¹¹⁾ Gazdasági háború Kína ellen – Trump eljátssza a dollár kiváltságát.⁽¹²⁾ Trump nyerhet a vámháborúban Kína ellen? Az amerikai elnök felfüggeszti a vámkalapácsot: a Trumpra nehezedő nyomás túl nagy lett. Trump azért húzta be a vészféket a vámoknál, mert a részvények zuhantak?⁽¹³⁾ Az USA és Kína közötti új kölcsönös vámok kivetése átformálja a globális technológiai ellátási láncokat. Peking egyre gyorsabban halad az önellátás felé, miközben az USA megpróbálja megfékezni Kína innovációs előretörését.⁽¹⁴⁾ Hszi elfogadja Trump kihívását: „Vámok? Kína nem fél”. Peking jelzései Európának és Mao szlogenje: „Az USA egy papírtigris.”⁽¹⁵⁾ Fink (Black Rock): „Az USA már recesszióban van vagy közel hozzá.” Trump lecsúszik a közvélemény-kutatásokban.⁽¹⁶⁾ Az USA fogja megfizetni Trump Kína elleni kereskedelmi háborújának árát.⁽¹⁷⁾ Miért tudja Kína, hogy megnyerheti a kereskedelmi háborút az USA ellen Európát használva „szövetségesként”.⁽¹⁸⁾

Legszebb az egészben, hogy – az amerikai sajtó zászlóshajója szerint – „Trump kereskedelmi háborúja leginkább a saját szavazóit fogja sújtani, mivel csaknem 8 millió amerikai dolgozik a büntetővámok által megcélzott iparágakban, és a többségük Trumpra szavazott.”⁽¹⁹⁾

Trump, miután figyelmeztették, hogy a vámlutrija miatt majdnem bedőlt a tőzsde és vele együtt az államadósság…

A Trump által bejelentett új globális vámok nem csak a kereskedelemről szólnak, ezek egyben pénzügyi és stratégiai manőverek is. Az USA gazdasága erősen felfújt, adósságvezérelt és nagymértékben elszakadt a valós termeléstől. A több mint 34 billió dolláros államadósság és a növekvő kamatteher miatt Washingtonnak valódi tőkeáramlásra van szüksége, nem csak nyomtatott pénzre. Azzal, hogy megadóztatja az összes importot, gyakorlatilag egy új bevételi forrást hoz létre a fogyasztói kiadásokon keresztül, egy rejtett adót az állam finanszírozására. És mire kell ez a pénz? Fegyverkezésre. Az USA Ukrajnáról és a Közel-Keletről Kína megfékezésére helyezi át a hangsúlyt, amelyet a hosszú távú dominancia egyetlen valódi fenyegetésének tekint. Már láthatjuk az Európából való kivonulás jeleit, és az Öböl-menti ügyek lezárásának erőltetését.

Amerika lesz Trump hetedik csődje - aki eddig hat vállalkozását döntötte csődbe, köztük négy játékkaszinót

A Trump-kormány a vámoffenzívát mint általa remélt „nyerő taktikát” akarja felhasználni arra, hogy kikényszerítse a belső újraiparosítást, rekonstruálja a katonai ellátási láncot és kiszabaduljon a globális kereskedelmi függőségekből, különösen Kínával szemben. Az elképzelés egyszerű: ha a globális rendszer már nem előnyös az USA számára, akkor azt le kell bontani, és amerikai feltételek szerint kell újjáépíteni. Ez nem egyszerűen protekcionizmus – ez kereskedelmi politikának álcázott gazdasági mozgósítás. Kína készen áll erre a kereskedelmi háborúra, mert egy termelő szuperhatalom, amely kontrollálja a termelést az alapanyagoktól kezdve egészen a késztermékekig. Amerika vagy beadja a derekát, vagy hamarosan megismeri a kemény valóságot, hogy gyakorlatilag képtelen működni a kelet-ázsiai gyártás nélkül.

