Áttörés nem történt a rijadi egyeztetésen, a tárgyalások így tovább folytatódnak, Washington ugyanis húsvétig szeretne teljes tűzszünetet elérni. Egyelőre abban egyeztek meg, hogy a Fekete-tengeren a szabad hajózás érdekében mindkét fél eltekint az erő alkalmazásától. A béke tehát még messze van, egy tartós és stabil tűzszünet tető alá hozására idén van esély. Mi lehet Moszkva maximális célja a tárgyalásokon?
Illusztráció: Marija Ercegovac / The Sydney Morning Herald
A háborút nem lehet olyan gyorsan befejezni, mint azt Donald Trump eredetileg gondolta. A Fehér Ház most szembesül azzal a realitással, hogy egy mindkét fél által egzisztenciálisnak tartott háború befejezése nagyon nehéz, összetett és hosszadalmas diplomáciai folyamat. Trump azonban a Fehér Házhoz közel álló források szerint kész várni a megfelelő alkura, dühös ugyanakkor a nem szűnő rakéta- és dróntámadások miatt. Marco Rubio, aki személyesen jelen volt a találkozón, továbbra is optimista.
Az amerikai külügyminiszter kiemelte, hogy a legjobb módja a konfliktus rendezésének a diplomácia.
Rámutatott arra is, Donald Trump az egyetlen vezető, aki képes volt újra leültetni Oroszországot és Ukrajnát a tárgyalóasztalhoz. Rubio arra is felhívta a figyelmet, hogy Trump diplomáciai erőfeszítéseit más országok, köztük a nyugati hatalmak, folyamatosan gátolják. A külügyminiszter fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy az Egyesült Államok számára nemcsak az ukrán, hanem az orosz álláspontot is figyelembe kell venni, hogy tartós békét érhessenek el.
Washington húsvétig szeretne tűzszünetet elérni, ez azonban nem lesz egyszerű. A legfontosabb eredmény most az, hogy egyáltalán folytatódnak az egyeztetések, és egyik fél sem hátrált még ki belőlük.
A tárgyalások, ha lassan is, de haladnak, és az első konkrét eredmény, hogy az amerikai közvetítők Oroszországgal és Ukrajnával is megállapodásra jutottak Rijadban azzal kapcsolatban, hogy biztosítják a szabad hajózást a Fekete-tengeren és mindkét ország eltekint az erő alkalmazásától a térségben. A szaúdi tárgyalások után kiadott amerikai közlemény szerint ugyanakkor az energetikai és infrastrukturális tűzszünetet illetően azonban további egyeztetésekre lesz szükség. Az Egyesült Államok ugyanakkor vállalta, hogy segít Oroszországnak abban, hogy annak mezőgazdasági termékei eljussanak a világpiacokra, beleértve a kikötőkhöz és a fizetési rendszerekhez való hozzáférést, valamint megfontolja a szankciók könnyítését is.
A Kreml által kiadott közlemény tovább árnyalja a képet. Moszkva felhívja arra a figyelmet, hogy a tengeri tűzszünetre vonatkozó megállapodás csak akkor lép életbe, ha feloldják az orosz élelmiszer- és műtrágyakereskedelemmel szembeni szankciókat, beleértve a Roszszelhozbank elleni korlátozásokat és a mezőgazdaságban használatos technikák Oroszországba történő exportjának tilalmát.
Az orosz közlemény hangsúlyozza, hogy az energetikai és infrastrukturális tűzszünet, amelynek megvalósítási elemeit még mindig tárgyalják a felek, március 18-ától van érvényben – Kijev szerint ugyanakkor ez manipuláció –, 30 nap után meghosszabbítható, azonban amennyiben valamelyik fél megszegné, fel is mondható. Mivel az oroszok álláspontjuk szerint betartják ezt a tűzszünetet már jelenleg is, az ukránok energetikai rendszerek elleni támadása esetén már most felmondhatják azt. Az orosz külügyminisztérium jelezte is, hogy Kijev folyamatosan támadja most is az energetikai infrastruktúrát.
