Hogy mi a lényege a mi baloldaliságunknak? – tette fel szokásos szerénységgel magának is a kérdést Gyurcsány minapi Facebook-bejegyzésében. Nyugdíjasok ráérő kedvtelése visszarévedni a múltba, és azt is rózsaszínűre átdukkózni benne, ami pedig koromfekete, mint a rendőrségi tonfa (nyeles gumibot) markolata.

Fotó: Mező Bálint

Sajátos, mozgalmi színkikeverési módszere annyira lenyűgözte, hogy a következő választ adta a baloldaliságra:

Fontos vagy nekem, akkor is, ha máshonnan jössz, mint én, ha a te világod messze van az enyémtől, ha másként gondolkodsz. Nem akarom engedni, hogy bántsanak a nálad erősebbek, hogy kihasználjanak.

Elsőre azt hittem, rosszul látok. Gyorsan kimentem a konyhába inni egy kis vizet, a hidratálás mindenre is jó, aztán újraolvastam, de megint csak ugyanazt. Valamelyikünk nagyon rosszul emlékszik, gondoltam, és mivel én vagyok az idősebb, jobbnak láttam visszalapozni a tények sűrűjébe, egészen a 2006-os október 23-i kardlapos és gumilövedékes oszlatás kommentjeiig, pontosan az október 31-i parlamenti ülésig, ahol a "nem akarom engedni, hogy bántsanak"-féle mai kijelentésével szemben a miniszterelnök Gyurcsány még a következőket mondta:

Elfogadhatatlan, ha a rendzavarókat, a tüntetőket szabadságharcosoknak titulálják, és elfogadhatatlan, ha a rendőreinket terrorral vádolják, és a mi diktatúránk rendőrségének hívják.

Sajátos megközelítése a "fontos vagy nekem, akkor is, ha a te világod messze van az enyémtől"-vallomásnak, hiszen akkor rendőrattakkal fogadták az emlékező felvonulókat a Deák téren és kardlappal, tonfával simogatták őket a kapualjakban, azt is a szemükre hányva, hogy rendbontók lévén mi másra számítottak.

Azt is mondja volt, mára pacifista miniszterelnökünk, hogy nem akarja az erősebbek ólombetétes kesztyűi közé hajtani hazánk polgárait, noha a derék Gergényinek 2006-ban még utasításba is adta, verjék csak agyba-főbe a jónépet. Gyulai Gábor kerepesi gumiszerelőt például gumilövedékkel úgy találták torkon a Deák téri aluljáró lépcsőjén, hogy néhány hónappal később belehalt. (A családja tanú rá a mai napig.) És akkor azt tetszik írni, mint újsüttetű, baloldali erkölcscsősz, hogy fontos vagy nekem, meg nem engedlek bántani.

A 2006. október 23-i véres eseményekről Hazugságipar Magyarországon címmel riportkönyvet írtam, ha nem sértem emlékező képességét, idézek belőle Önnek (Önöknek) a 19 évvel ezelőtti dokumentumok közül néhányat: hivatalosan 167 sérültje volt az oszlatásnak, köztük 17 rendőrrel és 5 külföldivel. Több mint 130 embert részesítettek orvosi kezelésben, 33-at kórházban is tartottak, a nyak- és fejsérülések száma 80 volt. Ketten megvakultak, egy főt rokkantosítottak, egy pedig, Gyulai Gábor később halt meg. Az előállított 157 személy közül 69 ellen indítottak nyomozati eljárást. Mindez szerintem benne van abban a hivatalos jelentésben is, amelyet Szilvássy György, jó haver és titokminiszter 80 esztendőre (?) titkosított és akivel, meg Kuncze Gáborral, Demszky Gáborral az oldalán Gergényi rendőrtábornokot ki tetszett tüntetni.

Brutális erőszakkal vérezték össze a demokrácia kirakatüvegét, miközben Ön hibbant Nérót alakított. Most meg reménykedve, hátha az érintettek meghaltak vagy elveszítették emlékezőképességüket, azt tetszik hirdetni a Facebookon, hogy Ön félti az embereket és meg akarja védeni őket az erőszaktól. Sőt, egykori államférfiúi viselkedése meghazudtolásaként a végére még odabiggyeszti:

Amit leírtam, abban nincs semmi tettetett, megjátszott (…), mert valami ilyesmit tartok helyesnek, kívánatosnak, emberinek.

Öreg korára sem jött meg az esze? Ráadásul a koporsón nincsen zseb, abba csak a testet zárják, a lélek hajlékát, már akinek lelke volt. Minek bármit is szépíteni? A hazudozás, tudhatná, hogy veszélyesebb, mint az erőszak, mert megmarad, és mérgez tovább. Azt mondják, az ember 60 év fölött korábban ébred és könnyebben sír. Képes lenne legalább egy csatakos hajnalon ráébredni az igazságra és rabolt villájuk bokrai között felzokogni?

Nem, inkább marad, mi volt: hazudni éjjel, reggel, meg este.

Franka Tibor - Kuruc.info