A tökéletes megsemmisülés gyötrő pillanatait élheti át az a riporter, akinek az alanya, ha képletesen is, de kicsavarja kezéből a mikrofont, és két perc alatt nyilvánosan porig alázza. Olyan ez, mint amikor a vizitre behívott paciens, elunva az egészet, feláll a székéből, átmegy az asztal másik oldalára, és megműti addig szolgai módon kérdezgető orvosát. Mediterrán metaforával élve olyan jelenet tanúi lehettünk mi, szerencsések az ATV Egyenes beszéd című műsora közben, mint a bikaviadal átvert közönsége, miután egy kaszvadt bika lebegtetett vörös rongyot az elgyávult torreádor képébe.
Esetünkben a koszvadt bikuci szerepét Poloska (Magyar) Péter, míg a berezelt viadort Rónai Egon alakította, maradandó emléket hagyva a honi újságíró szakma markánsabb és hozzáértőbb berkeiben. Ami a hozzáértés dolgát illeti, tudniillik, hogy nem irigység vagy politikai ellenhevület mérgezi tollam hegyét, kellő szerénységgel jegyzem meg, hogy 36 esztendei írói munkásságom során két országos napilapot főszerkesztettem, aztán a Magyar Televízió Híradó, HÉT főszerkesztő-helyettese, később a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorának, illetve a hatalom által 2002-ben beszüntetett Pannon Rádiónak voltam szerkesztő-műsorvezetője, miközben 16 könyvem is megjelent. Nem kintről kiabálok, hanem bent vagyok.
Persze, hogy felháborítja a magamfajtát, ha azt látom, még manapság is léteznek úgynevezett mikrofonállványok, akiket odaültetnek vagy állítanak a magának hatalmat képzelő nagy arc elé, és ők rezzenéstelen arccal hallgatják végig, ami a nagy arc torkán kifér, azt mond, hazudik és ajvékol, amit akar. A Kádár-rezsimben számos mikrofonállvány élt meg - és jól - abból, hogy némán bólogatott az ügyeletes elvtársak előtt, lévén ők is ügyeletes elvtársak, csak lentebbi, azaz szerkesztőségi szinteken. Ilyen volt például Megyeri Károly, Horváth János, Hajdú János, Ipper Pál, aztán Mester Ákos, Bolgár György, Hardy Mihály, Bánó András, Németh Péter, sőt az úgynevezett Magyar Újságíró Szövetség vezetői közül is jónéhányan, akik ma már természetesen nem kommunisták, hanem független-objektív újságírók, a magyar sajtószabadság pártatlan, de lelkük mélyén vörös zászlótartói. Magam a poloskafélékhez közeli gerinctelenek családjához sorolom őket, nem is botlanak meg soha.
Az ATV Egyenes beszéd című tárgyilagos diszkurzusát elnézve úgy tűnik, az előbbrejutás csúszó-mászó jól bevált formája napjainkban is divatban maradt, van is kitől eltanulni, hiszen az egykor MSZMP-SZDSZ-matuzsálemek ma is itt araszolgatnak közöttünk, kabáthajtókájukon Függetlenek kitűzővel.
Ezzel együtt még látszólag sem sikeredett függetlenre a Rónai-Magyar orvos-beteg találkozó, vagy bikaviadal, kinek mi tetszik, hiszen az első percek parolázása után, ami arról szólt, hogy ki mikor ment ki vagy jött vissza a stúdióba, Poloska Péter magához ragadta a kezdeményezést, majd átvette a műsorvezetést is. Rónai próbált visszakapaszkodni székébe és kérdezősködni, aztán elbizonytalanodott és feladta. A Tisza holtági szúnyogcsődöre pedig attól kezdve válogatás nélkül szórta átkait és vádjait, sorolta a neveket Göbbelstől Orbánon, Rogánon át a néhai Torgyán Józsefig, majd következett a hatvanpusztai gumiszoba, a Karmelita magánya, az egészségügy, az oktatás, szóval, ami a csövön kifért. Közben a karmester Egon, akinek germán eredetű neve kardhegyet jelent, végleg kicsorbult, és hozzá amőbára zsugorodott.
Persze megértem én, hogy olykor, akár sokat próbált főnöke, Szöllősi Györgyi és előtte a még többet próbált Kálmán Olga (ATV-Hír tv, aztán fordítva) Egon is megtéved gyakorta attól, hogy éppen melyik oldalról kapja keserves kenyerét. Az viszont már mindennek is a végét jelentette, amikor Magyar búcsúzóul előírta Csorbult Kardhegynek, mit kérdezzen meg az őt követő mi hazánkos Toroczkai Lászlótól, aki egyébként a Fidesszel együtt úgy is a történelem szemétdombján végzi. Na, ez kiverte a biztosítékot, a stúdió sistergett, csaknem füstölt, a vezérlőben gondolom, a szerkesztő a haját tépte, Rónainak meg majdnem kinőtt szégyenében.
Nem tudom, hogy a szabad madarak televíziós galambdúcában lesz-e manapság ennek a szakmaetikai szégyennek bármiféle következménye, de ha már Torgyán József neve is elhangzott műsorukban, ide kívánkozik, hogy e sorok íróját 1991-ben éppen a kisgazda elnöknek feltett kemény kérdései miatt tiltotta le három hónapra a nemzeti, keresztény jelzővel nehezen illethető Hankiss Elemér akkori tv-elnök a képernyőről.
Lehet, hogy az ATV-ben, akár Kádár idejében, ma is az a mikrofonállvány boldogul jobban, amelyik (el)hallgat.
Franka Tibor - Kuruc.info