A Kreml közölt egy listát is azokról az objektumokról, amelyek az amerikaiakkal való megállapodásuk értelmében Ukrajna és Oroszország területén is az energetikai tűzszünet hatálya alá esnek. Az orosz közlemény szerint tilos támadni a kőolajfeldolgozó létesítményeket, a kőolaj- és földgázvezetékeket, valamint tározókat, beleértve a szivattyútelepeket, az elektromos áramot termelő és továbbító létesítményeket, beleértve az erőműveket, transzformátorokat, alállomásokat és elosztókat, az atomerőműveket, és a vízerőművek duzzasztógátjait.
Donald Trump eközben arról beszélt, hogy hamarosan aláírhatják az Egyesült Államok és Ukrajna közötti bevételmegosztási megállapodást az ukrán stratégiai nyersanyagokról. Azt is hozzátette, hogy amerikai cégek ukrajnai erőművekben való tulajdonszerzéséről is tárgyalnak.
Ehhez azonban még Moszkvának is lesz néhány szava. Oroszország ugyanis egyelőre nem hajlandó átadni a zaporizzsjai atomerőművet sem Ukrajnának, sem más országnak – közölte az orosz külügyminisztérium. Moszkva álláspontja egyértelmű, a létesítmény „visszatérése” az orosz atomenergia-iparhoz már megtörtént, és ezt a nemzetközi közösségnek el kell fogadnia. Az orosz külügy hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jog alapján minden ország maga felel a területén lévő nukleáris létesítmények biztonságáért, így Oroszország kizárólagos felelősséget vállal a Zaporozzsjai Atomerőmű működéséért. Moszkva szerint elképzelhetetlen az erőmű közös üzemeltetése bármely más országgal, mivel ez veszélyeztetné a nukleáris biztonságot, és a polgári felelősség kérdését is rendezetlenné tenné. A külügyminisztérium külön kiemelte, hogy a NATO-országok titkosszolgálatainak Ukrajnával való együttműködése lehetetlenné teszi, hogy ezek az államok akár ideiglenesen is ellenőrzést gyakoroljanak az erőmű felett.
Abban általános a vélemény, hogy a háborút nem lesz egyszerű lezárni, de idén a nehézségek ellenére is sikerülhet.
A nagy tekintélynek örvendő orosz biztonságpolitikai elemző, Szergej Karaganov például a La Stampának nyilatkozva arról beszélt, hogy a tűzszünet esélyei megnövekedtek, a harcok azonban még néhány hónapig folynak. Mint fogalmazott, van esély a kompromisszumra, és Trump még a teljes győzelem előtt megállíthatja Oroszországot. „Leállhatnak a hadműveletek még azelőtt, hogy teljesen legyőznénk a kijevi náci rezsimet, és megtörnénk a kudarcait harcias retorikával, háborúval leplező eszement európai elitek akaratát. Ki kell ugyanis használni a háború lezárására most jelentkező esélyt, persze azzal a garanciával, hogy a maradék Ukrajna semleges lesz és demilitarizált. Moszkva számára ugyanis nem a terület, hanem a biztonság a legfontosabb. A nácitlanítás azonban most nem reális” – fogalmazott Karaganov, megjegyezve, hogy Trump azt teszi, amit minden amerikai elnöknek tenni kellett volna, ettől azonban még nem Oroszország barátja.
Közben az orosz sajtóban folynak a találgatások arról, hogy mi lenne Oroszország számára az ideális forgatókönyv, a teljes győzelem. Karaganovhoz hasonlóan azonban ennek kapcsán az elemzők megjegyzik, hogy ennek elérése nem reális, és Moszkvának is késznek kell mutatkoznia kompromisszumokra.
Az orosz sajtó alapján mi is megpróbáltuk összeszedni, mi jelentené Putyin szemében a teljes győzelmet, és miből kell majd engednie. Előrebocsáthatjuk, hogy Moszkva a legkevesebbet a biztonság kérdésében engedhet, és a háború hosszú távú, tartós lezárásában, nem pedig egy Minszk III. szerződésben érdekelt.
