Karsai László zsidó származású történész neve elsősorban a holokauszt kutatásával, illetve a két világháború közötti magyar szélsőjobboldal kutatásával fonódott össze. Habár Szálasi Ferenc személyével, vagy úgy általában a hungarizmussal kapcsolatban már korábban is voltak olyan kijelentései, melyeket törzsközönsége nem fogadott kitörő örömmel (értsd: a szokásos mantrán túl valószínűleg már annyit foglalkozhatott a kérdéskörrel, hogy ő sem tudott megkerülni pár „rejtett igazságot”), ezúttal a gázai háború kapcsán merészelt önálló véleményt megfogalmazni, amelyen persze rögtön felhördült – többek között – az Index is.
Fotó: Népszava
Az egyszerűség kedvéért először nézzük meg ezt, majd utána Karsai gondolatát.
A „probléma” kiindulópontja, hogy Karsai szerint a Hamász október 7-i támadására adott izraeli válasz népirtásnak minősül, ezzel pedig még ő is átlépte a vörös vonalat, ugyanis népirtásnak egyetlen történelmi eseményt szokás csak nevezni, a holokausztot.
Ezt a „tényt” pedig még csak nem is tagadja Pelle János (aki maga is történész) írása. Innen megtudhatjuk, hogy már maga a genocídium mint kifejezés is egy zsidó származású lengyelországi jogász, Raphael Lemkin (1900-1959) által lett pontosan meghatározva, mely egyfajta szisztematikus öldöklés, természetesen a „nácikra” és az európai zsidóság sorsára kihegyezve. Lemkin alkotta egyébként magát a kifejezést is, pontos definíciója pedig így hangzik: „különböző cselekedetek összehangolt tervezete, mely egyes népcsoportok alapvető létfeltételeinek elpusztítására irányul azzal a céllal, hogy magukat a népcsoportokat semmisítsék meg”.
1950. október 14-én az ENSZ által elfogadott, népirtásról szóló egyezmény is körülhatárolta a genocídiumot, de ez most nem is lényeg, hanem Pelle hozzáállása azokról a népirtásokról, melyek nem a holokauszt. Írása szerint „lehet vitatkozni”, hogy a Vörös Khmer mozgalom Kambodzsában, a hutuk Ruandában, vagy a szerbek Srebrenicában követtek-e el népirtást (annak ellenére, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság elítélte őket ezért), amiről viszont nem lehet vitatkozni – ezt így nem írta le, de erre megy ki a játék –, az természetesen a holokauszt. Nem csak a körülményeit tilos vitatni, hanem az sem kérdés, genocídium volt-e. Mindenhol máshol lehet (sőt, Pelle szerint kell) relativizálni, kivéve itt. (Hogy a gázai népirtást miért a holokauszton keresztül akarja vizsgálni, külön megér egy misét.)
Nyilván nem népirtás... Gázaváros - vagyis inkább ami maradt belőle - és az Es-Sifá Kórház (!), valamint a közvetlen környéke 2024 áprilisában (fotó: AP)
A szerző megemlíti, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság egy „kompromittálódott” testület, amely egyrészt el sem marasztalta Izraelt, de amúgy is mindegy, mert Izrael el sem ismeri az illetékességét... Értjük már a kettős mércét?
Mindezen túl a zsidó-palesztin kérdésben azért sem lehet elmarasztalni egyik vagy másik felet, mert évszázados múltra tekint vissza az ellenségeskedés. Ebben egyébként van logika, csupán négy bökkenő van vele kapcsolatban:
1. Ilyen logika alapján az európai zsidóság és az őshonos népesség ellenségeskedése is – nem évszázados – hanem évezredes. Akkor miért lehetett elítélni egyoldalúan az egyik felet?
2. A Hamászt gond nélkül ítélték el így is.
3. A rengeteg palesztin áldozat a 2023. október 7-i megtorló akciók közben keletkezett, nem 30, vagy 40 évvel ezelőtt, tehát az ellenségeskedés idővonalán egy konkrét időszakhoz köthető, jelen sorok írója szerint gond nélkül kezelhető önálló eseményként.
4. Libanoniakat is irtottak. Ott is évszázados az ellenségeskedés? Vagy mindenki más hibás, csak a zsidók nem?
A térség arab lakosságának lélekszámának alakulását pedig nem érdemes feszegetni, mert ugyanezt megtehetnénk az európai zsidóság lélekszámával is.
Nem is lényeg ez sem, mert az ítélet már meg is született a cikk végén, így szól:
Izrael mindent megtett, hogy a katonai csapások megkíméljék a palesztin civileket, biztosítja számukra azt is, hogy eljussanak hozzájuk az élelmiszer-szállítmányok. Lehet-e ilyen körülmények között arról beszélni, hogy a zsidó állam népirtást hajtott végre? És állíthatja ezt Karsai László, a legismertebb hazai holokauszttörténész?
Az első mondaton maximum fanyarul röhögni lehet, az utolsó kérdésre viszont egyértelmű a válasz: állíthatja. Nem mondom, hogy nem fogjuk megélni, amikor Magyarországon már az is tilos lesz, hogy a gázai izraeli mészárlást népirtásnak nevezzük, de egyelőre még lehet. A vélemény pedig szabad – papíron.
Karsai egyébként azt veti fel, hogy az eredeti cél a túszok kiszabadítása, és a Hamász erőinek meggyengítése volt, de feleleveníti azt is, hogy a nyugati, megszállt területen illegálisan élő izraeli telepesek miként gyötrik az ott élő palesztinokat. Karsai emlékeztet arra is, hogy kb. 40 ezer civil áldozata volt az izraeli népirtásnak, és megjegyzi, hogy Netanjahu politikája „Izraelt a pusztulás szélére sodorja”, Tel-Avivra és Jeruzsálemre pedig becsapódó atomtölteteket vizionál Karsai (nyilván a világ haragja miatt).
Fotó: Népszava
A történész még azt is kifejtette, hogy manapság már nincsenek békepárti erők Izraelben, az izraeli nemzetbiztonsági miniszter személye pedig olyan, mintha Trump a Ku Klux Klán fővarázslóját nevezné ki az FBI élére.
Mindez tehát jóval szerteágazóbb gondolatsor, mint pusztán a népirtás megnevezése, de a szélsőségesen Izrael-párti közvélemény számára legalább annyira szitok, mint az árnyalt véleményalkotás. Pedig ha a világ egyszer megharagszik Izraelre, akkor tényleg utóbbi húzza majd a rövidebbet.
Karsai történeti munkásságának megítélésétől függetlenül pedig kijelenthetjük, hogy meglátásai – ráadásul zsidó származásúként – elismerésre méltóak, miképpen az is, hogy ki merte őket jelenteni.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