MAGA-infláció à la Trump

Samu bácsi most abban reménykedik, hogy kiéheztetheti Kínát, akár katonai nyomásgyakorlással. A rosszhír számára az, hogy többé már nem. Oroszország önellátó, Kína pedig nemcsak ugyanakkora haditengerészettel rendelkezik, mint az USA, hanem vasúti összeköttetéssel is egész Eurázsiában (és ha a kínai haditengerészetet a csendes-óceáni amerikai hadiflottához hasonlítjuk, máris erősebb). Amit a kínaiaknak importálniuk kell, mint például az élelmiszer és az energia, azt Oroszország biztosítja számukra. Az USA nagyrészt önellátó, kivéve a feldolgozott termékeket és a ritkaföldfémeket, amelyek nélkülözhetetlenek olyan dolgokhoz, mint az elektromos autók, a radarrendszerek és bármi, ami nagy teljesítményű a hadseregben (és Kína elkezdte szankcionálni ezt az exportot). Ez azt jelenti, hogy ha az USA úgy dönt, hogy katonailag kiéhezteti Kínát, akkor a képessége nagyjából a jelenlegi fegyverkészletekre korlátozódik. Ugyanakkor Kína nagyobb készletekkel rendelkezik, amelyekre támaszkodhat, valamint nagyobb képességű rakétarendszerekkel, mint például a DF-17. Ukrajnában és Izraelben is bebizonyosodott, hogy az USA-nak nincs olyan rendszere, amely képes lenne a hiperszonikus rakéták elfogására, még a THAAD sem képes erre (amelyet Izraelbe telepített). Az USA 20 évvel ezelőtt ki tudta volna éheztetni Kínát, de ez a hajó már elment.

GI - Kuruc.info

1) President Trump’s mindless tariffs will cause economic havoc, economist.com, 2025.04.03.
2) Will Trump’s tariff chaos be China’s gain in global trade wars?, theguardian.com, 2025.04.10.
3) Trump is waiting for Xi to call. The Chines see it differently, cnn.com, 2025.04.11.
4) How Trump’s tariffs play right into China’s hand, nytimes.com, 2025.04.07.
5) In trade war with the US, China holds a lot more cards than Trump may think − in fact, it might have a winning hand, theconversation.com, 2025.04.11.
6) Trump capitule sur sa guerre commerciale après un début de panique sur la dette américaine, cnews.skin, 2025.04.10.
7) « Un danger immédiat » : la guerre commerciale États-Unis-Chine pourrait réduire de 80 % le commerce entre les deux pays, leparisien.fr, 2025.04.09
8) « Il faut être flexible », justifie Trump après sa volte-face sur les droits de douane, lesechos.fr, 2025.04.09.
9) "Wir sind eine große Nation, und wir können das überleben!", zeit.de, 2025.04.12
10) China nennt US-Zölle einen „Witz“ – Trump macht immer mehr Ausnahmen, fr.de, 2025.04.13.
11) Trump macht neuen Zoll-Rückzieher, und auch China meldet Kurswechsel – mit spöttischen Worten, merkur.de, 2025.04.13
12) Wirtschaftskrieg gegen China – Trump verspielt das Dollar-Privileg, handelsblatt.com, 2025.04.12.
13) Kann Trump im Zollkrieg gegen China?, bild.de, 2025.04.11.
14) Guerra dei dazi Usa: la Cina al centro del nuovo ordine globale, agendadigitale.eu, 2025.04.09.
15) Xi accetta la sfida di Trump: «Dazi? La Cina non è spaventata». I segnali di Pechino all'Europa e lo slogan di Mao: «Gli Usa, una tigre di carta», corriere.it, 2025.04.11.
16) Fink (Black Rock): „USA vicini o giá in recessione”, Trump scivola nei sondaggi, ilsole24ore.com, 2024.04.10.
17) Estados Unidos pagará el precio de la guerra comercial de Trump con China, elordenmundial.com, 2025.04.09.
18) Por qué China sabe que puede ganar la guerra comercial a EEUU utilizando a Europa como „aliado”, eleconomista.es, 2025.04.11.
19) Trade war retaliation will hit Trump voters hardest, nytimes.com, 2025.03.15.