Több, mint 40 esztendeje, amikor egy győztes Fradi meccs végén még iszkolni kellett a tányérsapkás fakabátok elől az újpesti stadiontól a villamosmegállóig, sok minden átfutott a drukkerek agyán, de két dolog biztosan nem. Az egyik, hogy az erkölcs, erő, egyetértés szlogenes Fradit a földi életben egyszer is, talpig fekete bőrű fiatalember vezeti majd ki csapatkapitányi karszalaggal a mésztejjel felcsíkozott zöld gyepre. A másik pedig, ismerve Szepesi (Friedlander) György kommunista múltját, aki Galambos álnéven jelentett és az 1956-os szabadságharc vérbe fojtása után Kalmár György kollégájával együtt, szovjet tiszti egyenruhában jártak a Magyar Rádióba dolgozni (Forrás: Franka Tibor 1989-ben megjelent Behívattak című könyvének szereplője, Molnár Aurél, volt rádiós riporter) szóval, hogy ez a Szepesi a szocializmust váltó új rendszerben állami kitüntetést kaphat, márpedig 2005-ben Magyar Köztársasági Érdemkereszt Középkeresztjét kapott. Nem is lottózok, tippelek, fogadok semmire és semmiben, mert fals a jövőlátásom, akár Nagy Feró énekhangja.

Amikor a híres cseh sör városának stadionjában megláttam kapitányi karszalaggal a fekete szenegáli francia Ibraimot, mint Üllői úti brigadérost, azonnal kidugóztam egy üveg villányi vöröset, mert józanul nem bírtam volna ki. Hová jutottunk!

Aztán fehéren-feketén, összesen két magyar játékossal kaptunk is hármat. A többi hazai a kispadon ült, vagy ott sem. Bizonyára nem fértek bele az orosz, a holland stb., vagy most az ír edző elképzeléseibe, meg a Fradi vezetésének üzletpolitikájába. A termetével ellentétben nagy mellényű Hajnal Tamás igazgató úr nemrég ujjongva jelentette, hogy két fiatal magyar játékost más egyesületnek adtak át, helyettük micsoda előrelátás, hoztak egy 18 éves brazilt és egy 20 éves nigériait.

És akkor csodálkozom, ha szenegáli fekete francia Ferencváros új első embere. Azt is tudhatnám, hogy FTC-colostokkal mérve Afrika, Brazília, de még Dánia is sokkal közelebb van Pesthez, mint mondjuk Galgahévíz, Tata, Salgótarján vagy éppen az ózdi cigánytelep, ahol bizonyára számos fiatal srác rúgja a bőrt, de rájuk nemhogy a Fradi, a kutya sem kíváncsi. Pedig bennük doboghatna Fradi szív, mint Albertben, Nyilasiban, Varga Zoliban, Páncsicsban, meg a többi híres játékosban, ráadásul ők értenék is miről énekel, mutogat és miért ordít nekik a lelátó népe, a tribünre szorult Fradi szívek tízezrei.

Tudom, csak nehéz megemészteni, hogy az üzlet, az ember üzlet is, általában szívtelen. Mint ahogy azt is sejtem, hogy a játékkereskedőknek, meg az igazgató, az elnök és az edző uraknak kifizetődőbb külföldi focisták fogazatát, fejjátékát, lábmunkáját mustrálni és alkudozni rájuk százalékért, más országok emberpiacain, mint borsodi, hevesi vagy zalai lepukkant és felázott öltözőkben, fiatal hazai tehetségek után kajtatni. Pedig most is vannak, lennének Puskások, Benék, Farkas Jancsik, Tichyk és Détárik.

Lehet, hogy nacionalista maradiság, én mégis kikapni is jobban szeretek magyar színekben, a saját fajtámmal, mint azt sem tudom, honnan szalajtott másodosztályú idegenekkel, akiket annyira sem érdekel a mi kultúránk, nemzeti büszkeségünk, mint engem az övék. Nem is értik mit ordítunk, énekelünk nekik és miért, hiszen egymás és sokszor az edző nyelvét sem beszélik. Milyen bohóckodás ez már és mennyire infantilis.

A rossz játékosok és a nagy pénzek együtt forognak. Ráadásul számos kommentátor és riporter, akik szintén fociból élnek, nem mer vagy akar kritikát megfogalmazni, inkább védi és magyarázza a csapnivaló teljesítményeket. Ebben olykor elődjüket, a Kádár-rezsim rendszerhű, szovjet tiszti egyenruhás jelentőjét, Szepesi Györgyöt is felülmúlják.

Itt sem magyar fut a labda után (fotó: fradi.hu)

Felháborító az is, milyen sokba kerül! Mert a klubvezetők üzleti „sikereinek” mi isszuk a levét. A másoknak nem kellő játékosok lakást kapnak és havi milliókat, amit aztán cipelnek haza a szeretőjüknek vagy a családjuknak, noha itthon is jó helyen lenne Galgahévíztől Tatabányáig. És a zsoldosnak még szív sem szükségeltetik a pályán, sima jelenlét is megteszi, lásd a sörhasú csehek ellen.

Színes szemfényvesztésnek kukorékolunk stadionjaink kakasülőiről, csak győzzük sózott szotyival meg borsodi világossal. Személy szerint híve lennék a nagy többséggel együtt egy kis visszafehérítésnek a zöld gyepen akár Perwollal, akár hypóval mosva és nem csak gazdasági, de erkölcsi, nemzeti indíttatásból is, sőt…

Mire lefújták a cseh sörcsapat elleni vergődést, a villányi vörös is kifogyott az üvegből. Bor helyett immár az ír mester hülyített tovább, szigorú tolmácsi kísérettel. Azt mondta, lábon lőtték magukat és az első gólnál nem figyeltek, a másodiknál vétettek, a harmadiknál meg elkésett a védelem. De most, tette hozzá, fel fognak állni. Ezt hallgatjuk, mikor milyen nyelven, évtizedek óta. Szégyellje magát lentről felfelé mindenki, aki résztvevője.

Ráadásul, ha kitelik, ők hazamennek, mi meg maradunk. Nyakig benne.

Franka Tibor