Azt is kijelenthetjük, Putyin az Oroszország számára ideális helyzethez újabb mozgósítás nélkül közelítene, és ez behatárolja a lehetőségeit. Így például egyáltalán nem gondolkodik Ukrajna teljes elfoglalásában. A stratégiája a kivárásra és a felőrlésre, nem pedig a területszerzésre alapul. Kivárná azt a helyzetet, amikor Kijev elismeri, hogy nincs értelme az ellenállásnak. Ehhez azonban több időre lenne szükség, mint azt Trump szándékozik adni a feleknek.
Ezért aztán elkerülhetetlen a kompromisszum, de nézzük meg, hogy mi lenne Moszkva számára az ideális végkifejtet, és miben kell majd engednie.
A Kreml eredeti céljai között fontos helyen szerepelt Zelenszkij távozása, hatalmának a megdöntése. Ebből már Moszkva akár engedhet is, hiszen az ukrán elnök meggyengült, és a jövője alapvetően Washington akaratától függ. Moszkva azonban ragaszkodni fog ahhoz, hogy a békét legitim ukrán vezető írja alá, ami feltételezi a választásokat Ukrajnában, valamint az Oroszországgal a tárgyalásokat tiltó rendelkezés törlését. Ellenkező esetben a parlament elnöke jogosult egy ilyen megállapodás aláírására.
Moszkva ragaszkodik a mozgósítás és a nyugati fegyverszállítások leállításához is. Ez logikusan igazolná, hogy Kijev is a békében gondolkodik, nem pedig az időnyerésben.
A béketárgyalásokhoz alapot adhatnának az Isztambulban 2022-ben megszakadt tárgyalások, így Moszkva elismertetné Oroszország részeként az annektált régiókat, és lehetőség szerint elérné az ukrán hadsereg kivonulását az Oroszországhoz csatolt négy területről. Ez utóbbira kicsi az esély, szemben azzal, hogy Ukrajna nem lesz a NATO tagja. Elkerülhetetelen valamiféle demilitarizáció is, mint ahogy Moszkva ragaszkodna a nacionalista ideológiák betiltásához, valamint az oroszajkú lakosság jogainak alkotmányban rögzített védelméhez. Erre van is esély.
Moszkva nagyjából ezután állítaná le a katonai műveleteket, és kezdené meg a békéről a tárgyalásokat.
Ebbe Ukrajna aligha megy bele, főképp akkor, ha az európai „elkötelezettek” a jelenlegihez hasonló hévvel állnak mögötte. A stratégiai stabilitást helyreállító, a biztonsági garanciákról szóló orosz-amerikai tárgyalások ugyanakkor a folyamatnak ebben a fázisában feltehetően megkezdődnek, mégpedig újra visszatérve a 2021 végén elővezetett orosz elképzelésekhez is. Ekkor kerülhetne sor Ukrajnában a választásokra, és az orosz követelések alkotmányos rögzítésére. Itt véglegesítenék Ukrajna felosztását, és a nyugati orientációjú terület státusát is. Moszkva Ukrajna többi részén egy hozzá lojális elnököt szeretne látni, és ezt a területet bevonná akár egy közös államszövetségbe is. Erre azonban aligha kerül sor, mint ahogy az is egyértelmű, hogy a felek álláspontja meglehetősen távol van egymástól, és Trumpnak bravúrra lesz szüksége egy valóban stabil béke megteremtéséhez. Nem elképzelhetetlen, hogy idáig el sem jutnak, elfogy a türelem, és marad a konfliktus befagyasztása, bizonyos részleges garanciák kidolgozásával.
Orosz-amerikai viszonylatban azonban van remény egy nagy alkura, és amennyiben Washington és Moszkva megegyezik, az új realitásokat le fogják nyomni mind Ukrajna, mind pedig az európai fősodor torkán. A világ ugyanis ebben az irányban megy előre, és ezt a folyamatot lehet lassítani, visszafordítani azonban aligha.
Stier Gábor - Moszkva tér
